Hirdetés

Martin Scorsese-nek finoman szólva nincs szerencséje az Oscar-gálákkal

|

Majdnem negyven éve szállítja a jobbnál jobb mozikat, nevéhez fűződnek a gengszterfilmek zsánerének legkiemelkedőbb alkotásai, ennek ellenére Hollywood mégis mostohán bánik vele; vajon mióta tart a lázadó rendező és az álomgyár viszálya?

Hirdetés

Hétfő hajnalban lezajlott a 92. Oscar-gála, ami bizony néhány komoly meglepetést is tartogatott számunkra, emellett pedig egy új rekordnak is szemtanúi lehettünk: Martin Scorsese lett az első rendező, akinek két filmje is van, amely tíz jelöléssel érkezett a díjátadóra, ebből viszont egyet sem sikerült díjra váltania. Az olasz-amerikai rendező Hollywood egyik legelismertebb művészeinek egyike, ennek ellenére az Akadémia egészen idáig mindössze csak egyszer tüntette ki munkásságáért. Ha megvizsgáljuk a legendás filmkészítő munkásságát, akkor láthatjuk, hogy ez a jelenség egész karrierjén végigkísérte, mindennek a legutóbbi gála csak egy újabb állomása volt.

Hirdetés

Gengszterek hajnala

1973 volt az az év, amikor Scorsese neve felkerült a nemzetközi filmipar szereplőinek listájába, hiszen ekkor jelent meg első komolyabb sikert elért munkája, az Aljas utcák, ami ugyan kissé kiforratlan volt még, de lefektette azokat az alapokat, amiket a rendező későbbi alkotásaiban is megtalálunk. A film két főbb szereplője, Harvey Keitel és Robert De Niro már itt kitűntek, és a New York-i alvilág egy olyan naturalista ábrázolásmódot kapott, ami korábban nem különösebben volt jellemző. 

Miután az Aljas utcákkal felhívta magára a figyelmet, három évet kellett várni az igazi áttörésre, amit végül a Taxisofőr hozott el. A vietnami veteránból taxissá vált Travis Brickle pokoljárásának bemutatásával De Niro és Scorsese is kitörölhetetlenül beírta magát a filmtörténelembe, nem mellékesen a mozi beindította Jodie Foster pályafutását is. Scorsese Cannes-ban megkapta a legjobb rendezőnek járó Aranypálmát, azonban az Oscar-díjra még csak nem is jelölték ebben a kategóriában - a Taxisofőr egyébként négy jelölést kapott, de végül egyik kategóriáját sem nyerte meg. 

Évtizedek a csúcson...

Négy év múlva újabb kiemelkedő alkotással bizonyította be, hogy nem csak egyfilmes rendezőként tervez bevonulni a filmesztéták disszertációiba; ekkor jelent meg ugyanis a Dühöngő bika. Ehhez ismét De Nirót kérte fel a főszerepre, aki elképesztő mennyiségű izmot szedett magára, hogy hitelesen alakíthassa a kegyetlen bokszolót. Neki ez a film meghozta a második Oscarját is (az elsőt A Keresztapa II-ért kapta).

A film összesen nyolc jelölést kapott, és a főszereplő mellett a vágás kapta még meg az aranyszobrocskát; noha ez volt az első alkalom, hogy Scorsese jelöltként érkezhetett a gálára, végül üres kézzel távozott a díjátadóról. Ezzel pedig beindult az a sorminta, ami több mint két évtizeden keresztül tartott. 

A Dühöngő bikát A komédia királya követte, amivel a rendező kipróbálta magát a vígjáték műfajában is, természetesen ismét maradandót alkotva. Noha a kritikusok körében elismerést szerzett a film, a nézőket nem nyűgözte le, hogy egy pszichopatával kéne azonosuljanak - ismét a kiváló De Niro alakításában - így a film megbukott a mozipénztáraknál. 

"Talán azért nem talált jó fogadtatásra, mivel egy komoly benyomást keltett valamiről, amit az emberek nem szerettek volna nézni, vagy egyáltalán tudni róla."

- nyilatkozta a színész a filmről évekkel később. Noha rengeteg lap megírta, hogy az év egyik legfelkavaróbb alkotása - és kétségtelenül az egyik legjobb is -, az Akadémia nem merte bevállalni az anyagilag nagyot bukott film díjazását, így tőlük még egy jelölésre sem futotta, nem úgy a BAFTA-n vagy Cannes-ban, ahol Scorsese jelöléséig vitte, igaz díjat itt sem kapott.  

...Oscar bácsi meg nem gyütt

A legnagyobb botrányt mégsem ez a film váltotta ki, hanem a Krisztus utolsó megkísértése, ami 1988-ban felrobbantotta a közvéleményt. A vallásos téma a mai napig tabunak számít, de három évtizeddel ezelőtt Jézus Krisztus életéről filmet készíteni úgy, hogy az nem követi a Bibliában leírtakat, elképesztő merészségre vallott. A botrány borítékolható volt, az egyházak minden felületen támadták a filmet, egy francia mozit fanatikusok felgyújtottak egy vetítés során, sok helyen - köztük hazánkban is - pedig még több év elteltével is levetették a mozik és a tévék műsoráról. 

Ennek ellenére, vagy éppen a negatív reklám miatt, a film jól teljesített a pénztáraknál, és Scorsese egy újabb Oscar-díjátadóra érkezhetett jelöltként, de a szobrot Barry Levinson vehette kézhez a sokkal kevésbé megosztó Esőemberért. Az említett minta pedig csak folytatódott tovább: Nagymenők, Cape Fear - A rettegés foka, Casino, mind-mind kiemelkedő - ha nem éppen korszakalkotó - filmek, az Akadémia azonban nem gondolta Oscarra érdemesnek a rendezőjüket. A mélypont kétségtelenül a New York bandáinál köszöntött be, amikor is 10 jelölést osztottak ki a Leonardo DiCaprio főszereplésével készült alkotásnak, de díjat egyik kategóriában sem kapott. 

Az Akadémia ébredése

Ezen a ponton már igen sokan tették fel a kérdést, hogy vajon mit kéne Scorsese-nek megrendeznie, hogy azt végül Oscar-díj koronázza. A 2004-es Aviátornál már nagyon úgy tűnt, hogy végre megtörténik az, aminek évekkel korábban kellett volna, és a fontosabbnál fontosabb alkotásokat jegyző rendező megkapja Hollywood elismerését. Noha az Aviátort 5 díjjal is megszórták, rendezői kategóriában ismételten csak egy jelölésig jutott el. 

Ezt A Tégla követte, amely olyan neveket sorakoztatott fel, mint Jack Nicholson, Leonardo DiCaprio, Matt Damon, Martin Sheen, Mark Wahlberg és Alec Baldwin. A sztárparádé végül elérte a kívánt hatást, és a Martin Scorsese megannyi kiváló film, számos jelölés és reménykedve végigült gála után végre kezébe vehette a szobrocskát. Azt senki nem vonta kétségbe hogy kijárt neki, és noha A tégla messze nem volt a legjobb filmje, Hollywood apraja-nagyja ünneplésben tört ki, amikor a rendező végre a színpadon állt, kezében a díjjal:

A csúcson sem kell abbahagyni 

Ahogy azt már az eddigiekből is leszűrhettük, Scorsese nem tartozik abba a típusba, aki a kudarc hatására feladja terveit, ugyanígy a siker után sem dőlt hátra. A jócskán hatvan fölötti rendező ezután is szállította az olyan sikeres címeket, mint a Viharsziget, A leleményes Hugo vagy a A Wall Street farkasa, amik a közönség és kritikusok szemében is egyaránt sikerre találtak. Ugyan néhány Oscart is bezsebeltek, de a rendezői kategóriában visszatért a díjra nem váltott jelölések hosszú sora, amit az idei Az ír zárt, mely a New York bandái után ismét tíz kategóriában maradt alul. 

Scorsese nemrég egy olyan nyilatkozatot tett, hogy ez lehetett az utolsó filmje, amit egyáltalán nem csodálunk, hiszen 77 évesen valószínűleg egyre nagyobb megterhelést jelent egy ilyen projektet kézben tartani. Azt is elmondta, hogy a jelenlegi mozipiacon egyre kevesebb számára a mozgástér, hiszen Az ír is azért kötött ki a Netflixen, mivel egyik nagyobb stúdió sem akarta bevállalni a projektet. Az egész biztos, hogy sok új filmre már nem számíthatunk a rendezőtől, így igen valószínű, hogy a filmtörténelem egyik legnagyobb hatású rendezője mindössze egy Oscarral vonul vissza, ami sokkal inkább szomorú Hollywoodra nézve, mint Martin Scorsese-re.

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)