Tizennyolc hónapig küzdött a rákkal David Bowie, de a mai nap folyamán eltávozott közülünk. Blackstar (avagy ★) című albuma egyfajta búcsúzás volt a rajongóktól, még ha nem is tudhattuk, hogy napokkal a lemez megjelenése után elveszítjük őt.
Minden mércével nézve iszonyatosan menő dolog, ha az ember 69. születésnapján jelenik meg a 25. albuma. A majd' 50 éves zenei múlttal rendelkező David Bowie (igen ám, a "Space Oddity" '69 júliusában jelent meg) pedig pontosan ezt tette, és mi imádjuk őt ezért. Tony Visconti (Bowie producere) így írta le a ★ készítésének folyamatát: "a cél sok-sok szempontból az volt, hogy elkerüljük a rock n' roll-t." Meg kell adni, tökéletesen sikerült a projekt, hibátlanul hozza az anti-rock 'n roll-t.
Bowie saját szavaival élve ez a lemez jazz, hip-hop, opera, noise és elektronikus zene keveréke szépen összecentrifugázva egy marék válogatott pszichedelikummal. Bár a teljes anyag mindössze 40 perc (hét dal), a hallgató mégis oda van szögezve a hangfalak elé, hiszen bőven van mit befogadni, megérteni és megemészteni. Többszöri hallgatás után is folyamatosan változó massza fogad, dinamikusan hömpölygő kavalkád: kísérletezgető modern jazz, némi szürreális trip-hop / hip-hop és éteri sci-fi. A "'Tis a Pity She Was a Whore" egy különösen intenzív darab hipnotizáló ütemével, de az album csúcsa így is fej-fej mellett a címadó dal és a feljebb is meghallgatható "Lazarus". 2016-ra minden zeneszerzőnek legalább fele ennyi kreativitást kívánok szerte a világon, mert bár még egy olyan, mint ő, lehet, hogy nem lesz, az nem lehet baj, ha legalább a törekvés megvan.
Értékelés: 5/5
