Ha ló nincs, jó a szamár is – tartja egy rendkívül bölcs dakota közmondás, melynek valóságtartalmában kételkedni szigorúan tilos. Igen, harmadjára fogom megemlíteni a Generations jogelődjét, a nagyon kellemes, minden felesleges sallangtól mentes, vizuális és audiális orgiákkal teletömködött Colorst, melynek személyében egy olyan Sonicot kaphattunk vissza, amely a kellően pörgős és látványos játékmenetével a legjobbak közé lőtte fel magát a Wii-n. Elöljáróban annyit elmondanék, hogy a 3DS-es Generations a kategóriájában ilyet nem tud és nem is biztos, hogy megpróbálja.
Ünnepélyes alkalomból készült a retró és a modern sünöket összegyúró kotyvaszt. Sonic ugyanis tavaly lett kerek 20 éves, a SEGA pedig úgy gondolta, hogy egy olyasmit csinál, amivel a régi és új játékosokat egyaránt megérinthetik. Az idősebb korosztályt a hagyományos pályavezetésekkel, a lassan induló, lomhább és tehetetlenebb sünnel, míg a fiatalabbakat a látványos 3D effektekkel, és az iszonyatos gyorsasággal.
