Az Electronic Arts számos stúdiója közül a stockholmi székhelyű, de Los Angeles-i kirendeltséggel is rendelkező DICE az egyik legnagyobb és legjobb, már csak azért is, mert náluk van a Frostbite Labs, mely a kiadó játékainak jelentős részét hajtó motort pofozgatja. Azóta, hogy a cég az EA berkeibe került 2006-ban, szinte kizárólag háborús játékokkal foglalkozik, melyekben a többjátékos mód élvez elsőbbséget.
A DICE specialitása a multis élmény, a Battlefield és Battlefront sorozatokat egyaránt azért szerettük, mert hatalmas csatatereken eshettünk egymásnak akár 64 fős seregek tagjaiként, járműveket, lövegeket használva - és semmiképp nem azért, mert emlékezetes egyjátékos módokat szállítottak nekünk. Az EA egyszer, az első Battlefrontnál már megpróbálta elengedni a kampányt, de akkor a játékosok nem hagyták, és nem köszönték meg, amit a második részben kaptak.
Az első Battlefield, az 1942 úgy jelent meg, hogy legfeljebb botok ellen lehetett egyedül játszani, ahogy folytatásában, a Vietnamban is. A Battlefield 2-ben már megpróbálkoztak valami többel, de az sem volt az igazi, a 2142-ben pedig szintén kizárólag multizni lehetett. Aztán jött a 2008-as, csak konzolokon játszható Bad Company, majd ennek már PC-re is megjelenő folytatása, melyekben már rendes, kidolgozott, és egyébként egészen élvezetes kampány volt, ahogy később a Battlefield 3-ban is.
Ezzel szemben a Battlefield 4 sztorija már ott elvérzett, hogy szótlan főhőst tettek meg parancsnoknak, a Battlefield V egyjátékos szegmenséről pedig kár is beszélni, három órányi összecsapott tartalom nem érte meg a befektetett energiát. Igaz, hogy a Battlefield 1 kampánya jobb volt az átlagnál, de túl hamar véget ért, és akkor ott van még a Battlefield Hardline, amit ugyan nem a DICE, hanem az azóta bezárt Visceral készített, de vannak, akik máig nem heverték ki a QTE-s krokodilbunyó okozta traumát.
Mindeközben azért próbálkozott a csapat egyéb egyjátékos élményekkel is. Részt vettek a 2010-es, megosztóra sikerült Medal of Honor fejlesztésében (ezt a projektet egyébként a Danger Close Games vitte, amit 2013-ban, a Warfighter bukása után kapcsoltak le), illetve érkezett tőlük a Mirror's Edge, majd 8 évvel később a kvázi-reboot Catalyst, de egyikkel sem sikerült megmutatniuk, hogy tudnak nekünk igazán jó sztorit villantani, még ha egyébként a játékmenet élvezetes is tudott lenni.
A DICE tehát egy többjátékos élményekre fókuszáló csapat, melynek nem nagyon megy az egyjátékos kampányok készítése. A single player mód elhagyásával már csak azért is jól járhatunk, mert így talán megéljük, hogy komolyabb bugok nélkül startoljon el egy Battlefield, és hát ha valami, ez tényleg mérhetetlen boldogságot okozhatna mindenkinek.
És még így is volna megoldás, amivel mindenki jól járhat.
Alapvetően talán nem is az a baj, hogy a Battlefield 2042-ben nem lesz kampány (a többség eddig sem azért vett Battlefieldet, hogy 5-6 óra játékért fizessen tízezreket), hanem hogy nem nagyon készülnek nem nyílt világú, sztoriközpontú, AAA-szintű, többnyire valósághű FPS-ek.
A zsánert a Call of Duty tartja életben, amiben az utóbbi két alkalommal (Modern Warfare és Black Ops Cold War) egészen épkézláb kampányokat játszhattunk végig, de a legtöbb kiadó úgy gondolja, hogy a nyílt világ, a fegyverfejlesztés, a rendszerek túlbonyolítása kötelező, és ebben sokan elvéreznek.
Egy csapat volt más véleményen a közelmúltban, és hogy, hogy nem, ők épp az EA-hez tartoznak: a Respawn Entertainment a 2016-os, iszonyú rossz időzítéssel kiadott, ellenben fantasztikus Titanfall 2-vel hozta vissza azt a régi élményt, amit már nagyon hiányoltunk. Ha nem próbáltátok, megtalálhatjátok az Xbox Game Pass kínálatában, 300 Ft-ért cserébe többször is végigjátszhatjátok.
Ha nem a Call of Duty: Infinite Warfare és a Battlefield 1 közé szorítják be a megjelenését, most már talán a harmadik résszel játszanánk, de még nem esélytelen, hogy elkészüljön: az Apex Legends a közelmúltban újabb lökést adott neki.
A Respawn elég nagy ahhoz, hogy több projektet futtasson egyszerre, a szintén kiemelkedő Star Wars Jedi: Fallen Order folytatása mellé simán beférne egy egyjátékos FPS is (összerakták a VR-exkluzív Medal of Honor: Above and Beyondot, szóval van kapacitás), úgyhogy ha csak egy jelre várt a csapat, tessék, ez az.
Látható, hogy a játékosok vágynak a félig-meddig lineáris, narratívafókuszú, nem túl összetett FPS-ekre. Szerintetek mely csapat lenne a legalkalmasabb a feladatra?