Amint szóba kerül a csalás egy videojátékban, a legtöbben arra gondolnak, hogy a másik telepített a gépére egy illegális programot, amivel aztán előnyhöz jutott meccs közben. Ilyen lehet egy wallhack, aminek köszönhetően átlátunk a falakon, vagy egy aimbot, ami céloz helyettünk. Az is elképzelhető, hogy valaki a játékon kívül vet be valamit, ami illegális előnyhöz juttatja, például elles titkos információkat a másik képernyőjéről, vagy leveszi a zajszigetelt fejhallgatóját, hogy kihallgassa, miről beszélnek a kommentátorok.
Vannak azonban külső szemlélők által észrevehetetlen módszerek, amelyek előnyeit ugyan sosem bizonyították tudományos módszerekkel, mégis teljesen elburjánzott a használatuk a legmagasabb szinteken.
Maximális teljesítmény
Doppingszernek azokat a természetes vagy mesterségesen előállított anyagokat nevezzük, amelyek fokozzák a sportolók teljesítményét, a használatukat pedig szigorúan tiltják a szabályok. A teljesítményfokozás történelme több mint 2500 évvel ezelőttre nyúlik vissza, hiszen már az ókori görög olimpiákon is megpróbálták a legtöbbet kihozni magukból a sportolók, igaz, akkor még nem anabolikus szteroidokat használtak, csak rengeteg húst ettek, vagy épp állatok vérét itták, hogy növeljék a fehérjebevitelt.
Az e-sportolóknak efféle segítségre nincs szükségük, hiszen fizikai erőt nem igazán fejtenek ki. Elsősorban a mentális állapotuk, reakcióidejük, figyelmük befolyásolja a teljesítményüket, így aztán szteroidokat hiába is szúrnának magukba, két doboz energiaital pedig még nem az a szint, amitől bárki átszellemül.
Itt jönnek be a képbe a komolyabb stimulánsok, mint amilyen az Egyesült Államokban receptre kapható Adderall. Ezt a gyógyszert az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) kezelésére használják. Az amfetamin tartalmú készítmény lassú felszívódású változata akár 8-10 órán keresztül fokozatosan fejti ki hatását, javítja a koncentrációs készséget, növeli az energiaszintet, segít kizárni a zavaró tényezőket. Az Adderallt munkadrognak is nevezik, az egész nap tanuló egyetemisták és túlterhelt kreatív szakemberek előszeretettel élnek vissza vele.
Mindenki szerhasználó?
A szer használata az e-sportban egyáltalán nem új keletű, már a 2010-es évek legelején is számos fórumon felmerült, hogy bizonyos profi játékosok rendszeresen szedik a versenyek előtt. 2015-ben már az volt az általános vélekedés, hogy bár senki nem beszél róla, a legmagasabb szinteken szinte mindenki abuzálja a gyógyszert, aki pedig nem, az szándékosan hozza magát hátrányos helyzetbe. Több játékos is bevallotta, hogy ő vagy az egész csapata Adderall-használó, erre pedig már a sportszervezőknek is reagálni kellett. 2015-ben a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) közreműködésével bevezették a szúrópróbaszerű teszteket a versenyeken, előbb bőrből, majd nyálból vettek mintákat. 2016-ban megalakult az ESIC, az e-sport integritási bizottság, melynek feladata a jövőbeli szabályozás megteremtése és a versenyek feddhetetlenségének garantálása.
Az Adderall szépen lassan minden sportba beszivárgott: a Counter-Strike mellett a Halo, a Gears of War, az Overwatch és a Call of Duty közösség tagjai is arról beszéltek, hogy a topligákban tucatjával vannak azok a játékosok, akik rendszeresen szedik a gyógyszert. Persze nem azért, mert szükségük lenne rá, hanem hogy javítsák az esélyeiket egy-egy versenyen. A 2020-as Call of Duty világbajnok, Cuyler 'Huke' Garland a bajnoki cím megszerzése után őszintén mesélt arról, milyen hatással volt rá a szer, és miért állt le a használatával.
Hírek, érdekességek, tippek, ajánlók, unboxing, hardveres videók, minden, ami 1-2 percbe belefér. Kövess minket TikTokon is!
De segít egyáltalán?
Egyébként is nagyon kevés kutatási anyag áll rendelkezésre az Adderall egészséges felnőttekre gyakorolt hatásairól, de gyakorlatilag semmilyen vizsgálat nem folyt még azzal kapcsolatban, hogy a videojátékozást segíti-e bármilyen formában a gyógyszer használata. Az e-sportolók azért kezdték el szedni, mert egyetemistáknál bizonyítottan javította a fókuszt és növelte az energiaszintet, ezt azonban nem lehet egy az egyben átültetni a játékokba.
Az említett Huke például nagyon komoly hangulatingadozásokról mesélt, arról nem is beszélve, hogy maga a játék sem töltötte már el örömmel, sokkal inkább dühből játszott. Mások arról számoltak be, hogy az Adderall valóban segített fókuszálni, csak épp a rossz dologra: néha annyira ráfixálódtak valamire, ami a színpad mellett zajlott, hogy alig tudtak odafigyelni a meccsre, amit játszottak.
Egy dolog biztos: ettől a szertől senki nem lesz egyik pillanatról a másikra jó játékos. Egy fundamentális hiányosságokkal rendelkező hétvégi gamer hiába is szed be egy marékkal, nem lesz képes hirtelen profikat megszégyenítő teljesítményre. Amikor viszont két titán találkozik és tized- vagy századmásodpercek döntenek a meccsek sorsáról, akkor akár segíthet is. És mivel ezek a meccsek gyakran hatalmas összegekért zajlanak, nem csoda, hogy a versenyzők a saját egészségüket is hajlandóak feláldozni a győzelem oltárán.
