Bár az Agave már több könyvét is kiadta, az embereket mégis a kötetből készült film ébresztette rá a tényre, hogy humorosan ír, mesterien szövi a szálakat és mindig tartogat valamilyen meglepetést. Még akkor is, amikor már azt hisszük, hogy tovább nem lehet fokozni.
A Patrick Kenzie-Angelo Gennaro alkotta detektívpáros főszereplésével futó sorozat harmadik részében is hasonló a helyzet: felbérli őket egy halálos betegségben szenvedő milliomos, hogy találják meg nemrég eltűnt lányát, Desiree-t. "Egyszerű feladat. Hogy a megvalósítása mennyire lesz egyszerű, az még a jövő zenéje."
Kiszámíthatatlan történet
Bumm. Kiderül, hogy nemrég halt meg Desiree anyja és barátja - mindketten gyanús és tisztázatlan körülmények között. A lány az utóbbi időben egy parkban tartózkodott, ahol többször találkozott egy szintén gyászoló férfival, majd szőrén-szálán eltűnt.
Bumm. A gyászoló férfi valószínűleg az Igazság és Kinyilatkoztatás Egyházának tagja. Az intézmény erősen emlékeztet a szcientológiára és más agymosó szektákra.
Bumm. Az ügyre ráállítottak egy híres nyomozót, Kenziék példaképét, aki pár nap után tűnt el pont akkor, amikor az infókat kellett volna szállítania a munkaadójának.
A könyv levezet a bostoni társadalom legalsó rétegeibe, de a mocskos és korrupciótól hemzsegő világ egyáltalán nem tűnik nyomasztónak. Az idő előrehaladtával a történet egyre izgalmasabb lesz és azok válnak gyanúsítottá, akikre nem is gondoltunk volna. Bumm, bumm, bumm! Az olvasó csak kapkodja a fejét, mennyi minden történik öt oldalon belül.
Akciódús és klasszikus krimielemeket is találunk a regényben, ami több a rakjunk-bele-egy-csavart-és-kész-is történeteknél, mert Lehane apró módszerek segítségével éri el, hogy bevonja az olvasóit. Például amikor Kenziék egymással vitatkoznak egy zsúfolt helyen, beszól nekik az addig csak hallgatózó nénike, hogy szerinte melyiküknek van igaza. Egy másik szituáció: a metrón utazva elkapják a teljesen átlagos külsejű pasas kérdő tekintetét és szólnak hozzá, mire a pasas elveszti az érdeklődését az ügyről beszélgető nyomozók iránt. Bár titokzatosnak és érinthetetlennek tűnnek a munkájuk miatt, civilben isznak, anyáznak, pénzügyi gondokkal küszködnek, gyászolnak, vagy az élet értelmén gondolkodnak - ugyanúgy, mint bármelyikünk.
Megszokott páros - szokatlanul életszerű humor
Kenzie és Gennaro erősen emlékeztet Mulderre és Scully-ra: egymás képességeit kiegészítve dolgoznak, legtöbb idejüket egymással töltik és úgy ugratják egymást, mint ha csak haverok lennének.
"-Ötven rongy - ismételte. - Már húszat is őrületnek gondoltam, erre most ötvenezer dollár van nálunk, Patrick.
Végignéztem a metrókocsiban tőlünk tíz méterre lévő alkeszen, a fejüket összedugó, vészféket méregető huligánbandán a kocsi sarkában és a szőke söréthajú, üveges tekintetű eszelősön, aki mellettem kapaszkodott.
- Mondd még egy kicsit hangosabban, Ange. Nem vagyok benne biztos, hogy huligánék hallották ott hátul."
Lazaságuk megkérdőjelezhetetlen, tökéletességük viszont igen - megesik, hogy egy előre eltervezett akcióba beüt a krach, és akkor bizony slamasztikába kerülnének a nyomozók, ha nem tudnának improvizálni. Ettől függetlenül néha a rosszfiúk kerülnek fölénybe és a nyomozók elbénázzák a küldetést.
Lehane-ben nem lehet csalódni. Pont annyit írt és pont úgy adagolta az eseményeket, hogy végig fent tudja tartani az olvasó érdeklődését. Az unalmassá váló krimipiacra megérkezett az újdonság! Várom a következőt.
