Évek óta hallunk kósza pletykákat arról, hogy végre tényleg be fogják jelenteni a Bloodborne 2-t, a FromSoftware 2015-ös játékának folytatását, de ez sajnos eddig mindig kacsának bizonyult, kizárólag a rajongók élénk fantáziája és csillapíthatatlan vágya táplálja ezeket a híreszteléseket. Pedig bizony az a helyzet, hogy nagyon ránk férne egy Bloodborne 2, ugyanis hiába zseniális és végtelenül összetett a Nioh 2, újító és üde a Sekiro: Shadows Die Twice, vagy épp szórakoztató a Dark Souls III, ezen játékok közül egyetlen egy sem tudja pontosan azt és úgy nyújtani, mint a Bloodborne, vagy annak kiegészítője, a The Old Hunters. A következőkben tehát arról lesz szó, miért is lenne csodás egy immár PlayStation 5-re megjelenő Bloodborne 2, az indokok pedig egyúttal azt is lefedik, miért volt annyira zseniális ez a játék öt évvel ezelőtt, vagy akár a mai napon is.
Yharnam: járnám!
Elég egyetlen pillantást vetni Yharnam városára, cseppet sem barátságos lakóira, és úgy általában a Bloodborne látványvilágára ahhoz, hogy világos legyen, itt Hidetaka Miyazaki mester és a dizájnerek fejéből valami elképesztően beteg, ugyanakkor végtelenül gyönyörű dolog pattant ki. Ez a sokszintű, horizontálisan és vertikálisan is okosan tagolt metropolisz gond nélkül helyet kaphatna H. P. Lovecraft bármelyik művében, érezhető, hogy ihletért az ő munkásságához fordultak az alkotók. Ugyanakkor a lovecrafti vonások mellett megvan a Bloodborne saját bája is, már amennyire lehet egy (a szó legjobb értelmében vett) beteg, groteszk, eltorzult kreációt ilyen jelzőkkel illetni. Gótikus és viktoriánus elemek vegyülnek a mixbe, az egészet pedig Miyazaki elméjének vérfagyasztó szörnyetegei turbózzák fel. Az elmúlt öt évben még csak ehhez a körítéshez hasonlóval sem találkoztunk, pont ilyennel pedig az esetleges folytatásig biztosan nem is fogunk. A szemkápráztató minőséget képviselő látványt ráadásul anno egy sima PS4-ből sikerült kipréselni (Pro konzolokon nyilván még szebb a játék), szóval hajmeresztő arra gondolni, mire is lennének képesek a PlayStation 5 hardverén a fejlesztők.
De mit ér a külcsín, ha nem párosul hozzá a belbecs? - kérdezhetnétek teljesen jogosan. A FromSoftware csapatának pedig öt évvel ezelőtt erre egy igencsak frappáns válasza volt, ugyanis a remekül teljesítő Souls széria játékmenetének csak az alapjait emelték át, biztonsági játék helyett az újítások mellett döntöttek. És milyen jól tették ezt!
Ha a "sima" Dark Souls játékok harcrendszere túlzottan lomhának, a Sekiro eszeveszett pörgése viszont már épp, hogy szédítően gyorsnak tűnt számotokra, akkor bátran kijelenthető: a Bloodborne lesz a tökéletes, egészséges középút.
A pajzsokat el lehet felejteni, helyettük balunkban egy flintát hordunk, ezzel a lőfegyverünkkel pedig remekül meg tudjuk akasztani az ellenfelek támadásait, hogy aztán pengénket egészen az agyukig toljuk fel a koponyájukba. A Sekiróban a stamina teljes kukázása kényszerített rá bennünket a gyorsabb, dinamikusabb harcokra, itt viszont ezzel is gazdálkodnunk kell, úgy, hogy közben arra is figyelünk, ne gyalázzanak meg bennünket percenként Yharnam lakosai és a vendégségbe átugró szörnyetegek. Akkor sincs azonban egyből nagy baj, ha benyeltünk némi sebzést, mivel ennek nagyját vissza tudjuk gyógyulni, ha kellő gyorsasággal ellentámadásba lendülünk. Ezen mechanikák eredménye egy mindig kiélezett, látványos és élvezetes haláltánc lesz, de azért maradjunk őszinték: néha jól esne átrepíteni a kontrollert a televíziónk képernyőjén. Persze aztán végül nem teszünk így, mert sokadik próbálkozásra csak sikerül leverni azt a fránya bosst, és mindent felülír az eufória.
A macskakövek alatt sztori rejlik
A Sekiro: Shadows Die Twice előtt a rendhagyó narratíva a FromSoftware elmaradhatatlan védjegyének számított, ennek az iskolának pedig vitán felül a Bloodborne volt a csúcsa. A történetet akkor tudtuk legalább csak nagyjából összerakni, ha figyeltünk minden átvezetőre, minden leírásra, párbeszédre, az összes apró pici részletre (erősen javallott így is tenni), és még így is bőven eltölthettünk pár órát az elmélkedéssel és a teóriagyártással, miután kivégeztük a játékot és letettük a kontrollert. Persze csak miután a végső csavart követően összekapartuk a szétrobbant elménk szilánkjait.
Teljesen biztos, hogy nem a közeljövőben fogjuk megkapni a Bloodborne folytatását (már persze ha egyáltalán valaha elkészül a második rész), hiszen Miyazaki és a FromSoftware jelenleg is egy teljesen új IP-n, a titokzatos, 2017 óta készülő Elden Ringen dolgozik - amely világát nem mellékesen George R. R. Martin alkotta meg. Természetesen nagyon várjuk ezt a játékot is, de ezzel párhuzamosan azt is nagyon reméljük, hogy egyszer visszatérnek még a Bloodborne univerzumához, mi pedig velük tarthatunk. Nagy szükségünk lenne egy újabb "nagy vadászatra" még akkor is, ha valószínűleg a kardiológusunk nem ezt tanácsolná.
Most pedig rajtatok a sor, mesélhetek: titeket milyen emlékek fűznek a 2015-ös Bloodborne-hoz? Hol helyezitek el a soulslike műfaj képzeletbeli rangsorában, illetve szerintetek is szükség lenne egy folytatásra.
