Remélem, hogy nem lincselnek meg a Cthulhu-hívők (légyszi, ne, sikerült kétszer is helyesen leírni elsőre a nevét!), amiért a Kozmopolip bájos kozmikus entitását Lovecraft ősi istenéhez hasonlítom, de elég egyértelmű, hogy a játéktervező Henry Audubon és a grafikus George Doutsiopoulos honnan vett inspirációt a közelmúltban megjelent társasjáték megalkotásához. A Lovecraft műveire épülő társasjátékoktól ez ugyanakkor jóval egyszerűbb és sokkal aranyosabb, a polipoid központi szereplőn és az őt éltető szektásokon kívül pedig nincs sok hasonlóság.
A szektásokat mi testesítjük meg, az imádott istenséget meg egy rózsaszín műanyag polip, aki szívesen jönne át a világunkba, ha sikerrel megidézzük őt a Tintabirodalomból.
Jöjj el, Cute-ulhu!
Az alap játékmódban minden játékos (2-4) célja, hogy hamarabb gyűjtsön össze 8 csápot, mint a többiek. Ezért mindenki négy különböző típusú kártya kijátszásával dolgozhat, melyek mindegyike más hatással bír: a feketék állandó erőforrásokat biztosítanak, amik a kártyakijátszást teszik egyszerűbbé; a sárgák bizonyos hatások aktiválása esetén bónuszokat adnak; a pirosak egyszer aktiválódó hatásokat léptetnek életbe; a kékek pedig csillagképek, elsősorban ezeket a rajtuk látható erőforrásokkal megpakolva szerezhetünk csápokat. Kártyát kijátszani kék, piros, sárga és fekete jelölők elköltésével és/vagy kártyák eldobásával tudunk.
A játék elején a játéktér közepén kialakítunk egy 9 mezőből álló területet, ennek lapkáin lépkedhetünk a polippal, kiváltva bizonyos hatásokat, melyekkel erőforrásokat és lapokat szerzünk. A játékosok a körük elején lépnek legalább egyet (erőforrások elköltésével tudnak többet), végrehajtják a hatást (erőforrásokat szereznek, lapot húznak), majd kijátszanak egy kártyát, ha tudnak. Lapot szerezni viszonylag nehéz, mivel legtöbb esetben csak abból a háromból húzhatunk, ami épp fel van fordítva, a pakliból csak ritkán, de ha sokáig nem jön fekete színű lap, akkor is jó eséllyel jutunk sárgához vagy piroshoz, ami másképp, de ugyancsak segít az erőforrások gyorsabb bekebelezésében. Minden húzás és kijátszás valamilyen módon közelebb visz minket a sikerhez, némelyik gyorsabban, mások lassabban - egy darabig vártam arra, hogy ilyen-olyan lapok kijöjjenek, aztán taktikát váltottam, és nehezen, egy hajszállal, de úgy is nyertem.
A körök pörögnek, és viszonylag egyértelmű, mit kell tennünk a haladáshoz, mely erőforrásokra van épp szükségünk, mi lenne a jó lépés. Bár a soron lévő játékos nem használhatja azt a mezőt, amin a polip áll, így sem fogy ki a lehetőségekből.
Nekiállhatunk egyedül vagy kooperatívan is, ekkor a magánnyomozó lesz az ellenfelünk. Ebben a módban játékosok mindegyikének előbb kell 8 csápot gyűjtenie, mint a nyomozónak, akinek cselekvését, lépéseit külön kártyák irányítják. Nem rossz, de a kompetitív mód jobb élményt ad.
Csápoljatok!
Az engine builder (motorépítős) játékokat ismerőknek sok újat nem fog mutatni a Kozmopolip, de nem is a műfaj megreformálása a célja. Egyértelműen a témája teszi érdekessé, sokkal inkább a cukisága, mint a szektás vonal. Lapjainak dizájnja gyönyörű, szövegeik humorosak, minőségük prémium, ahogy zsetonjainak is, a 3D-nyomtatott csápok és a Kozmopolip maga pedig tovább segítik a beleélést. A játékszabály érthetően magyaráz, néhány lap hatása, működése külön részletezve van, és egy jól összeszedett oldal segít emlékezni azokra a részletekre, amik a segédletkártyán vagy a többi játékelemen nem jelennek meg. Az egyedi játékossegédletek mellett egy szimbólummagyarázó is készült, és ez nem túlzás - rengeteg ikon van, időbe telik mindet megtanulni, még ha az általuk kiváltott hatások egyébként nem is bonyolultak.
A körök gyorsan követik egymást, de a Kozmopolip így sem rövid - még a játékszabály is azt ajánlja, hogy ha 1 óra alatt akarjuk tartani egy játszma hosszát, mindenki kezdjen 3 csáppal. Két fővel azért nem ilyen hosszú, de nyilván minél többen ülünk le köré, annál tovább tart. Nem mondom, hogy ezt venném elő a hasonló alapokon nyugvó Splendor vagy a 7 csoda (különösen ezek kétfős Párbaj változatai) helyett, de megvan a maga bája - ha a téma megszólít, és a játékmenet is szimpatikus, próbáld ki!
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
