A nevem Bond. James Bond. Ha csak meghalljuk ezt az egyszerű, de mégis nagyszerű és jellegzetes bemutatkozást, mindenki maga előtt látja a híres brit spiont, amint tetőtől talpig szmokingban vodka-martinit szürcsölget (persze felrázva, nem keverve) nekidőlve Aston Martinja oldalának, a háttérben valamilyen egzotikus tájjal, miközben oldalán egy gyönyörűséges nő rebegteti feléje pilláit, és ez alatt játszi könnyedséggel terít le egy rosszfiút jellegzetes Walther PPK pisztolyával, vagy térít el ellenséges kémműholdakat a Q-tól kapott karórájával. Hamarosan itt a sorozat 23. mozifilmje, és ennek apropóján cikksorozatokkal emlékezünk meg az eddigi sikerekről és kudarcokról, hogy mi tette Őfelsége leghíresebb titkosügynökét (ez némileg paradox kijelentés) azzá, akit ma ismerünk. Kezdjük is az első korszakkal a sorozat történetében Sean Connery-vel, valamint a beugró George Lazenby-vel.
Ahhoz azonban, hogy megértsük Bond sikerének a titkát érdemes pár szót szentelni annak szülőatyjának életéről. Ian Fleming 1908-ban született London Mayfair nevű negyedében egy jó nevű család gyermekeként. Apja, Valentine Fleming oxfordshire-i földbirtokos és parlamenti képviselő 1916-ban elesett a háborúban, nekrológját maga Churchill írta meg. Azonban hiába élt jólétben, hiába járt a legjobb angol iskolákba (többek között Etonba, ahol Bond is „tanult”), kénytelen volt apja és lényegesen népszerűbb bátyja, Peter árnyékában élni. Ez a fajta kitaszítottság érzés csak tovább fokozódott a sandhurst-i katonai akadémián, ahol jeles atlétikai képességei ellenére sem szerzett rend fokozatott, valamint egy prostituálttól is összeszedett egy nemi betegséget, így otthagyta az iskolát.
A rendkívül terjedelmes és precízen részletes ismertetőt a CineStar honlapján olvashatjátok.
