Hirdetés

GRID teszt - felemás versenyzés Codemasters stílusban

|

Csendben rebootolta a Race Driver: Griddel indult szériát a Codemasters, de nincs benne sok köszönet.

Hirdetés

Talán senki sem vitatkozhat azzal, hogy a Codemasters elég otthonosan mozog az autós játékok területén, és számos olyan cím köthető hozzájuk, amelyek teljes joggal költöztek be a halhatatlanok csarnokába. Tesztünk alanyának családfája is igen messzire vezethető vissza, méghozzá egészen 22 évvel ez előttre, amikor megjelent a Toca Touring Car Championship. Az akkortájt egyedülállónak tekinthető szimuláció leginkább azért volt érdekes, mert ha rendelkeztünk erő-visszacsatolásos kormánnyal, rendkívüli szórakozásban lehetett részünk. Aztán telt-múlt az idő, megjelentek a folytatások, és jött a Race Driver széria, amely már címében is jelezte, hogy komoly változások történtek. A fókusz fokozatosan áttolódott a minél szerteágazóbb versenysorozatokra, mígnem a Toca szó el is maradt, és lassan elenyésztek azok a gének, amelyek az ősszimulációból eredeztethetőek. 2008-ra jutottunk el oda, hogy a címben megjelent a GRID szócska, és ezzel együtt bekerült egy olyasfajta bohóckodás a játékba, amit nem mindenkinek vett be a gyomra. Ettől függetlenül az értékelések kimondottan jó játékot sugalltak, és el kell ismerni, hogy ez így is van, de csak akkor, ha nem gondolunk bele, hogy valójában honnan is indult a sorozat, és mivé lett az egyes részek folyamán. A változás egyébként teljesen természetes folyamat, hiszen ahogy előtérbe kerültek a konzolok, úgy kezdett egyre kisebb érdeklődés mutatkozni a szimulációra. Lényeg, hogy mostanra eljutottunk oda, hogy megint GRID lett a cím, bár valójában mellé lett téve egy World Series felirat is, de tulajdonképpen egyfajta reboottal állunk szemben. És be kell vallanunk, onnan nézve, ahol azok a játékosok állnak, akik a sorozatot főleg az első részek miatt szeretik, nem túl fényes, amit a Codemasters összetákolt.

Kezdőlépések

Magával a hangulatkeltéssel sosem volt gond a srácoknál, néhány csinos képsorral és hatásos akusztikával mindig meg tudták hozni a kedvet, és nincs ez másként most sem. Sőt valójában az első együtt töltött egy-két óra is élvezetes, amíg el nem kezdünk odafigyelni azokra a dolgokra, amelyek alapján kiderül, hogy a király valójában meztelen. De ne szaladjunk előre rögtön a negatívumokra, hanem lássuk, hogyan is vagyunk mi itt vidéken. Kezdjük ott, ahol mindig is szoktuk, tehát nézzük, mire van lehetőségünk. Azoknak, akik csupán egy gyors menetre vágynak, adott a lehetőség egyetlen röpke futam lepörgetésére, ami egyébként ebben a konkrét játékban azért nem túl bölcs dolog, mert a karrier is kapásból számos eltérő indulási lehetőséget kínál. Mindez azt jelenti, hogy amennyiben nekilátunk építgetni előmenetelünket, nem az történik, hogy beülünk egy relatíve kicsi és gyenge szekérbe, aztán szépen feltapossuk magunkat a komolyabb négykerekűek világába. Amennyiben úgy óhajtjuk, próbára tehetjük magunkat a régi, de annál mérgesebb Mini volánja mögött, vagy máris komolyabb, 200 lóerő feletti autókba ülhetünk. Mindez azért szimpatikus, mert így mindenki megtalálja a neki leginkább megfelelő kategóriát, habár ha mindent ki kívánunk maxolni, nem ússzuk meg, hogy olyan verdákat is hajtsunk, amelyektől kiráz a hideg. Vérbeli autórajongók azonban nem gondolkodhatnak úgy, hogy a Subarut szeretik, míg egy nyitott kerekű pályaautóról maximum eltartott kisujjal hajlandók beszélni.

Lépj oda!

Tekintve, hogy sok furfang nincs a játékmenetben, vigyázó tekintetünket vessük hát a pályákra. Ezekből összesen 13 van, ami nem egy nagy szám, de ha figyelembe vesszük a reboot jelleget, talán nagyvonalúan lépjünk túl ezen. Főleg úgy, hogy némelyikük egészen csinos és látványos, és az is jó, hogy a nagyvárostól kezdve a japán hegyi szerpentinig terjed a szortiment. Autók terén sokkal jobb a helyzet, hiszen a teljesség igénye nélkül ott a Ford Focus TC-2, a BMW M1, a Porsche 935, a Pontiac Firebird, a Ford Mustang, a Honda S2000, a Nissan 300ZX, a Mitsubishi Lancer EVO IX, az Aston Martin, a Ferrari 488, az Alfa 155 és még számos, történelmi jelentőségű járgány. Ami a fizikát illeti, ne várjunk nagy csodát, a játék egyértelműen árkádba hajlik, de azért olykor meg tudja tréfálni a játékost, főleg azokat a szekereken ülve, amelyek hátul hajtanak. Ez egyébként igényel némi megszokást, hiszen míg egy Impreza olyan, mintha dróton húznák, a Camaro bizony keményen dobja a fenekét a külső ív felé. Megfogni ugyanakkor nem nehéz, és ha a féktávokat eltaláljuk, ügyesen tudunk autózni.

Itt kell beszélnünk a Codemasters szerint komoly versenyérzetet adó, Nemesis nevű érdekességről is, amelynek az a lényege, hogy ha valamelyik ellenfelünk életét megnehezítjük (értsd: nekimegyünk, kilökjük), akkor pipa lesz ránk, és attól fogva mindent megtesz azért, hogy az életünket megnehezítse. Nos, jó pár órát beletettünk a játékba, és ha tetszik, ha nem, ki kell jelentenünk: ez bizony egy hatalmas nagy bullshit. Ha valamelyik gépi jármű ki is lökött, az tízből kilencszer nem az időközben véres szemű riválissá vált versenyző volt, hanem valamelyik másik, aki szinte csak úgy arra járt. Mindezek mellett maga az élmény jó, hiszen az autók szépek, és a Codemasters egyébként is profi a hangok élethűségének előállításában. Csak valahogy az egész olyan, mint amikor kitoljuk régi, de még messze nem veterán autónkat a garázsból, és mintha másként emlékeztünk volna rá, mintha ennél sokkal jobb lett volna egykoron.

Dolgok, amiken elborul az egész

Fura egy játék ez a GRID, hiszen elsőre tényleg szórakoztatónak tűnik, aztán elkezd hámlani a felszín, és rájövünk, hogy ez most nagyon nem az a termék, amit keresünk. A tesztet egy PS4 Pro és egy 4K-tévé segítségével végeztük, és tény, hogy a sebességgel nem volt gond, de a textúrák egy tized másodperccel később töltődnek be, mint ahogy megjelenik a "játéktér". Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a vonalak szőrösek, a látvány ilyen megjelenítésben cseppet pixeles, és az olyan effektek, mint a gumifüst, sem mutatnak túl jól. Arról már ne is beszéljünk, hogy törés csak jelképesen van jelen a játékban, de mint tudjuk, ennek olykor az autógyártók szabnak határt, amit sajnos el kell fogadnunk.

Rendkívül érdekes, hogy azonos nehézségi beállítások mellett bizonyos futamokat toronymagasan megnyerünk, míg másokat vért izzadva sem vagyunk képesek. Félre ne értsétek, nem azzal van a gond, ha küzdeni kell, hanem azzal, hogy nem következetes a kihívás az egyes kategóriákban; nem hiszem, hogy a felhasználónak kellene állítgatnia az MI tehetségét. Végül meg kell jegyeznünk, hogy a futamok elején megszólaló műsorvezetők szókincse szegényesebb, mint barlanglakó őseinké volt: két dialógust ismételgetnek minden egyes alkalommal, legyen az utcai harc vagy zárt pályás csörte.

Röviden tehát úgy lehetne összefoglalni, hogy a Codemasters valószínűleg a kispados csapatát küldte csatába. Ha így van, tőlük egész elfogadható a végtermék, de ebben az esetben illene nem annyiért adni, amennyiért kapható. Biztos, hogy lesznek, akik megköveznek ezért az értékelésért, és elfogadom, hogy sokaknak bejön a GRID, ám tehetségkutatós szóhasználattal fogalmazva: sajnáljuk, de ide ez most kevés.

GRID
Ezt most engedjük el, és jöhet a következő.
Ami tetszett
  • Szépek a verdák
  • Megszépültek a pályák
  • Jók a hangok
Ami nem tetszett
  • Összességében mégis gyenge grafika
  • A Nemesis-rendszer csak parasztvakítás
  • Nem konzisztens nehézségi rendszer
Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)