Alapvetően úgy gondoljuk, a játékokat pontszámokkal illetni hibás, káros dolog, elsősorban két okból.
Az egyik, hogy ami egy kritikus szerint 8 pont, az egy másiknál lehet 7 vagy 9, és ez az eltérés akkor is jelentkezhetne, ha gondolatról gondolatra ugyanaz lenne a véleményük, hiszen minden oldal más elvek szerint pontoz. Sőt, van, aki 10-es skálát használ, mások 100-ast, de olyan is akad, ahol 5 csillagból osztanak valamennyit, néhol ráadásul törve - ezt konvertálja aztán a Metacritic hozzávetőleges értékre, bizonyos, megbízhatóbbnak tartott, nevesebb médiumok pontszámát jobban súlyozva az átlag kiszámításakor.
A másik, hogy egy pontszámmal egyszerűen nem lehet összefoglalni, milyen egy játék, minden esetben érdemes legalább az értékelőboxot, de még inkább a teljes cikket elolvasni, hogy el tudjuk dönteni, nekünk való-e vagy sem, hibái ellenére tudjuk-e majd élvezni. Lehet, hogy nem játszottam volna a State of Decay 2-vel, ha azt látom, hogy 66 pontos a Meta-átlaga (meg ha nem én tesztelem, de ez más kérdés), pedig máig vissza-visszatérek hozzá, hiányosságai ellenére is élvezetet okoz belépni és fosztogatni kicsit.
És van egy olyan tényező is, ami szerencsére látszólag már kikopott az iparból: volt idő, hogy a kiadók bizonyos bónuszok kifizetését a Metacritic-átlaghoz kötötték, és ezt a Fallout: New Vegas fejlesztői szívták meg a legjobban.
Az egyebek mellett a Kotakunál is dolgozó Stephen Totilo 2008-ban írt egy cikket a gyakorlatról az MTV Multiplayer blogra, miután ő és több szakmabeli is hallott arról, hogy bár nem mindenki, de néhány kiadó bünteti azon fejlesztőcsapatokat, amelyek játékai nem érnek el egy meghatározott pontszámot a Metacriticen. Egy meg nem nevezett csapat fejlesztője azt nyilatkozta, hiába fogyott több mint 1 millió példány a játékukból (ami még ma sem kevés, nem hogy 16 éve), a túl alacsony pontszám miatt nem kaptak jutalékot.
Jeff Gertsmann, a Giant Bomb egykori újságírója arról mesélt, hogy fejlesztők keresték meg e-mailben egy-egy tesztje után, őt okolva azért, hogy nem kapták meg az ígért bónuszt. A Silicon Knights és az Insomniac Games elnöke is megerősítette, tudnak a gyakorlatról, és ellenzik, de nem gondolják, hogy túlságosan elterjedt volna. A The Wall Street Journal 2007-ben megjelent cikke szerint a Warner Bros.-szal partnerségben álló kiadóknak többet kellett fizetniük a licencelt játékok jogaiért, ha azok bizonyos "minőségre vonatkozó mérőszámoknak" nem feleltek meg.
Az Activision is alkalmazott hasonlót (a mára megszűnt GameRankings pontszámítását véve alapul), és a Take-Two is bónuszt osztogatott, ha egy-egy 2K sportjáték bizonyos pontszám felett teljesített. Az Activision (élén a mindig jó döntéseket hozó, közkedvelt Bobby Kotickkal) ezt megelőzően, 2005-ben végzett egy felmérést, ami kimutatta, egyenes összefüggés van a magas pontszám és az eladott példányok száma között: úgy látták, 80%-tól 5%-onként közel megduplázódnak az eladások. Lehet, hogy ez akkor még igaz volt, de ma már aligha: láttunk kimagasló pontszámokat kapott játékokat elhasalni a kasszáknál, és olyanokat óriási sikerre szert tenni, amik a kritikusok szerint nem érdemelték volna meg.
Eltelt aztán négy év, és Chris Avellone, aki a Fallout: New Vegas sztoriján dolgozott, egy tweetben elmondta, az Obisidan Entertainment és a Bethesda között szintén volt ilyen megállapodás. Akkor kaptak volna bónuszt, ha a játék Meta-átlaga eléri a 85 pontot, de mivel csak 84 lett (ami még mindig azt bizonyítja, hogy ez egy kiváló játék), a kiadó nem engedett, nem fizetett. Ennek aztán nagy visszhangja lett a médiában, ám a Bethesda nem kívánt reagálni a megkeresésekre.
A New Vegas nem volt hibátlan játék, még csak azt sem mondhatjuk (sem objektív, sem szubjektív szempontok szerint), hogy a legjobb Fallout volna, de ilyen hülye szabály miatt megvonni a bónuszt egy olyan játék alkotóitól, amit egyébként milliók játszottak, nem volt egy okos gondolat.
