Ha a címbéli NFT nem mondd semmit a számodra, ne érezd magad rosszul: ez az elmúlt időszak egyik legfurcsább trendje és gazdasági jelensége, a Non-fungible Token, azaz nem helyettesíthető tárgy. A PC World cikkében bővebben is olvashattok az NFT-ről, de röviden olyan digitálisan tárolt információk ezek, amikből valóban csak egy létezik, mint amilyen az internet forráskódja vagy a legendás Charlie bit my finger videó - készülhet róluk milliónyi másolat, de eredeti csak egy van, amihez tartozik egy token (egy kis segítséggel valójában bárki készíthet ilyet).
Erre a vonatra ugrott fel az ikonikus rendező, Quentin Tarantino is, amikor nemrég kiderült, hogy a Secret Networkkel együttműködve az 1994-es filmje, a Ponyvaregény egyes tartalmait (például kivágott jeleneteket és rendezői kommentárt) NFT-ként árulja. Csakhogy a filmet gyártó Miramax ezt nem fogadta kitörő örömmel. Olyannyira nem, hogy perre ment miatta.
A Miramax által benyújtott kereset szerint Tarantino magatartása arra kényszerítette őket, hogy pert indítsanak annak érdekében, hogy érvényesítsék, megőrizzék és megvédjék az egyik legismertebb és legértékesebb filmtulajdonukhoz kapcsolódó jogaikat. Ha nem így tennének, akkor Tarantino lépése félrevezethetne másokat, és egyrészt azt feltételezné, hogy a Miramax is partner ebben, másrészt azt hihetnék, hogy jogukban áll hasonló ügyleteket és ajánlatokat kötni, miközben valójában kizárólag a vállalat rendelkezik a filmkönyvtárukhoz kapcsolódó NFT-k készítéséhez, forgalmazásához és eladásához szükséges jogokkal.
A céget képviselő Bart Williams szerint ez a csoport szándékosan hagyta figyelmen kívül a Quentin által aláírt megállapodást és kerülték ki a Miramaxot, míg Tarantino ügyvédei azzal vágtak vissza, hogy a rendezőnek vannak fenntartott jogai, így adhatta ki a saját forgatókönyvét is. Az ügy mérföldkövet jelenthet annak kapcsán, hogy kit illet meg a filmes NFT-k terjesztési joga, szóval ha történik bármi fejlemény az ügyben, akkor beszámolunk róla.
