Elérkezett a számvetés ideje, így mindannyian vettünk egy mély levegőt, lementünk alfába, visszautaztunk tizenkét hónapot emlékeink kacskaringós ösvényén, és felidéztük azokat az érzületeket, momentumokat, tapasztalatokat és élményeket, amelyek miatt volt értelme 2020-ban is bekapcsolni a PC-t vagy a konzolt.
Elkészítettünk egy konkrét 2020-as toplistát is, ami úgy született meg, hogy a szerkesztőség minden tagja sorrendben összeírta a számára legkedvesebb játékokat, majd ezeket a listákat összesítettük. A végeredményt videós formában nézhetitek meg ide kattintva.
HP - Nem tudok és nem is akarok beállni abba a sorba, amely csak és kizárólag a Cyberpunk 2077 hibáit hajlandó észrevenni, ebben a játékban ugyanis minden megvan ahhoz, hogy 100+ órámat rabolja el, de még kivárok vele, mert teljes pompájában és hibamentesen szeretném élvezni (egyelőre csak mellékküldetésekkel múlatom az időt).
Az idei év egyik legerősebb érzelmi és narratív élménye számomra kétségtelenül a The Last of Us Part II volt, játékélményben pedig a Ghost of Tsushima győzedelmeskedett, bár továbbra is azt gondolom, hogy kihagyott pár fontos ziccert a túlságosan kötött narratíva mentén. Az új CoD szerencsére nem szippantott be annyira, mint a tavalyi multis őrület, de erre a kampányra is jó szívvel emlékszem vissza.
Indie fronton pedig a Yes, Your Grace okozott nagyon kellemes meglepetést, mindenkinek csak ajánlani tudom, bár már érzem a rendszer igazságtalanságait, megdöbbentően hosszú ideig hiteti el a játékossal ez a cím, hogy valóban rajta múlik egy királyság sorsa. A Resident Evil 3-ról nem mondok semmit, okkal. Nagyon vártam, csalódtam is benne, csak remélem, hogy a Capcom azért nem engedi el a minőségi remake vonalat, a Code Veronica bejelentéssel ki is lehetne engesztelni.
Szabi - Pár hónapja még biztos voltam benne, hogy a Cyberpunk 2077-et fogom itt említeni, de a jelenlegi helyzetben hatalmas önuralommal azt kellett mondanom, hogy majd csak pár hónap múlva, a hibajavító frissítések élesedése után kezdem el a CD Projekt Red kalandját (ezt tettem egyébként a The Witcher III idején is és nem bántam meg).
Így viszont meg vagyok lőve, ugyanis az évet leginkább a bakancslistám tisztogatásának szenteltem, és viszonylag kevés friss címhez volt szerencsém. No persze a The Last of Us Part II nem maradt ki, és milyen jó is, hogy nem, mert a 2013-ban megjelent történet méltó folytatást kapott. Az utóbbi időkben kevés olyan élményem volt, amikor egy kaland befejezése után letettem a kontrollert, és perceken keresztül meg sem mozdultam, mert annyi gondolat csapongott a fejemben, a Naughty Dognak viszont sikerült ezt elérnie.
Az év másik nagy meglepetése a Hades volt, amit csak azért vettem meg, mert le volt árazva, és sok jót hallottam róla. Ezután viszont nem volt visszaút, újra és újra nekivágtam az alvilág kipucolásának, és bár ritkán sikerül elérnem a felszínt, amikor erre sor került, az katartikus élmény volt. Egyszerűen fantasztikus, hogy milyen élvezetes, pörgős és kreatív mechanikákat pakolt a Supergiant Games Zagreus történetébe, és milyen jól tudta ezeket megtámogatni egy érdekes történettel és szórakoztató karakterekkel, miközben ehhez abszolút minimalista eszközöket használt. Lehet, hogy két mézes krémes kóma között ismét fegyvert ragadok, hogy megmutassam Hádésznak, nem akkora úr, mint gondolja.
Gucs - Elég sok 2020-as játék van, amit ilyen-olyan okok miatt még nem volt lehetőségem kipróbálni, ráadásul ezek között akadnak olyanok is, amelyek jó eséllyel be is kerülhettek volna ebbe az összeállításba. Persze azért így is bőven lehet miről írni, mivel több olyan játékhoz is volt szerencsém, amelyek számomra mindenképp kiemelkedőek az idei felhozatalból. Elsőként meg is említem a World of Warcraft: Shadowlandset, aminek gyakorlatilag sikerült elérnie, hogy visszatérjek a játék retail változatához, habár a kiegészítő sztorija egyelőre nem túl ütős, remélhetőleg ez változik a jövőben. Mindenképp említést érdemel még a Mafia: Definitive Edition is, ami véleményem szerint összességében méltó remake-je lett az eredeti résznek.
Kifejezetten örültem annak, hogy a sok lövöldözős móka mellé beférkőzött néhány rendhagyó többjátékos élmény is idén, így kiemelném még a Fall Guyst és a Phasmophobiát is. Nem tudom, hogy előbbi mennyire lesz képes visszaszerezni korábbi népszerűségét, viszont utóbbi előtt igencsak fényes jövő állhat, ha sikerül megtölteni új tartalmakkal és kijavítani a hibáit, mivel a kooperatív szellemvadászat egészen egyszerűen egy zseniális koncepció.
Végezetül pedig nem hagyhatom ki a Mount & Blade II: Bannerlordot sem a felsorolásból, ami szinte pont ugyanolyan addiktív kaland, mint a széria első része vagy a Warband, csak épp több szempontból is modernebb, így értelemszerűen remek dolog volt, hogy idén végre megjelent korai hozzáférésen keresztül.
A következő oldalon tovább mesélünk 2020-as kedvenceinkről.
