Peter Molyneux-t lehet szeretni vagy nem szeretni (általában a két véglet jellemzÅ‘ a játékosok érzéseire), az azonban vitán felül áll, hogy eddig mindig meglehetÅ‘sen kreatÃv és újszerű ötletekkel örvendeztetett meg minket. A mester nagy dobása szerepjátékfronton a Fable volt: kissé mesés kidolgozásával, szerteágazó történetével, nyitott, cselekedeteinkre reagáló világával és karaktereivel még a komolyabb RPG-rajongókat is képes volt hosszú idÅ‘re lekötni. Molyneux ezen a téren nyilván nem sokat változtat a recepten, arra azonban kiemelt figyelmet fordÃt, hogy a játékos egy élÅ‘, lélegzÅ‘ univerzumba cseppenjen, ahol ha pozitÃv vagy negatÃv oldalon is, de mindenképpen fontos részesévé válik egy történetnek. A Fable 2 az elsÅ‘ rész után 500 évvel veszi fel a fonalat, ez természetesen egy új fÅ‘szereplÅ‘ karakter megjelenését vonja magával. A saját Ãzlésünkre alakÃtott hÅ‘s nemcsak megátalkodottan harcol, hanem érzelmei is vannak: szerelembe eshet, összeházasodhat szÃve választottjával, gyereket nemzhet/szülhet, méghozzá minden eddiginél összetettebb módon. Magányos kalandozásaink alatt egy egészen más társ kÃsér, kutyánk mindig az oldalunkon harcol, de akár felderÃtésre is használhatjuk, vagy trükköket tanÃthatunk neki. A játékosok kifejezett kérésére átalakÃtották a harcrendszert is: továbbra is három ágra specializálódhatunk (közel és távolsági harc, mágia), ám az összecsapások irányÃtása sokkal egyszerűbb és élvezetesebb lesz. Hajrá, Mr. Molyneux, mi szurkolunk!
