A ComicBook.com munkatársai úgy döntöttek, hogy fellapozzák a D&D korai kiadásait, és találtak valami érdekeset, ami sok mindent megmagyaráz a korábbi, az asztali szerepjátékot alapul vevő videojátékokkal kapcsolatban. Valamilyen oknál fogva ugyanis (valószínűleg azért, mert Gary Gygax játéktervező, a D&D egyik atyja nem szerette a nem-emberi fajokat) az elfeknek és a fél-orkoknak nem voltak lelkeik a játék első két kiadásában.
Sem az Advanced Dungeons & Dragonsben, sem az AD&D második kiadásában nem lehetett használni a Raise Dead varázslatot elf vagy fél-ork karakterekre. Ennek hivatalos magyarázata először a Dieties & Demigods kiegészítőkönyvben szerepelt: mint kiderült ezeknek a fajoknak nem lelkük, hanem "szellemeik" vannak. A fontos különbség a kettő között az, hogy a lélek egy halandó életet él meg a fizikai létsíkon, aztán az örökkévalóság maradékát választott istensége mellett tölti majd. A szellem viszont egy új testben reinkarnálódik a fizikai síkon, így azt nem lehet "visszahívni" a testbe a Raise Dead varázslattal.
Ha tehát egy elf vagy fél-ork társunk elpatkolt, akkor az egyetlen módja a feltámasztásának a sokkal erősebb (és sokkal drágább) Resurrection varázslat bevetése volt (vagy ha a DM nagyon rendes volt, akkor adott a csapatnak egy Rod of Resurrectiont). Mivel a Baldur's Gate és a többi, korábbi D&D alapú CRPG az asztali móka második kiadását vették alapul, így azok is ezt a szabályt követték.
A játék jelenlegi, ötödik kiadásában már nem így működik a dolog. Minden humanoid (és meglehetősen sok nem-humanoid) rendelkezik lélekkel, így a Raise Dead szinte mindenkin működik. Már persze ha az alany lelke hajlandó visszatérni a testébe.
