Kétségtelen, hogy a társasjátékok által nyújtott élmény megítélése nem csak azon múlik, milyen a játékmenet, hanem azon is, hogyan mutat az asztalkép. Van úgy, hogy egy játéknak meg tudjuk bocsátani a minimalista vagy épp kimondottan csúnya dizájnt (nem akarok még egyet rúgni A Mars terraformálásába, de biztos, hogy azt nem a külseje tette sikeressé), ha egyszerűen annyira jó játszani, hogy az képes feledtetni velünk, de azért csak jobb olyan játékokat elővenni, amiket már kipakolni is élvezet.
Az Enciklopédia, ahogy a magyarul szintén idén debütált Ark Nova, ugyancsak könnyen belakja egy átlagos, négyfős étkezőasztal minden pontját, de mivel gyönyörű és élvezetes, még egy nagyobb asztalra váltani is érdemes lehet miatta.
A neved mától Tamiasciurus hudsonicus
A játék történelmi ihletésű: a felvilágosodás korának egyik ragyogó elméje, George-Louis Leclerc de Buffon gróf Histoire Naturelle című, 44 kötetből álló enciklopédiájának befejezésében segédkezhetünk, méghozzá úgy, hogy a világ minden táján élőlényeket tanulmányozunk. Célunk persze a legnagyobb ismertség elérése, játékostársainkkal a legtöbb győzelmi pont megszerzéséért versenyzünk.
A szabályokat a szabályfüzet is remekül elmagyarázza, az egyszeri, állandó, vagy játék végi bónuszt adó szakértőkártyák mindegyikéhez egyesével tartozik magyarázat, és a legtöbb dolgot ikonok jelölik - szerencsére volt nekik hely a gigantikus központi táblán. Plusz pont a tervezőknek a kis ládákért, amikbe a pénzeket és különböző jelzőket pakolhatjuk, hogy ne csak szétfolyva heverjenek az asztalon.
Minden forduló elején a játékosok színes dobókockákat húznak egy zsákból véletlenszerűen, fejenként négyet, majd ezekkel gurítanak, és elhelyezik kockáikat a táblájukon. Ezeket használhatják akciók végrehajtásánál, ám van ebben egy olyan trükk, hogy nem csak a sajátjaikat költhetik, másokét is elvehetik - ilyenkor az adott kocka tulajdonosa valamilyen jutalmat kap cserébe. Nem minden akciónál, de sok esetben számít a kidobott érték és a kocka színe is, viszont mindkettő módosítható különféle jelzők felhasználásával, amiket viszonylag könnyen megszerezhetünk.
A hat akcióból négy egyszerű: a nagykövetségen expedíciójelzőkből tankolhatunk fel (amikkel vagy a kockák színét módosíthatjuk, vagy az értéküket növelhetjük), a bankból pénzt vehetünk el (ez szintén a kockaérték-módosításnál hasznos), az egyetemről egyszeri vagy állandó hatást, illetve játék végi bónuszt kínáló lapokat, szakértőket gyűjthetünk be (ebből maximum négy lehet aktív játékosonként, és ha ennél többet húznánk fel, azzal ki kell takarnunk egy korábbit - ugyanakkor nyugodtan elengedhetjük azokat, amiknek az utolsó fordulókban már nem vesszük hasznát, ezzel is taktikázhatunk), az akadémiáról pedig állatkártyákat szerezhetünk. Keveseket lephet meg, hogy ez utóbbiak a legfontosabbak.
Minden állatkártyának öt tulajdonsága van: az, hogy mely kontinensen fordul elő az állat, milyen osztályba sorolható, mit eszik, milyen jellegű területen él, és milyen éghajlaton érzi jól magát. Az expedíció során (ami az ötödik lehetséges akció) ezeket kell tanulmányoznunk: meg van adva, hogy mely tulajdonság feltérképezéséhez mennyi "akciópontot" kell elköltenünk, és az, hogy mennyi áll rendelkezésünkre, függ a felhasznált kocka értékétől, valamint az elköltött jelzőktől és az esetleges, mezők által garantált bónuszpontoktól. Ha például az éghajlatot akarjuk kutatni, az 10 pontba fog kerülni, míg az étkezési szokások feltérképezése 4 pontért megoldható. Az pontokat szabadon eloszthatjuk, ahogy nekünk kényelmes, de csak az egyazon kontinensről származó élőlények között.
A hatodik, egyben legbonyolultabb akciólehetőség a publikálás. Az előttünk heverő állatok közül ki kell választanunk egyet, amit referenciaként használunk, ehhez hasonlítgatva gyűjtjük be a pontokat az összes kártyáról (vagy amelyikről szeretnénk). Amikor publikálunk, felhelyezzük kis, színes, az expedíció során a lapokra pakolt kockáinkat a játéktáblára, ezzel növelve győzelmi pontjaink számát. A referenciaállat mellett levehetjük a kockákat minden olyan állatról is, aminek valamely tulajdonsága egyezik az övével, viszont a végén el kell dobnunk minden lapot, amiről kockát vettünk le, sőt, a referenciaként használt laptól eltérő kontinenssel jelöltek kikerülnek a játékból, úgyhogy érdemes mérlegelni, hogyan járunk a legjobban, várunk-e még inkább, vagy megelégszünk az addig szerzett tudással.
A játék hat fordulón át tart, a végső pontozás során jár még pont az egyazon kontinensekről származó állatokért és szakértőkért (ha van legalább 4), illetve egyes megmaradt jelzőkért.
A dobozban megtaláljuk a Sepultus Creatura mini kiegészítőt, ami hat különleges kártyát hoz játékba, illetve öt oldalt kapott az egyjátékos mód leírása, amiben mesterséges ellenfelekkel vehetjük fel a harcot, egyszerre akár többel is. 3 különböző viselkedéskártya határozza meg cselekedeteiket, illetve 3 pontozókártya segít eldönteni, mennyi pont jár majd a végén - ez alapvetően három nehézségi szintet jelent, de minden kombinálható mindennel, 9 variáció alakítható ki. Egészen más élményt ad így, mint valódi játékosokkal játszva, de szórakoztató, láthatóan nagyon figyeltek arra, hogy a szóló játékosok is a lehető legjobb élményt kapják.
Hallottál már a Loxodonta africanáról?
Elsőre összetettnek tűnhet, de a gyakorlatban nem egy nagyon bonyolult játék az Enciklopédia - néhány kör után megértjük a működését, és azt is tudni fogjuk, mely állatkártyák és szakértők szükségesek céljaink eléréséhez. Azzal, hogy mások kockáit is elvehetjük, kicsit gonoszkodós, illetve a közös készletből is úgy nyúlhatunk le lapokat, hogy azok helyére csak a kör végén kerül bármi, így erősen konfrontatív.
A dobozra írt, játékosonként 25 percesre becsült játékmenetet, mint mindig, most is érdemes felfelé kerekíteni: korlátozottan tudunk előre tervezni, és mivel sokszor kell alkalmazkodnunk, a gondolkodással telik az idő. Két fővel is megvan egy-másfél óra, néggyel meg akár ennek duplája. Nincs egyébként skálázás, a szabályok játékosszámtól függetlenül ugyanazok, ami a kockahúzásnál lehet bosszantó - előfordulhat, hogy nem jön az a szín, amire várnánk, viszont általában könnyen áthidalhatjuk színváltoztató jelölők felhasználásával, amikből már a játék elején is kapunk párat, de egy akcióval akár hármat is szerezhetünk.
Külön élvezetessé teszi, hogy sokszor járnak extrák - nem csak lapot húzunk, hanem például hírnévpontokat is kapunk, amikkel a hírnévsávon léphetünk előre, és bónuszokat szerezhetünk; dőlnek a jelzők, a pénzek is. Ha egy körben nem jöttek nekünk hasznos lapok, megvárhatjuk a következőt és gyűjtögethetünk addig mást, hiszen a kör végén úgyis lesöpörjük az egész táblát (viszont véletlenszerűen nem húzhatunk).
Az Enciklopédia egy közepesen összetett játék, ami bőségesen jutalmaz, és emiatt eleve nagyon élvezetes - a nagyon ügyes játékosok elméletileg 300-nál is több pontot szerezhetnek. Szép dizájnja egyértelműen hozzáad az élményhez, már előkészíteni is élvezet.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
