A bosszúállós film örökzöld téma a hollywoodi filmiparban: a legnagyobb sikert talán a Charles Bronson főszereplésével készült Bosszúvágy és folytatásai aratták. Neil Jordan (Síró játék, Interjú egy vámpírral, Michael Collins) ezúttal egy a Bosszúvágyhoz feltűnően hasonló sztorit mesél el, ám a főszereplő nem valamilyen Bronsonhoz hasonló macho figura, hanem egy eleinte törékeny és visszafogott rádiós személyiség, akit Jodie Foster alakít.
Az első lövés...
Erica Bain egy sikeres rádiós talk show műsorvezetője és mindene megvan az életben, amire vágyik: karrier, elismertség, szerelem. Egy napon élettársával (akit az indiai származású Lost sztár, Naveen Andrews alakít) elmennek a közeli parkba kutyát sétáltatni, ám huligánok megtámadják őket, mindkettőjüket csúnyán összeverik, amelybe a férfi bele is hal, és Erica is csak lassan gyógyul fel. Miután a kórházból hazakerül, a nő eleinte retteg mindentől, alig mer kimenni az utcára, és persze dolgozni sem bír. Bár szép lassan összeszedi magát, de továbbra is retteg az ismeretlenektől és ezért egy fegyverboltba betérve pisztolyt vásárol magának... Innentől kezdve a sztori a Bosszúvágy (vagy ahhoz hasonló filmek) jól ismert kliséit alkalmazza: bár Erica eleinte csak önvédelemből használ fegyvert, később éjszakánként az utcákat járva Charles Bronson stílusában írtja a bűnözőket, miközben nappal tovább dolgozik rádiós műsorvezetőnként.
A másik én megbüntet
Neil Jordan nem véletlenül igyekezett különleges főszereplő karaktert találni a Bronson-féle hideg, férfias bosszúálló karakter helyett és Jody Foster nagyszerű választás volt a szerepre. A 45 éves színésznő kivételes tehetséggel formálja meg az önbíráskodó nő figuráját. Foster figurája annyira a film központjába kerül, hogy azt is sikeresen elfeledteti velünk: maga a sztori a viszonylag érdekes kiindulás ellenére is eléggé átlagos. Foster végső soron pontosan olyan módon és ugyanazzal a motivációval lövi le a különféle bűnözőket, mint Bronson és a „másik énem műveli ezt már, nem a régi" magyarázata, amely a film központi motívuma is, kicsit halovány, akármilyen sokszor is halljuk ezt a főszereplő Bain szájából. Maguk a leszámolós jelenetek ügyesen vannak összeválogatva és kidolgozva, viszont a körítés, illetve leginkább a gyilkosságok ügyében nyomozó felügyelő és Erica között kialakuló románc helyenként kicsit érzelgős, közhelyes és unalmas is.
Mindezek ellenére egy összességében azért érdekes, elgondolkoztató thrillerrel van dolgunk, amelyet Foster zseniális alakítása igazán feldob. Ajánlott kategória.