Az Alien-széria – akármennyire is közrajongás tárgya – nem nevezhető éppenséggel egységesnek, hiszen mindegyik részt más dirigálta, és ugyanez igaz a filmzeneszerzői posztra is. Abban azonban mind a négy esetben megegyeztek az elképzelések – a Predatorokkal való közös hullagyalázást most nem venném ide – hogy H.R. Giger agyszüleménye nem kíván meg hangzatos fanfárokat, vagy megnyugtató dallamokat a háttérben. Nyugtalanítót viszont annál inkább.
Jerry Goldsmith – Alien (1979)
1977-ben George Lucas Star Wars eposza óriási sci-fi hullámot indított el a filmiparban. A két évvel későbbi Alien – A nyolcadik utas: a Halál pedig ügyesen vegyítette az aktuális trendet a horrorral, ezzel létrehozva minden idők legrémisztőbb és egyben legcoolabb filmes szörnyét (remélem jelen sorokat egy Predator sem olvassa), valamint nagy lökést adott az akkor még csak szárnyait bontogató rendező, Ridley Scottnak. A brit rendezőnek pedig nem kisebb nevet sikerült megszereznie a zeneszerzői posztra, mint Jerry Goldsmitht. Az egykori legendás komponista addigra olyan filmeken volt túl, mint A tábornok, a Kínai negyed, vagy a számára Oscar-díjat hozó Omen. Utóbbi különösen jó ajánlólevél lehetett a távoli űrben bolyongó Nostromo-n történt borzalmak aláfestéséhez.
