A társasjátékoknál az elmúlt egy-két évben népszerű téma lett a természet és az élővilág, a Fesztáv, a Cascadia vadvilága, a Zöldellő mezők, a Lombkorona, a Renature, valamint a magyarul egyelőre valamilyen rejtélyes oknál fogva nem kapható Parks mind-mind a közelmúltban jelentek meg, és ez még csak néhány azok közül, amik nagyobb figyelmet kaptak. Láthatóan vevő a közönség is ezekre: a gyönyörű dizájn a legtöbbször adott, ami már félsiker, és az itt felsorolt címek esetében a játékmenet is remek - a Cascadiáé és a Zöldellő mezőké olyannyira, hogy számos díjat bezsebelhettek, előbbi például az egyik legrangosabbnak számító elismerést, a Spiel des Jahrest is megkapta.
Mind külföldön, mind itthon 2022-ben jelent meg az Irány a vadon! - Észak-Amerika, egy újabb, a témába illeszkedő játék, amiben biológusok szerepében kell ökoszisztémákat építenünk, hogy aztán a lehető legtöbb pontot arathassuk le.
Nyúl mehet a medve mellé?
Látható, hogy a készítők nagy hangsúlyt fektettek a külcsínre, arra, hogy már pusztán az asztalkép miatt is szívesen vegyük elő a játékot. Minden játékos egy széthajtogatható, vastag kartontáblát kap, erre kell pakolásznia a közös készletből felhúzott, állatokat ábrázoló kártyákat. A játékmenet rendkívül egyszerű, két akció közül választhatunk: vagy elveszünk egy lapot és magunk elé tesszük, vagy képességeket aktiválunk, amikkel extra pontokhoz juthatunk, húzhatunk a pakliból vagy az eldobott kártyák közül.
A kártyákat bárhova letehetjük a 4x4-es rácson, viszont érdemes két dologra figyelni. A célunk, hogy ökoszisztémákat alakítsunk ki, és egy ökoszisztéma legalább két, minimum egy egyforma ikonnal ellátott lapból áll, melyek a rajtuk látható számok alapján követik egymást (emelkedő vagy csökkenő sorrendben, tehát ha egy 3-as mellett 4-es vagy 2-es van, akkor a két lap ökoszisztémának számít). A játék végén soronként és oszloponként egy ökoszisztémát pontozhatunk le, érdemes mindig kiszámolni, hogy miként jövünk ki a legjobban.
Extra pontot kapunk továbbá akkor, ha az ökoszisztémánkban szerepel kulcsfaj (ezt ikon jelöli a lapon), illetve ha megfigyelésjelzőket pakoltunk fel a lapokra. Minden játékos rendelkezik emellett egy titkos célkártyával is, amin négy célt lát; ezek teljesülése esetén ugyancsak pontok járnak.
A kártyákért makkokkal fizetünk, de nem valamilyen, a lapokon található érték határozza meg egy kártya árát, hanem az, hogy hol áll a sorban. Ha az utolsó helyen van, ingyen elvihetjük, ha az elsőn, öt makkot kell adnunk érte, amiket egyesével helyezünk le a tőle jobbra lévő lapokra. Így lehet, hogy egy szuper értékes kártyát (amin például sok ikon van, ezért többféleképp elhelyezhető egy ökoszisztémában, vagy kulcsfajnak számít, így felszorozza az ökoszisztémánk értékét) olcsón megszerzünk, míg egy kevésbé hasznos sokáig bent marad. Mindig, amikor a sorból kikerül egy lap, elcsúsztatjuk a többit jobbra, és az első (legdrágább) helyre tesszük az újat. A makkok korlátlanul gyűlhetnek a kártyákon, és mindaddig halmozódnak, amíg el nem vesszük őket lapjukkal együtt. Tízet beválthatunk egy kvázi joker lapra, ezért érdemes lehet behúzni a sokmakkos kártyákat, viszont muszáj elhelyeznünk a lapot a táblánkon, akkor is, ha nem találjuk annyira hasznosnak. Kártyaeldobásra, cserére nincs lehetőség.
A játék akkor ér véget, ha egy játékos betöltötte a teljes tábláját (vagy az időjelző elért a végéig, de ez a ritkább eset), ekkor a fordulóban utána következők még jönnek, de egyáltalán nem biztos, hogy mindenki minden mezőre tudott lapot tenni. Ez viszont nem is feltétele a győzelemnek, hiszen lehetnek olyan sorok vagy oszlopok, ahol eleve csak két lap alkot ökoszisztémát, és mint említettem, soronként és oszloponként csak egy ökoszisztéma számíthat a pontozásnál.
Mint kompetitív játék, az Irány a vadon! egészen szórakoztató. Kicsit gondolkodós, végig feszült, szünet nélkül izgulhatunk azon, hogy kijön-e a lap, ami tökéletesen illeszkedik a területünkre, és ha igen, elveszi-e más előlünk, ha meg nem, hogyan alakítjuk át a taktikánkat. Mindig van lehetőségünk elkerülni a laphúzást is, és a képességek aktiválásával frissíthetjük a készletet. Két játékos esetén a pakli kb. felével játszunk, három vagy négy játékosnál kell az összes lapot használnunk, így ritkábban fordulhat elő, hogy csak nekünk kedvezőtlen kártyák érkeznek. Minél többen vagyunk, annál hosszabbra nyúlik a játékmenet - lehet fél óra alatt is végezni, de ha olyan játékosokkal mérettetünk meg, akik vadul számolgatnak és optimalizálnak, ez a szám sokszorozódhat. Ami a játékot igazán különlegessé teszi, az az egyjátékos, de párban is játszható sztorimód.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Egyedül (vagy párban) a vadonban
Az Irány a vadon! nem olyan játék, aminél történetközpontú egyjátékos módra számítanánk, pedig a doboz egy ilyet is rejt. Adott egy kampányfüzet, benne 20 megbízással, valamint 6 lezárt boríték, amiket akkor kell felnyitnunk, ha erre utasítást kapunk. A történetben egy kezdő biológust alakítunk, az ő első, kalandos évét élhetjük át, és minden megbízás egyedi előkészületeket igényel, különböző feladatok teljesítését írja elő, csökkenti vagy növeli az elérhető lapok készletét.
A sztori maga érdekes, a kalandfüzet naplószerű illusztrációi segítik a beleélést, és még a magyar fordítás is remek. A kihívások gondolkodtatóak, inkább adnak puzzle-élményt, mint olyat, amit a többjátékos módban kapunk. Ha ketten vagy többen ülnénk ennek neki, alapvetően csak annyi változik, hogy lesz egy döntő játékos, de a játék ösztönöz minket arra, hogy együtt gondolkodjunk.
Még azt is megkockáztatom, hogy az egyjátékos mód miatt jobban megéri megvenni az Irány a vadon!-t, akkor is, ha már egy külön polcrendszeretek van a természet-témájú társasoknak. Ha rangsort kellene állítanom aszerint, hogy melyiket venném elő szívesebben egy társaságban, ez elé helyezném mind a Cascadiát, mind a Zöldellő mezőket, de ez nem jelenti, hogy ne volna jó, csak hogy azok egyszerűbbek, gördülékenyebbek, és legalább annyira szépek - ha hasonló témára vágyik a csapat, az említett kettő jobb élményt nyújthat.
(A tesztpéldányt köszönjük a Gémklubnak!)
