Ha valaha is felmérést tartanának arról, hogy melyik a legismertebb német számítógépes játék, akkor garantáltan a Settler sorozat lenne a befutó. A szériával egybeforrt már a Blue Byte neve, mely csapat több, mint egy évtizede működik sikeresen gyakorlatilag egyetlen címnek köszönhetően. Tizenegynéhány év alatt kisebb-nagyobb módosítások történtek a Settlers különböző epizódjain, ám az alapok gyakorlatilag nem változtak. Egyetlen kivétel akad csupán, a sokak által mélypontnak tekintett Heritage of Kings, mely önmagában nem volt rossz játék, ám egyenesen gyalázatként érte meg a rajongók tábora, hogy ráaggatták a Settlers nevet is.
Útelágazodás - nehéz szó
Valami történhetett ekkor az Ubisoft háza táján, ugyanis érdekes, s egyben kifejezetten rokonszenves döntés keretében döntöttek úgy, hogy kettészakítják a sorozatot. A témában járatos Funatics csapata a régi epizódok játékmenetét öntötte nyakon korhű grafikával, s elkészítette a legjobbnak tartott második rész remakejét az időközben pelenkáját elhagyó generáció számára is. Ugyanezt a vonalat kívánják továbbvinni a jövőben is, hiszen máris dolgoznak az újabb népeket felvonultató folytatáson. Ezzel egyidőben a Blue Byte-ra maradt a kísérletezés és az új utak keresésének kockázatos, ám gyakran kifizetődő feladata.
Zöld tűzben forgó irigy tekintet
A Rise of an Empire megőrizte a Settlers játékokra jellemző bájos külsőt, s igyekezett megtalálni az egyensúlyt a korosodó telepesek, s az ifjú úttörők igényei között. Hogy ez mennyire sikerült, azt döntse el mindenki maga, az eladások kétségtelenül a fejlesztőket igazolták. Nem is csoda, hogy alig fél évvel később megjelent jelen cikk tárgya, a The Eastern Realm címre keresztelt expanzió. A történet szerint békés és prosperáló éveket ígérő uralmunk alá hajtott Keleti Birodalom nem nyerte el a Zöld Tűz Istennőjének tetszését. A makrancos hölgy hívei igencsak megnehezítenék életünket, s a legnagyobb élvezettel zúznák szét dédelgetett álmainkat, amennyiben hagynánk. Eljött az idő, hogy övünkre csatoljuk kardunkat, kitisztítsuk kedvenc lovagló csízmánkat (Nem, a Télapó még nem jön!), s felnyergeljük hátasunkat, majd csatába vonuljunk úgy, ahogy egy igazi uralkodóhoz illik, egyszál magunkban. Talán megbocsátható eme költői túlzás, hiszen valóban azzal indít mintegy nyolc küldetésből álló kampány, hogy három hősünk közül kiválasztjuk a feladatnak épp megfelelőt, majd egy néhány épületből álló, enyhén provinciális érzést keltő előretolt helyőrségből kiindulva kezdünk el rendet rakni. Szükség is lesz rá, ugyanis a már korábban említett új ellenfelünk alaposan összekavarta a szálakat, s belerondított a vidék lakóinak életébe. A szomszédos Hidun mogulja, Praphat, s az ő bájos, ám harcias lánya Saraya hamarosan szövetségesünkké válik, hiszen legalább annyira sújtja őket is mindenféle csapás.
A hol száraz, hol nedves, ám mindig mesés Kelet
Alapszabály minden kiegészítő lemez esetében, hogy hoznia kell valamilyen újítást, legyen az bármilyen apró is. A The Eastern Realm esetében ez első pillantásra szembeötlő lesz, hiszen a négy évszakhoz szokott európai tájakat felváltja az indiai szubkontinens éghajlatát másoló környezet. Száraz és esős évszakok váltják egymást, s a víz hol barátunkká, hol ellenségünkké válik. Telepeseink a technológiai fejlődés következő lépcsőfokára lépve képesek kutat fúrni, melyek nem csupán eső híján jönnek jól, hanem lerövidítik a vízzel kapcsolatos munkafolyamatok hosszát, amennyiben jól megválasztott stratégiai pontokon helyezzük el őket. A fürdőként is üzemelő mosoda, s az állatok, no meg telepeseink is úgy fogyasztják a vizet, mintha az életük függene tőle. Igaz, ami igaz, ez így is van. Lássuk csak, mi történik, ha elered az eső. Tekintve, hogy a monszun hosszú hónapokig szokott tartani, így a játékban is áradással párosul egy-egy égi áldás. A medrükből kilépő folyókon ilyenkor nem lehet átkelni, s településünk egyes részei között megszűnik az összeköttetés, ami a termelés leállásához, s a gazdaság összeomlásához vezethet. Sajnos csónakkészítés vagy hídépítés nem áll rendelkezésünkre.
Az újítások közé tartozik a kereskedelmi állomás építésének lehetősége, s így hősünknek nem kell az adott településen tartózkodnia ahhoz, hogy vásárolni tudjunk. Ha már a hősnél tartunk, akkor érdemes néhány szó erejéig kitérni Saraya hercegnőre. Képességei főként gazdasági hasznot jelentenek, ugyanis a szokásosnál olcsóbban építi fel a kereskedelmi állomást, s az árakat is leszorítja némelyest. Ezen felül pedig adományokat tud kicsikarni a falvak népétől. Ami pedig alaposan meglepett, az a sorozatba visszatérő geológusok szerepe. A régi epizódokkal ellentétben nem fogja apró táblákkal teletűzdelni a környéket, ahova vizsgálódni küldjük. Az új rendszer alapján egyébként is látunk előre minden bányát és nyersanyag lelőhelyet. A középkori földtani kutatóintézet munkatársai ehelyett a már kimerült bányákban tárnak fel újabb és újabb ércteléreket, s indítják újra a kitermelést. Az alapjáték nélkül meg sem mukkanó kiegészítő lemez kellő újdonságot tartalmaz ahhoz, hogy a rajongók ismét területfoglalósdit, és „Gazdálkodj okosan!- t" játsszanak telepeseikkel, ám aki eddig sem szerette, az ezután sem fogja minden éjszaka a játék dobozát babusgatva álomra hajtani fejét. A küldetések viszonylag változatosak, ám kevés eredetiséggel szolgálnak. Igaz, a szent tehén megmentése már súrolta a vicces kategóriát. A skirmish módban játszható szingli, illetve a többszereplős térképek egy részét a hivatalos oldalon meghirdetett verseny keretében tehetséges rajongók készítették, s bizony csak elvétve érződik rajtuk némi amatörizmus.
GameStar
