Hirdetés

DriveClub teszt - üdv a klubban, már ha be tudsz jönni

|

PlayStation 4-es autóverseny az arcade és a szimulátor műfajok farvizén evezve, saját klubbal és hangsúlyos online résszel. Jó ez nekünk? Többé-kevésbé.

Hirdetés

Nagyon sokszor előfordul, úgy is mondhatnánk, hogy ma már egyáltalán nem meglepő, hogy egy játék csúszik a beígért megjelenési dátumához képest. Nem volt ez másképp a DriveClubbal sem, amely eredetileg PlayStation 4-nyitócím lett volna a konzol tavalyi megjelenésekor. Ezután a következő, márciusi dátumot sem sikerült tartani, akkor a „dinamikus menüre” hivatkozva, de végre, ennyi halasztás után, sikerült megjelentetni a PS4 első exkluzív autós játékát; hiszen ha a rivális Xboxnak van egy saját Forza sorozata, a Gran Turismo meg még pihen, akkor nekünk is kell egy, irgum-burgum. Az alapkoncepció szerint – ahogy a játék nevéből is kikövetkeztethető – a DriveClub lényege elvileg a csapatban versenyzés lenne, rivalizálva a többi klub versenyzőivel. Ez így egészen szépen is hangzik, lássuk, mit sikerült megvalósítani belőle.

Egy gondolat bánt engemet

Kanyarban, autók közt halni meg? Na, ezt talán azért nem, hiszen a járgányok csak kozmetikai törést szenvedhetnek, de bármilyen karambol után ugyanúgy tudnak tovább menni, nem változik menettulajdonságuk. És ha már haladás; mindig kérdés egy autós játék megjelenése előtt, hogy a készítők az arcade vagy a szimulátor vonalra mennek-e rá inkább. Nos, ezt a kérdést talán ők sem tudták eldönteni már a fejlesztési fázis alatt sem, ugyanis a kezdet kezdetén még egy véresen komoly, csak belső nézetes szimulátor közeli hardcore versenyről szóltak a hírek, a megjelenésre azonban ebből nem maradt sok. Tény, hogy ennél sokkal rosszabb fizikával megáldott versenyek is vannak, és némiképp meg kell tanulni a vezetést, driftelést, ami akár pozitívum is lehetne, de a már említett törésállóság, illetve az, hogy tulajdonképpen bármekkorát hibázunk, visszapattanunk a pályát körülvevő láthatatlan falról, jelentősen levon a szimulátor jellegből. A belső nézetet sem sokat használtam, de ez már lehet az én bajom is, ettől függetlenül a műszerfal kidolgozása, illetve ha már itt tartunk, az autók teljes modellje gyönyörű, ezen a téren felveszik a versenyt az eddigi legpatinásabb autóverseny-játékokkal is.

Alapvetően három játékmód van: tour, single event és multiplayer. A legelső tulajdonképpen a kampány mód, ahol versenyről versenyre csillagokat kell szereznünk, hogy újabb, komolyabb géposztályú futamokon vehessünk részt. Ezeket a csillagokat minden versenyen másért kaphatjuk meg (természetesen ha az első háromban végzünk, azért általában jár), de jár egy bizonyos sebesség eléréséért, nagy átlagsebességért vagy köridőért is. Driftversenyeken értelemszerűen nem a köridő, hanem az elért pontok számítanak. Ezen kívül összesen sima verseny, valamint időfutam van, szóval ezen a területen sem sikerült túl sok újdonságot kapnunk.

Összesen 225 csillagot lehet összegyűjteni a kampány során, és azokkal, na meg persze a mindenféle sikerekért elért XP-vel növelhetjük versenyzőnk szintjét. Azonban aki ezt kimaxolja, még annak sem lesz meg minden autó, amit csak meg lehet szerezni, hiszen ahogy a játék címéből egyértelműen sejthető, itt a klubélettel is foglalkozni kell; kérem szépen, a magányos farkasoknak leáldozott. Bizonyos autókat tehát a klubszintünk növekedése, míg másokat a single playerben a versenyzői szint növelése old fel. Az alapjáték egyébként ötven autót tartalmaz, amelyekhez havi rendszerességgel adagolt DLC-k által egyre több csatlakozik jövő júniusig. Már ha egyáltalán az alapjátékot sikerül kijavítaniuk, de erről később.

A tour mellett a sima single playerben a már említett három fajta versenymóddal tudunk játszani és fejlődni, amelynek körülményeit – melyik pálya, napszak, hány kör, milyen erős ellenfelek stb. – teljesen a nekünk tetsző módon állíthatjuk be. A pályák maguk szépek és változatosak, név szerint Kanadába, Chilébe, Indiába, Norvégiába és Skóciába látogathatunk el. Viszont a tényleg gyönyörű fényeken és napszakváltásokon kívül például semmi jelentősége annak, ha Norvégiában megyünk, mivel hóval maximum az út szélén találkozhatunk, a pályán magán nem. Tehát szinte csak kozmetikai különbséget jelent, hogy Chilében, egy sivatagban vagy a kanadai hegyvidéken száguldunk-e épp.

Annál is inkább, mert, ahogy említettem volt, a pályát elhagyni még minimálisan is szinte lehetetlen. Rendben van, hogy ez egy pályaverseny akar lenni, ellentétben mondjuk a Forza Horizonnal, és nem az volt a koncepció, hogy úton-útfélen szabadon lehessen autózni. Ettől függetlenül viszont 2014-ben teljesen tűrhetetlen, hogy az aszfaltcsíktól egy-két méterre már mindenhol láthatatlan falba ütközzön az ember akkor is, ha egy tágas mező van a pálya mellett, ahová kizuhannék egy balsikerű manőver után. Ez megint csak átgondolatlan helyzet, mert a már felsorolt versenyhelyszínek pont akkor lennének érdekesek, ha legalább minimálisan le lehetne zuhanni kicsit a pályáról, akár csak egy-két levágó erejéig; így tulajdonképpen csupán különböző dizájnú „csövekben” halad az ember.

Fontos és érdekes – talán az egyetlen egyedi – játékmód még a „challenges”, amelyben különböző kihívásokat hozhatunk létre klub- és szólószinten is. Ezekben kihívhatunk más játékosokat, hogy döntsék meg egy pályán az általunk korábban beállított pont- vagy időcsúcsot.

Ott essem el én

A verseny mezején… mivel a játék legnagyobb problémái következnek, ezek pedig mind a játszhatóságban találhatók. Egy mobiltelefonteszthez tudnám hasonlítani, amit nemrég olvastam, mely szerint „remek ez a telefon, egészen addig, amíg használni nem kell”. Na, valahogy ez a helyzet a DriveClubbal is. A játék kicsit olyan, mintha önmaga ellenségévé válna autózás közben. Ugyanis olyan teljesen átgondolatlan, eddig sehol sem látott élménygyilkos, illúzióromboló szabályokkal van ellátva, hogy számomra érhetetlen, hogyan láttak ezek napvilágot.

Azt már kifejtettem, hogy egy láthatatlan fal veszi közbe a pályát, oké. De ha mondjuk kicsúszol, mert kanyar közben picit tágabbra vetted az ívet, és ki merészeltél menni arra a maximum kétméteres szakaszra, ami még a láthatatlan fal előtt van, elkezd rögtön számolni egy hatalmas piros visszaszámláló, hogy ha 3 másodpercen belül nem takarodsz vissza fél centit, akkor bizony nulla sebességgel visszatesz, az bizony nonszensz. Hiszen itt nem arról van szó, hogy kiestél a pályáról 30 métert, ilyenkor még lazán versenyben vagy.

Vagy például a „collision penalty”: Ha ütközöl, három másodpercig elveszi a gázt, mindezt olyan ellenfelek között, akik konkrétan roncsderbit játszanak, és folyamatosan lökdösnek, beakasztanak a kanyarokban hátulról stb. Vagy urambocsá levágtál a kanyarból tíz centit? Ez bizony „corner penalty”, öreg, nehogy nyerjél már!

Minden autós játékban megszokott, hogy ha visszateleportálnak a pályára, akkor nulla sebességről indulunk, de amikor látom, hogy az ellenfél egy kisodródás után ugyanolyan sebességgel megjelenik az út közepén, és nyugodtan halad tovább kétszázzal, akkor azért kinyílik a bicska a zsebemben. Abba meg már bele sem megyek, hogy érdekes módon bizonyos pályaszakaszokon mintha gyanúsan nagyobb eséllyel csúszna ki az autó, akármekkora sebességgel is mész.

Pirosló arccal és piros zászlókkal

És a zászlókon eme szent jelszóval: A klub mindenek előtt! Amikor létrehozzuk újdonsült egyesületünket, egészen aprólékos szintig megtervezhetjük csapatunk logóját, illetve autófestését, hogy mindenki láthassa internetszerte, kik tartoznak össze. Egy klub a létrehozása után, az első csatlakozót követően válik aktívvá, és ezután indulhattok hódító utatokra.

Örökké tartó gyermekbetegségek

A Driveclub három héttel ezelőtt jelent meg, és az elmúlt hónapok videojátékos fiaskói után szinte már meg sem lepődtünk, hogy a szerverekkel bizony komoly gondok vannak. A Sonynak azért illett volna felkészülni erre az eshetőségre is, de ilyenkor általában néhány nap alatt sikerül elhárítani a hibát. Általában. Több mint 20 nappal a megjelenés után az Evolution Studios még mindig csak szabadkozik, miközben sűrű elnézéskérések közepette próbálja meg kijavítani a hibákat, ezidáig hiába. A szerverek továbbra is instabilak, a játékosok egy része egyáltalán nem tud kapcsolódni.

 

A másik hatalmas probléma, amely nem csak a vásárlókra, hanem minden PlayStation Plus előfizetőre kihat, az játék fapados változatának, a Driveclub PS Plus Editionnek a megjelenése. Azaz hogy meg nem jelenése, mert bár eredetileg ezt is ingyen kapták volna a játékosok, továbbra sem elérhető. Már a megjelenés napján tudni lehetett, hogy a túlterhelt szerverek miatt csak később indul majd a program, hogy legalább a fizető játékosokat ki tudják szolgálni, de úgy múlt el az egész október, hogy az előfizetők egy percet sem játszhattak a játékkal, amely előzetes tervek szerint komolyan megszorongatta volna a Forza Horizon 2-t.

Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej

Kimaradtak még a hangok, de a mintegy kéthetes tesztelési fázis alatt nem hagytak bennem túl mély nyomot, a zenékre pedig szinte nem is emlékszem, voltak-e… a menüben biztos. Amennyiben össze tudsz szedni pár havert, akikkel egy klubban játszotok, talán szerezhet pár kellemes percet a DriveClub; de a teljesen játékgyilkos szabályok, a jellegtelen hangulat és a minden pályán pontosan ugyanolyan játékmenet egy erősen közepes alkotássá teszik a programot.

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Ami tetszett
Ami nem tetszett
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)