Hirdetés

Tenet kritika - az élmény, ami maga alá tenet

|

A filmcímből alkotható szóviccek rosszak, viszont a film maga egyáltalán nem az - de csak akkor ülj be rá, ha van erőd gondolkodni!

Hirdetés

Valószínűleg senki nem úgy ül be egy Christopher Nolan filmre, hogy könnyed popcornmozira számít, amit csak nézni kell, de követni vagy értelmezni nem - aki meg mégis, úgy jön majd ki a teremből, hogy semmit nem ért, netán elhangzik a szájából, hogy "mi volt ez a rettenet (heh), semmit nem értek, haza akarok menni és megnézni a Halálos Iramban sorozat minden részét újra". Ahogy az Eredet (amihez már-már kényelmetlenül hasonló), ez is megdolgoztatja az agyat, de ellentétben a pörgettyűs talánnyal, itt a végére kiválóan összeáll a kép, látszik a koncepció és a film által lefektetett szabályrendszer működése, értelmet nyer minden, - az az egy-két dolog, ami meg nem, arról lehet hosszan vitatkozni a netes fórumokon. 

Hirdetés

A Tenet pont annyira rugaszkodik el a valóságtól, hogy azt eleinte még épp egy kicsit nehéz legyen elfogadni, de az értetlenkedésből és a fizika adott helyzetre applikálható szabályainak keresgélésétől végül eljutunk oda, hogy könnyen tudjuk követni, ki, hol, mikor, mit csinál.

Sok időutazós filmnél elkövetik azt a hibát, hogy látszólag rendezetlenül ugrál a cselekménye az időben, a néző meg fejben izzadva csapkod krétákat a padlóhoz egy dühösen összefirkált tábla előtt; itt viszont lineárisan halad a sztori, és - egy kivételével - minden kérdésre választ, minden eseményre magyarázatot kapunk.

A történet bizonyos pillanataiban egészen kiszámítható, viszont ez végül az élmény egészéből keveset von le, mert pont így sikerült elérni, hogy - újító módon - viszonylag földhözragadt legyen. Nem gondolták túl az időmanipulálást, és épp ez teszi különlegessé.

A sztori általában fontos, de itt kevésbé hangsúlyos elemei (mint a főhős motivációja és a nagy egész íve) ugyanakkor nincsenek annyira a helyén. A John David Washington által megformált, névtelen titkosügynök elsődleges feladata, hogy megakadályozza a harmadik világháborút, de fontosabbnak tűnik számára egy olyan cél, ami a világ egésze szempontjából teljesen elhanyagolható.

Nyugi, nincs nyálas szerelmi szál, de elég erős a kontraszt a főhős küldetése és személyes motivációja között, ami némileg elgáncsolja az alapvetően semmitől meg nem riadó, érzelmeit minden helyzetben kontrollálni képes profi karakterét.

Külön dicséretet érdemel a rendezés és a lenyűgöző filmművészeti megoldások, melyek miatt biztosak lehetünk abban, hogy a Tenet Oscar-jelölést fog kapni. Egészen bámulatos az az átgondoltság, ahogy a film íve felépül, a váltás az előre és a visszafelé haladó jelenetek között, valamint ezek kombinálása.

Bár a színészek közül senki nem itt nyújtotta élete alakítását, Kenneth Branagh nem egy átlagos főgonosz, és Robert Pattinsonnak is sikerült újra bizonyítania, hogy régen túllépett rossz okokból emlékezetes alakításán, mikor 2008-ban Edward Cullenként szívta a tinilányok vérét. 

Nem mondanám, hogy ez Nolan (vagy az egyébként is szerény kínálattal bíró idei év) legjobb filmje, de határozottan érdekes, és a vártnál gyorsabban elröppent az a két és fél óra, amennyit az életünkből kér. Vagyis hát ennél többet: a Tenet is olyan, amit legalább kétszer látni kell, hogy teljesen megértsük; plusz egyszer visszafelé, csak a móka kedvéért.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)