Mindegy, hogy az ember melyik FPS-játékban próbál érvényesülni, egy dolgot mindenképp meg kell tanulnia: célozni. Bár nem mindenhol olyan kulcsfontosságú ez, mint az aréna shooterekben, és bizonyos lövöldékben támogatóként is tudunk érvényesülni (remek példa erre a Rainbow Six: Siege, amiben a kütyük és a kamerák használatával pozícióba hozhatjuk a mechanikusan képzett csapattársakat, vagy a Valorant, amelyben a képességek legalább olyan fontosak, mint a fegyverek szórásmintája), előbb-utóbb mindenhol le kell kattintanod néhány fejet, ha nyerni akarsz. És bármilyen drága gameregeret veszel is, ezt nem fogja megtenni helyetted.
Bezzeg az én időmben
Az igény, hogy fejlesszük célzásunkat, egyidős a lövöldékkel, de sokáig nem igazán volt lehetőségünk arra, hogy megfelelő körülmények közt gyakoroljunk. Persze már a legelső Counter-Strike játékosok közt is akadtak megrögzött fanatikusok, akik kinéztek két pontot a falon, és hosszú órákon keresztül gyakorolták, hogyan tudják egyikről a másikra rántani a kurzort a lehető legpontosabban, mígnem megjelentek az első, direkt erre kihegyezett eszközök.
Ezek közt akadtak játékon belüli megoldások, mint a Counter-Strike recoil és aimbots pályái, illetve az 1v1 arénák, de már a 2000-es években is léteztek flashjátékok, amelyekben villogó köröket kellett az egérrel lekattintanunk. Ha a megfelelő beállításokat használtuk, ez a gyakorlat egy az egyben átültethető volt később a kedvenc játékunkba. Bár a forradalmat egyértelműen a modderek indították el, azóta számos játék fejlesztői készítenek dedikált, beépített megoldásokat, mint amilyen például a Valorant virtuális lőtere, vagy a hosszú várakozás után a Rainbow Six: Siege-be bekerült Shooting Range.
Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni
2018-ban két fontos "játék" jelent meg a piacon. Az egyik az Aimlab, a másik pedig a KovaaK's 2.0. Utóbbi egy ismert Quake-játékos munkája, aki már régóta foglalkozik olyan tutorialok készítésével, amelyekkel fejlesztheted célzásodat, előbbi pedig egy agykutató projektje, aki maga is gamer, és tudományos módszert keresett a reakcióidő, a szem-kéz koordináció és az érzékelés javítására. Mindkét kliens részletesen testreszabható, szinte bármilyen egyedi szcenáriót létrehozhatsz bennük.
Az Aimlabben ma már mindenféle játékot, fegyvert és helyzetet szimulálhatsz, a beépített gyakorlatokkal pedig fejlesztheted sebességedet, a rántást (flicking, amikor hirtelen egyik pontból a másikba húzod az egeret), a követést (tracking, amikor egy folyamatosan mozgó célponton tartod a célkeresztet), a precizitást, az észlelést és az ingerek feldolgozását is. Az úgynevezett aim trainerek nagyon egyedi visszajelzést adnak teljesítményedre vonatkozóan, így aztán pontosan látod, melyik területen van szükséged fejlődésre, és lehetőséget kínálnak a gyakorlásra is olyan feladatokon keresztül, amelyekben egy adott területre koncentrálhatsz. Ráadásul nemcsak általános feladatokkal fejlesztheted magadat: mivel a kliensek testreszabhatók, gyakorlatilag bármilyen pályát összerakhatsz bennük, így ha egy adott szögből rendszeresen lelőnek, a Creator Studio ismeretével 15-20 perc alatt készíthetsz magadnak egy teljesen egyedi játszóteret az adott helyzet gyakorlására.
A célzás nem minden
Bár kétségtelen, hogy ezek a szoftverek hatalmas segítséget nyújtanak a mechanikus képességek fejlesztésében, és csak ajánlani tudjuk őket mindenkinek, a kedvenc játékodban gyakorlással töltött órák legalább ilyen fontosak. Hiába rántod az egeret az ellenfélnél sokkal gyorsabban, ha ő már számít rád, ismeri a pályát, a potenciális helyzetedet, és rögtön oda pozicionálja a célkeresztet. A játékismeret, a "game sense" a legtöbb játékban még mindig fontosabb, ezt pedig sem az Aimlab, sem bármilyen másik szoftver nem tudja neked megtanítani. Ezeket a mintákat magadnak kell felfedezned, csapattársak, esetleg egy edző segítségével, sok-sok gyakorlással. Elképesztő látni azokat a profikat, akik első ránézésre mintha wall hackkel játszanának, mindig tudják, honnan jön az ellenfél. Ehhez viszont sok ezer órát kell a játékban töltened, és színes gömbök helyett valódi ellenfelekre lövöldöznöd.
Animerajongók előnyben
Amikor a tökéletes szem-kéz koordináció kerül szóba, sokaknak azonnal az OSU nevű játék ugrik be, amit ugyan egyáltalán nem FPS-játékok mellé találtak ki, mégis az utóbbi években számos profi e-sportoló és streamer is több órát ölt bele, mint amennyit őszintén be mernének vallani. Az OSU-ban a zene ritmusára kell lekattintanod a szimbólumokat, vagy megfelelő irányba és sebességgel húznod a kurzort, ezáltal rengeteg különböző technikát ötvöz egy-egy pálya teljesítése. Vannak, akik egér helyett digitális rajztáblával játszanak, a legjobbak pedig több mint tíz éve rendszeresen összecsapnak a világbajnokságon. Ha nem kapsz agyérgörcsöt a dübörgő K-pop és egyéb animezenéktől, érdemes lehet tenni vele egy próbát, jó móka.
