Magyarországon még a profi League of Legends csapatok is komolytalanok?

|

Az első Magyar Elit Bajnokság győztes csapata korántsem olyan összeszokott hadigépezet, mint amilyennek a képernyőkön át tűnt. Joe és a Team Horizon Reapers menedzsere kitálaltak a vállalhatatlan állapotokról.

Elmondhatatlanul brutális volt az, amit a Team Horizon Reapers művelt a Magyar Elit Bajnokság alatt. A srácok látszólag komolyabb ellenállás nélkül verték végig az ország legnagyobb neveit. Azt viszont csak nagyon kevesen tudták, hogy a THR lobogó legnagyobb ellenfelei azok voltak, akiknek tartaniuk kellett volna azt. Joe, a csapat lövésze, és Halász Norbert, a THR menedzsere nem bírták tovább az amatőr hozzáállást, ezért szerették volna tisztázni a helyzetet, és elmesélni nekünk, hogy mi is történik a magyar "profi" ligában.

Idillből a valóságba

Joe karrierje pontosan 2016. február 9-én (tehát pontosan egy éve) indult, nagy reményekkel vágott bele az esportba. Sokan azt hiszik, hogy a függöny mögött minden idilli és tökéletes, ugyanakkor szó sincs az EU LCS-ben vagy nagyobb ligákban látott profizmusról.

"Kezdődtek az első versenyek, és azt kellett megkérdeznem magamtól, hogy ezt az esport-szerű dolgot, amit külföldön annyira komolyan vesznek, itt Magyarországon miért nem? Ennek sok oka lehet, de legnagyobb részben mégis a magyar játékosközösség hozzáállásán múlott."

Nem meglepő, hogy egy olyan közegbe, ahol a ranglétra tetején álló, elvileg kemény versenyzők nagy része ivással és szórakozással tölti a tétmeccsek előtti időt, egyszerűen senki, még a Riot sem akar igazán befektetni. Azt mindenki tudja, aki kicsivel közelebbről figyeli a magyar esportot, hogy kis hazánk "nagy csapatainak" többsége nem marad együtt egy évnél tovább.

Ennek leginkább a gyerekes, és érdektelen hozzáállás az oka. Senkiben nem marad kitartás sokáig, hiszen a többség azért versenyzett, hogy mutogathassa az eredményeit, és nem azért, hogy próbára tegye magát.

"Valljuk be, nem voltak sokan magas szinten abban az időben, és ezen az sem segített, hogy az egész magyar 'high elo' egy baráti társaság volt, ahonnan minden, nem keményen bulizó magyar ki volt közösítve."

Persze akadnak kivételek, és a Team Horizon Reapers jókedvű menetelésébe is itt-ott beleállt a WiLD ötöse, akik kiemelkedően jól teljesítettek a mezőny többi tagjához képest. Ennek az oka nem volt túl nagy titok: a srácok több mint egy éve összetartottak, gyakoroltak, és komolyan vették, amit csináltak.

"A WiLD-ban nem cserélgettek játékosokat csak azért, mert valamiért azok nem voltak szimpatikusak a csapat vezetőjének. Mert igen, ilyen is nem egyszer történt a magyar közösségben."

A THR-ben Joe elmondása szerint egészen más volt a helyzet. Az első percektől feszélyezte a csapatot a technikai gondok jelenléte, de talán még inkább a játékosok egójának komoly problémája. Voltak tagok, akiknek sokkal fontosabb volt a saját szóló rangja, mint hogy a csapat érdemi gyakorlást vihessen be a komolyabb próbatételek előtt. A THR szerencséjére ez nem tűnt fel a külső szemlélőknek.

A PlayIT döntőre készülve

A nézők számára úgy tűnhetett, hogy a Horizon Reapers nagyon komolyan odatette magát, és simán átgázolt a versenyzők nagy részén. Senkit nem lepett meg, hogy a döntőben a WiLD várta a srácokat az aréna túloldalán. Talán ez is volt a baj.

"Mi azon a héten talán egyszer vagy kétszer játszottunk. Mindeközben a WiLD minden egyes nap gyakorolt. Az én fejemben itt jelent meg először az aggódás. Itt kezdtem el érezni, hogy talán meg sem érdemelnénk mi ezt. Persze a MYR-től jött a megszokott trashtalk, hiszen az már a show része. 'Rossz napunk volt amúgy, úgyis bárkit megvernének' - csak a szokásos."

Attól függetlenül, hogy a WiLD volt látszólag az egyetlen csapat, amelyik komolyan tett is valamit a felkészülés alatt, mégis a THR nyert, amiben több szerepe volt a szerencsének, mint a felkészülésnek. Ennek ellenére egy győzelem az győzelem, és ez elsőre nagyot lendített a THR önbizalmán, aztán mégsem lett foganatja a nagy lendületnek. Mindenki a lövészre nézett.

Joe tölti be a Team Horizon Reapers osztagában a shotcaller, azaz az irányító szerepét. Nem mindig hálás feladat ez, hiszen ha jól csinálja a dolgát, akkor senki nem veszi észre, ha rosszul, akkor őt veszik elő.

"Ahogy hallom, én csak sírni tudok, a játékhoz nincs közöm, minden egyes nyert meccsen lecarryztek, és ha jól tudom, akkor újabban tiltelek is. Ez ilyen, ha itthon, a LoL-ban komoly esportló szeretnél lenni, akkor kezdj el hozzászokni a lenézéshez. Mindenkinek az kerül az útibatyujába."

A csapatvezetőnek még társai is sokszor mást pletykáltak a háta mögött, mint amit a szemébe mertek mondani, ami szintén nem könnyítette meg az együttes játékot. Ez főleg azért volt probléma, mert ekkorra már vészesen közeledett a magyar esport legnagyobb próbatétele a 2009-es WCG óta.

Elindult a MEB

A magyar esport-rajongók együtt ünnepeltek és várták izgatottan a legnagyobb hazai League of Legends versenyt, méghozzá joggal. A legjobb csapatok küzdöttek egy Riot szponzorálta ligában, amit kis hazánk legjobb közvetítői vezettek le. Mi csak azt nem tudtuk, hogy sokak rajongásának tárgyai valójában teljesen érdektelenül álltak az egészhez.

"A mezőny nagyon komolytalan volt. Miért is vették volna komolyan, amikor magában már mindenki úgy volt vele, hogy úgyis WILD vs THR döntő lesz?"

Ettől függetlenül a THR elsőre igyekezett komolyan megjelenni a műsoron. A Riot tényleg a lehető legjobb minőséget akarta produkálni a versenyhez (egyébként ez sikerült is), de ha a játékosokban nincs meg az akarat, ott keveset lehet tenni.

"A MEB előtt volt 2 hétvégi nap, amin lementek a médiás dolgok (fotók, interjúk). Ezek is nagyon el lettek engedve, pedig végre a Riot egy tényleg nagyszabású kupát hozott össze nekünk. A lebonyolítással minden rendben volt, már amikor a játékosok okozta problémák (pl.: nem jelentek meg, 'minek?') éppen nem szakították ezt félbe."

Hiába minden, a csapat nem volt hajlandó a megfelelő intenzitással gyakorolni. A MEB előtti héten összesen 3 meccset sikerült lenyomni, miközben a WiLD ténylegesen oda tette magát, már azelőtt, hogy az arénába léptek volna.

"Nem arról van szó, hogy mi sosem gyakoroltunk. Igenis sokat feláldoztunk a sikerért, de közel sem tettünk annyit, mint amennyit lehetett volna."

Joe elmondása szerint a csapat játékosai ekkor már egy második hellyel is beérték volna. Skinzor játékának köszönhetően szerencsére nem kellett lecsúszniuk a dobogó legfölső fokáról, de nem lett volna meglepő az sem, ha üres kézzel távoznak. A THR csapatában annyira mérgező volt a légkör, hogy a vezetőség már egy vereségért imádkozott. Az végre valamennyire helyre rázná a banda hegy magas öntudatát. Szerencsére (?) nem kellett sokat várniuk. Zágrábban a bukás tárt karokkal várta őket.

Megrepedt a korona

A legtöbb EU vagy NA LCS játékos általában gondolkodás nélkül rávágja, hogy "a vereségből lehet a legjobban tanulni". Ez nagyon hiányzott a THR-nek, és mivel a MEB vége után összesen vagy 5 meccset játszottak együtt, nem volt nagyon meglepő, hogy a zágrábi arénában brutálisan kikaptak. Látszott a csapaton az iszonyatos érdektelenség.

"Hazafelé menet a kocsiban elkezdtük átbeszélni az egészet. Általában hangot adok a véleményemnek, és itt Bluerzort emeltem ki. Még most is meg vagyok győződve, hogy ő teljesített akkor a legrosszabbul, amivel nem akarom bántani, hiszen én sem hoztam az elvárhatót. Ennek ellenére úgy gondoltam (és a csapattársaim is), hogy jobb ez így kimondva, mint hogy egymás háta mögött legyen beszélve. Persze ezzel Bluerzor is tisztában volt."

Ebben a pillanatban Joe és a csapat vezetősége is abban hitt, hogy a vereség majd észhez téríti a bagázst, de csak nem jött el az isteni szikra. Ezen az sem segített, hogy a srácok a Challenger Series-t is félre kellett hogy tegyék bluerzor banja miatt.

A sok nehézség nemhogy összekovácsolta volna a bandát, hanem a szétesésbe taszította őket. Bluerzor a gyakorlások alatt már egy francia csapatnál próbálkozott, amivel összességében nem is lett volna semmi gond, de a THR elég rossz néven vette, hogy a dzsungeles úgy jelentkezett egy másik csapathoz, hogy azt be sem jelentette nekik.

"A játék nem ment jól. A kiégés a TS-en való némításig vezetett, ami egy csapatnál már mindennek a legalja. Eltelt pár nap és megjött a hír, miszerint bluerzor vagy velünk marad, vagy megy Párizsba."

Itt tört el a mécses.

"Egyértelmű volt, mi lesz ennek a vége. Sokan (beleértve magamat is) hatalmasat csalódtunk benne. Nem azzal volt a baj, hogy elmegy, hiszen ha előttem lett volna egy ilyen ajánlat, én is meggondoltam volna. De egy alapvető dolognak tartom (és tartottuk), hogyha valamit tervezel, akkor legalább szólsz a csapatodnak, akikkel egy éve együtt játszol."

A Team Horizon Reapers így maradt dzsungeles nélkül. Bár egy játékos elvesztése mindig megsebez egy csapatot, a valódi probléma csak ezután ütötte fel a fejét: nem volt kit behívni. Mint ahogy azt Joe fentebb is írta, a magyar LoL közösség egy belterjes buli-bagázs, ahol új arcokat ritkán lát az ember.

"Bluerzor lépett és rá kellett jönnünk, hogy egyszerűen nincs normális, szabad magyar dzsungeles."

Littlepwny bevállalta a feladatot, és átállt a dzsungeles pozícióra. Nem volt ez egyszerű egy támogatónak, de a csapatnak nem volt más választása. Szerencsére új támogatót sikerült találni. Kuglóf gyorsan be is illeszkedett az osztagba, de ez nem jelentette a gondok végét.

Pwny egyszerűen nem vált be az új pozícióban, így a csapat döntése az lett, hogy mindkét támogatót kipróbálják. Ennek ellenére Pwny úgy döntött, hogy kilép a társaságból, és azóta sem túl baráti a viszonya a THR jelenlegi tagjaival.

Él-e a király?

"Most úgy áll a helyzet, hogy nincs dzsungelesünk. Keresünk, számba vesszük a lehetőségeinket, de a barátnak számító játékosok ('kollégák") nem segítenek sokat, inkább a csapat szétzilálásán dolgoznak."

Az utóbbi rész azért fontos igazán, mert mindeközben kiderült, hogy a csapat korábbi menedzsere, Debate a zágrábi verseny alatt a WiW tagjaival dumálgatott egy TeamSpeak szerveren. A csatornán nem csak sztorizgattak és játszadoztak. A csapat egyik játékosa elkezdte streamelni a meccset, így mindenki hallotta, ahogy Debate a THR elleni stratégiákat magyarázta a WiW-nek. Azonnal repült.

"Debate minden tiszteletemet azonnal elvesztette. Ő még a menedzsment részleg egyik első tagja volt, aki segített a THR felépítésében, ma pedig már azon dolgozik, hogy szétszedje, amit együtt építettünk" - írta Halász Norbert, a THR jelenlegi menedzsere.

Kemény út van a Team Horizon Reapers mögött, és a történetük kicsit jellemzi is a magyar esport egy jelentős részét.

"Nagyon sok emberben (régi csapattársaimban is) csalódtam, úgy érzem, hogy sok, ellenem megfogalmazott dolgot nem érdemlek meg. Nagyon gyerekes dolognak tartom egy jó csapat tönkretételét, pláne, hogy ez vihette is volna valamire."

Az interjút Joe úgy zárta le, ahogy igazi sportemberhez méltó.

"A sok megpróbáltatás, és bajos esemény után tudom igazán azt mondani, hogy a WiLD-nak minden tisztelet kijár. Tőlük fairebb, jó fejebb játékosokkal még nem találkoztam."

"Szilárd meggyőződésem, hogy a csapat csakis a menedzserünk, Norbi miatt van még együtt. Lényegében apánk helyett apánk, aki nagyon sok áldozatot hozott már a csapatért. Illetve szeretném megköszönni a Sennheiser fáradhatatlan támogatását is, akik nélkül nem lennénk ott, ahol."

Joe, Norbi és a THR maradéka komolyan megküzdenek azzal, hogy összetartsák az ország legfényesebb csapatát, de ez a végén kevés lesz. A játékosoknak elhivatottságra, elszántságra, és egy nagyon pici profizmusra lenne szükségük ahhoz, hogy tényleg esportnak hívhassuk azt a szeretetprojektet, ami jelenleg itthon működik.

Talán a Horizon Reapers esete, ha másban nem is, legalább abban segíti majd a többi csapatot, hogy egy picit komolyabban vegyék a tényt, miszerint több ezren figyelik őket, több ezren rajonganak értük, és több ezren akarják sikeresnek látni őket a nemzetközi színpadon is. Reméljük, hogy ez nem csak álom marad.

Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!