Lehet, hogy mire ezt a cikket olvasod, már nem állja meg a helyét az, hogy a Szeszélyes vizeken Győri Zoli legújabb játéka - akkor sem, ha mindössze napokkal a publikálás után találtál ide. A Mit játsszunk? csatorna arcaként is ismert magyar társasjáték-tervező elképesztően termékeny évet tudhat maga mögött, megjelentek gyerekeknek szóló játékai a Pagony gondozásában, a Spicy új változata, a Sweet & Spicy, a Llamageddon partijáték a PanIQ Roommal együttműködésben, és nemrég leplezték le az Oh... Igen?-t, a beszélgetésre ösztönző Igen?-sorozat új, kimondottan felnőtteknek szóló részét, amit feleségével, Győri-Nádai Rékával együtt állított össze. Könnyen lehet, hogy valami kimaradt (innen is elnézést), ahogy az is, hogy ezzel még nincs vége az idei dömpingnek.
Mindenesetre most érdemes a Reflexshoppal együttműködésben készített Szeszélyes vizekenre figyelni, amiben - ahogy a Spicyban is - a győzelem elérésében kulcsfontosságú szerepet játszhat a blöffölés.
Matrózbecsszóra
A játék apró dobozában egy pakli kártyát, illetve 10 jelölőkorongot találunk. 40 darab tengerkártyát szét kell válogatnunk hátlapjaik színe (és/vagy a rajtuk látható területmegnevezés) szerint, és az egyes paklikat adott sorrendben fogjuk felhasználni a fordulók során.
Az első körben a Katlanti-óceán felé vesszük az irányt. Ezen pakli hat, 0-tól 5-ig számozott lapot tartalmaz, amiket keverés után szét kell terítenünk az asztalon. A játékosok három akció közül választhatnak. Ezek egyike a felderítés, amivel megnézhetnek egy kártyát, majd vagy őszintén megmondhatják, milyen számot láttak rajta, vagy hazudhatnak és megpróbálhatják félrevezetni a többieket azzal, hogy más számot mondanak. A blöffölés azért fontos, mert mindegyik számhoz tartozik egy hatás: pontokat szerezhetünk vagy bukhatunk miattuk, van, amivel korlátozni lehet a többiek lehetőségeit, és van, amivel direktben szívathatjuk őket - vagy épp magunkat, ha nem figyeltünk eléggé.
Egy másik lehetséges akció a hajózás, ami a gyakorlatban a laphúzást jelenti: ilyenkor az asztalra terítettek közül (a "Nyílt Vízről") lapot felvevő játékosnak azonnal meg kell mutatnia, mit vett el, és aktiválódik a kártya hatása is. Ennek függvényében a kártyát vagy a dicsőségpaklijába, vagy a kudarcpaklijába kell tennie, és nyilván az a jobb, ha előbbi tartalmazza a - rajtuk látható pontértéknek megfelelően - értékesebb kártyákat, ugyanis a játék legvégén a dicsőségpakli kártyáinak értékéből ki kell vonni a kudarcpakli kártyáinak értékét, így lesz meg a végső pontszám.
A harmadik akció a passzolás: ha valaki nem látja értelmét annak, hogy további lapokat húzzon, dönthet úgy, hogy befejezi a fordulóját, nem köteles a számára káros kártyákat is elvenni (amennyiben legfeljebb 3 lap van még a "nyílt vízen").
Amint elfogynak az asztalról a kártyák, vagy mindenki úgy dönt, befejezi a körét, jön a következő pakli, mindig eggyel több és több lappal. A játék öt fordulóból áll, ennek végére kell a legtöbb pontot gyűjteni, és még az utolsó pillanatokban is fordulhat az állás. Nagy szerepe van annak, hogy melyik kártyát mikor vesszük el: a 3-as például akkor ér pontot, ha felhúzása után páratlan számú kártya marad a játéktéren, különben pontlevonást jelent az elvétele, míg az 1-es lappal meggátolhatjuk, hogy ellenfelünk a felderítés akciót használja, a 0-ssal pedig megszabadulhatunk a kudarcpaklink legfelső kártyájától.
Kincses szigetem mindig vár
A játék rendszere szuperül működik. Sorra derül ki egyre több a leterített lapokról, ennek függvényében dönthetjük el, hogy kockáztatunk-e vagy biztosra megyünk, miközben számolnunk kell azzal, hogy amit tudunk, nem ugyanaz, mint amit az ellenfeleink tudnak. A játékban maradó lapok nyomon követését segíti a játékossegédlet, amin jelölőkorongokkal takarhatjuk le azokat a számokat, amik nincsenek játékban. A haladók bonyolíthatják a játékot a 15 szeszélykártyával, amik különleges szabályokat léptetnek életbe.
A Szeszélyes vizeken egy elsősorban 2 főre ideális játék, amit egyébként négy fővel is lehet játszani. Annyi a módosítás ilyenkor, hogy a játékosok két csapatra oszlanak, és a csapattagok együtt gyűjtenek pontot, de mivel ők egymással szemben ülnek, nem tudják egymásnak direktben elárulni, hogy a felderítésnél felhúzott lapról tett állításuk valós, vagy félrevezetés-e.
Jól mutat a kártyák gyűrött papíros dizájnja, ahogy az is, hogy minden lapon van valamilyen objektum (vagy a 9-esen például egy bálna), ami úgy formázza a számot, hogy első ránézésre talán fel sem tűnik, de ha meglátod, nem tudod nem látni. A lapok alapvetően jó minőségűek, de a szeszélykártyákkal nem vagyok teljesen kibékülve: a szöveg nehezen olvasható, illetve előfordul elütés és helyesírási hiba is rajtuk, a kényelmesnél nagyobb mértékben. Játékossegédletből elfért volna még egy pár, mert hiába kétoldalasak, a felhúzott kártyák kitakarásához mindkettőt használni kell - igaz, ez csak addig probléma, amíg meg nem tanuljuk, melyik lap mit ér és milyen hatást vált ki, illetve áthidalható a szabályfüzet bevetésével.
Az apró hibáktól és hiányosságoktól eltekintve azonban bátran tudom ajánlani a Szeszélyes vizekent, elsősorban azoknak, akik egy kétfős, gyorsan lejátszható játékot keresnek, és nem okoz számukra szorongást a blöffölés. Szuper egyszerű, pörgős, de mindvégig izgalmas, a szeszélykártyákból pedig elegendő van ahhoz, hogy mindig egy kicsit más legyen a játékélmény. Ha összejön a társaság, még két játékos beszállhat, de párban is remek.
