Hirdetés

Ma 127 éves Lovecraft, a horror atyja - 5 novella, amit nem hagyhatsz ki tőle

|

Az évfordulóra emlékezve mutatjuk, melyik öt novellát nem szabad kihagyni, de van PC-s játék és társas is, ami a mester művein alapul.

Hirdetés

127 éve a mai napon, tehát 1890. augusztus 20-án született Howard Philips Lovecraft, akit sokan a horror műfaj megújítójának tartanak. Mai szemmel persze már akár megmosolyogtatható is lehet a novellák megfogalmazása, didaktikus stílusa, kiszámíthatósága, de ha ő nem lett volna, nem lenne ma Stephen King, Clive Barker, és még sokan mások. Na jó, lettek volna, de lehet, hogy virágszagolgatós lányregényeket írnak a mindenki által jól ismert klasszikusok helyett.

Lovecraft élete nem volt épp boldog szökellés a virágos mezőn, jelentős sikereket haláláig nem ért el, szegénységben halt meg 46 évesen, és már nem érhette meg, hogy elképzelt világát (vagy inkább világait) felkapja és kultusszá emeli az olvasóközönség.

Őrület papíron és a valóságban

Műveiben egyszerű lenne csak annyit felfedezni, hogy a főhősök általában tapasztalnak valamilyen földöntúli, mgmagyarázhatatlan eseményt (vagy kutatnak utána), majd ezt befogadni képtelenül megőrülnek, esetleg képtelenek a tapasztalataikat úgy átadni a világnak, hogy ne tekintsék őket elmebetegnek. Épp ezért többen úgy vélik, inkább ártott a mentális betegségek megítélésének, hiszen az őrületet a sztereotip "kötöznivaló" skatulyában ábrázolta, ön- és közveszélyesként.

Emellett jó tudni, hogy ő maga is küzdött a kórral, depressziós és pánikbeteg volt egész életében. Írásaiban talán az a vágy is megjelenhetett, hogy bárcsak ne egy elborult gondolkodás, egy beteg agy munkája lenne az őrület, hanem valami (egy szörny, egy esemény, valami megmagyarázhatatlan külső erő) okozza, ami megtalálható, legyőzhető. Aztán minden Lovecraft novella azzal végződik, hogy a főhős elbukik: végleg megőrül, eltűnik, meghal. Ahogy ő is korán távozott a világról, jóval azelőtt, hogy megismerte volna a nyugalmat, a békét, az elismerést.

Halszemű emberek és a mélyben lakó Nagy Öregek

Nehéz kiemelni az egészen pontosan öt legfontosabb írást, hiszen több novellájában is előfordul, hogy ugyanazt a mítoszt forgatja különféle megvilágításokban, ezért inkább olyan ikonikus címek közül válogattunk, amelyek valamilyen formában megihlettek másokat, esetleg valamilyen módon a popkultúra részévé váltak, vagy az eredeti műveken túlnyúló hatást gyakoroltak a későbbi időkre.

1. Szín az űrből (1927)

Ez a novella Lovecraft egyértelműbben sci-fi jellegű írásai közé tartozik. Azért fontos, mert az addigi írók és történetek horrorkliséiben általában kézzel fogható veszedelmek szerepeltek (boszorkányok, szörnyek, vámpírok, az életbe visszatérő halottak), itt viszont egy olyan szörnyűség fenyeget, amit igazából le sem lehet írni. Ugyan vannak benne bibliai és egyéb mitológiai utalások, de a végleges megfogalmazás azt mutatja be, mennyire nem megbízható a tudomány (legalábbis Lovecraft láttatása szerint), és mennyire védtelen az ember a rettenetes ismeretlennel szemben.

2. Cthulhu hívása (1926)

Érdekes, de annak ellenére, hogy Lovecraft talán legismertebb teremtménye Cthulhu, a tengermélyben lakó szörnyisten, amely kifejezetten ezzel a Nagy Öreggel foglalkozik. Még maga Lovecraft is középszerű és klisés írásnak gondolta, ehhez képest zenében, más írásokban, játékokban és filmben is "nagyot ment" az óriási szörnyisten.

3. Dolog a küszöbön (1933)

Egyáltalán nem tipikus Lovecraft-írás, legalábbis a "gonosz" forrását illetően, viszont itt is egy korábbiaktól eltérő horror-motívum jelenik meg, amit azóta megannyi egyéb könyvben és filmben alkalmaztak. Ez pedig a megszállás: a főhős feleségül vesz egy lányt annak ellenére, hogy arról többen állítják, hipnotikus erővel bír. A férj aztán egyre különösebben kezd viselkedni, és segítségért folyamodik a naplószerű elbeszélést író barátjához, mondván, ifjú felesége testét annak egyik felmenője szállta meg, aki kínozza őt. Végül a főhős megöli az asszonyt, ám az őt megszálló lélek nem nyugszik - a történet végül azzal végződik, hogy a naplóíró a megözvegyült férjet is meggyilkolja.

4. Az őrület hegyei (1931)

Megint egy olyan novella, amiből ma ismert könyvek és filmek tucatjai merítettek. Egy déli-sarki kutatóexpedíció talál 14 megfagyott tetemet az Antarktiszon, aztán megkezdődik az őrület, a csoport ugyanis több részre válik, majd néhány lény eltűnik, a csoporttagok pedig szép lassan eltűnnek, csak véres maradványok maradnak utánuk. A magyarázatban felsejlik újra a Nagy Öregek kultusza és egy jég alá temetett ősi város. A sarki expedíciók, idegen és ősi lények témaköre azóta többek között John Carlenter The Thing című filmjében és egy ikonikus X-Akták epizódban is megjelenik, de a kissé félresikerült Aliens vs. Predator előzmények egyikében is az derül ki, hogy a sarki jég alatt már régóta folyik két idegen faj küzdelme.

5. Árnyék Innsmouth felett (1931)

Amerika északi részén, Új-Anglia partjai kiváló környezetet adnak a lovecrafti rémtörténeteknek: Innsmouth is egy (persze nem létező) kikötővároska, ahol a főhős szép lassan rájön, a furcsa, halszerű vonásokkal rendelkező, idegenekre furcsa elzárkózással tekintő helyi lakosok voltaképpen nem is igazi emberek, akik egy Ősi Isten, Dagon visszatértét várják. Az írásban Lovecraft a modern világ több valós fenyegetésére is reagál, de a sztori azóta is a furcsa, elzárt kultuszokról és szektákról szóló rémtörténetek egyik alapköve.

És igen, tudom, hogy egy csomó mindenki kedvence kimaradt a Patkányok a falban-tól Az árnyékok az időn túlról-ig, de ezt a listát simán folytathatnám a végtelenségig, és ahogy írtam, inkább öt ikonikus, vagy valamilyen módon jelentős példát emeltem ki. Tessék beleásni magatokat a novellákba, lesznek bőven csodák.

A novellákon túl

Lovecraft művei, mint már írtuk, sok egyéb megjelenési formában is utat találtak a rajongókhoz, és közvetett formában is mindenfelé tetten érhetők a hatásai.

Hogy a GameStar olvasótáborhoz legközelebbi területen kezdjünk, videójáték formájában is több próbálkozásra volt már példa. Az eddig talán legismertebb a Call of Cthulhu: Dark Corners of the Earth nevű, 2006-ban kiadott játék, amely egyszerre volt FPS és nyomozós-horror. Sajnos a megvalósítás nem épp a legtökéletesebb, ezért elég vegyes kritikákkal illették, de nemrég újrajátszva egész pozitív csalódás ért, érdemes üres órákban adni neki egy esélyt.

De aktualitása is van Cthulhu és a játékok kapcsolatának, idén télre várható a Cyanide által fejlesztett Call of Cthulhu: The Official Video Game, ami az eddigi előzetesek alapján egész pofásnak (és mellesleg idegborzolónak) tűnik.

A videójátékok között is van olyan Nagy Öreg, amely tényleg a Nagy Öregek írójának hatására született, ez pedig az Alone in the Dark, a horrorjátékok egyik alapköve.

Emellett érdemes megnézni a szintén nem mai darab Prisoner Of Ice-t (1995), de nem keveset merített a Lovecraft-univerzumból a Secret World, vagy épp a Darkest Dungeon, és egy csomó egyéb játékban találunk kisebb vagy nagyobb utalásokat.

A gépeken kívül klasszikus szerepjátékként is megjelent Lovecraft világa (szintén Call of Cthulhu néven), de társasjáték formájában is érdemes kipróbálni az egyik kedvencemnek számító, kooperatív nyomozós Arkham Horrort, valamint "tesóját", az Eldritch Horrort.

Filmekben nagyon vegyes a felhozatal: érdekes például a fekete-fehérben forgatott némafilm, The Call of Cthulhu címmel, ami stílusa ellenére nem a múlt század elején, hanem 2005-ben készült, pont úgy, ahogy azt még Lovecraft életében forgatták volna. Nem épp nézőbarát, de nagyon érdekes próbálkozás, mellesleg az IMDB adatbázisában is 7,3-ra értékelik a rajongók.

A Cthulhu név címbe emelése egyébként is elég kedvelt, találni ilyen filmből egy csomót, de sajnos általában felejthetőek. Azt pedig hagyjuk is, hogy az eredeti cím eltorzításával készült egy horrorkomédia The Call Girl of Cthulhu (szabad fordításban Cthulhu Hívásra Házhoz Jön) címmel. Nem akarod látni. Tényleg.

Még érdekesebb azonban, mennyi áttételes utózöngéje van Lovecraft munkásságának. Arkham kisvárosa később a Batman történetek legendás elmegyógyintézetének nevében él tovább, de Kingtől Neil Gaimanen át Terry Pratchettig egy csomó író nyúlt vissza lovecrafti elemekhez saját műveiben. Zenében ott a Black Sabbath "Behind the Wall of Sleep" dala, a Cradle of Filth "Cthulhu Dawn" szösszenete, az elektro-sztár DeadMau5 két szerzeménye (Cthulhu Sleeps, Ryleh's Lament), a Metallica The Call of Ktulu-ja (valamint még több egyéb dala), és nem mellesleg innen kapta a nevét szerénységem egyik zenekara, a Wall Of Sleep is.

Az sem épp kispiskóta, hogy a Lovecraft által teljes egészében kitalált mágikus könyv, a Necronomicon azóta úgy vonult be a köztudatba, mint egy valóban létezett "tiltott könyv", amelyben ősi, fekete varázslatok bújnak meg.

Akit tehát ma nem annyira izgat a tűzijáték-durrogtatás, az új kenyér, vagy csak egyszerűen tudni szeretné, mit is tudott a horror műfaj legendás alakja, vesse be magát a "születésnapos" munkásságába, és emeljen poharat Lovecraft emlékére. Ahogy látjátok, megérdemli.

"Ph'nglui mglw'nafh Cthulhu R'lyeh wgah-nagl fhtagn!"

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)