Hirdetés

High on Life teszt - emberesen betépve

|

Végül csak kész lett a játék, melynek valószínűleg a készítői is nagyon készen voltak. De ennél kevesebbel nem is értük volna be.

Hirdetés

Már bejelentése idején sejtettük, hogy Justin Roiland és a Squanch Games beszélő fegyverekkel és embereket drogként elszívó alienekkel gurító új játéka, a jelenleg Xbox és PC-exkluzív High on Life erősen megosztja majd a szakma véleményvezéreit (nem is beszélve a mindig leghangosabb véleményparasztokról), de ilyen nagy szórásra és ekkora anyázásra azért senki sem számított. Átpörgettem a nemzetközi értékeléseket, összefoglalnám: a High on Life egyrészt unalmas és ötlettelen, végtelenül idegesítő és egyáltalán nem vicces, másrészt elképesztően kreatív, nagyon szórakoztató, a humora pedig zseniális. Oké? Oké.

Talán még sosem hiányzott ennél kevésbé plusz egy vélemény a nagy megmondáskupac tetejére, de nem bírok magammal. Már csak azért sem, mert bármekkora Rick & Morty rajongó vagyok (nagy), és akárhány Squanch Games játékkal játszottam (az összessel), sőt, bármily kevéssé is bíztam a High on Life-ban (nagyon-nagyon kevéssé), végül az év egyik legkellemesebb meglepetése lett. Méltón elmebeteg lezárása ennek a hasonlóan elmebeteg évnek.

Hirdetés

Justin time!

Kezdem azzal, hogy bármennyire is kedvelem Justin Roiland improvizatív (értsd: lizergsavval mart, hasisolajjal kenegetett, rojtkészre betépett, stb.) fekete humorát, minden korábbi projektje (Accounting+, Trover Saves the Universe, vagy akár a Vigyázz, ufók! sorozat) csupán abban a meggyőződésemben erősített meg, hogy bár alanyi jogon is vicces srác, tényleg, de a Rick & Morty danharmónikus zsenialitását azért kár remélni tőle. Ehhez képest a High on Life bebizonyította, hogy a Squanch Games nem csak művházas VR-haknikat tud összekalapálni, hanem egy ún. "valamirevaló" játékot is. Bármilyen komolytalan játék a High on Life, ők nagyon is komolyan vették.

Legnagyobb fegyverténye persze kétségtelenül a humora, még akkor is, ha sokak szerint irritáló, ízléstelen és kizárólag rettentően bemindenezve tolerálható - de aki amúgy nagyjából képben van Justin Roiland munkásságával, az valószínűleg nem fogja azonnal remegő kézzel tárcsázni az NMHH-t, a pápát, orvosát vagy gyógyszerészét, ha szembetalálkozik egy efféle szösszenettel:

Van kérdés? Ne legyen. Nagyon megriadni persze nem kell, nem itt tetőzik a nívó, de azért ha poénokról van szó, akkor az a szabály, hogy nincs szabály - ám szerencsére a High on Life nem reked meg a teljesen infantilis vagy sokkoló megbotránkoztatásokkal röhögtetős szinten, hanem meglepően sokszínű, gazdagon rétegzett humor szövi át, ami kétségtelenül egy egészen kivételes írói csapat munkája. A rengeteg ötlet és a szabadjára engedett kreativitás ott van a játék minden elemében, a menüben eldugott fejvadász fórum posztjaitól kezdve a teljesen zakkant, rengeteg mellékszereplővel (de leginkább fegyvereinkkel) folytatott dialógusokon át a városi kijelzőkről bömbölő reklámokig, nem beszélve az olyan képi gegekről, amikkel gazdagon meg van szórva az összes bejárható helyszín… szóval, keresztül-kasul.

Számomra örömteli meglepetés volt a minőség, de legalább annyira a mennyiség is (ráadásul egyik sem ment a másik rovására), hiszen annyi felfedeznivaló apróság, elrejtett poén, összegyűjthető kártya és pénzes láda, megtalálható vagy megvásárolható fegyver- és tárgyfejlesztés van a játékban, hogy bár könnyedén el lehet jutni a végére 12-13 óra alatt, akik szeretnek a szöszölni a kimaxolással, azoknak itt tényleg luxusszöszölésben lesz részük. A gyűjtögethető apróságok egy része nyilván csak poén (pl. a kártyák), de aminek játékmechanikai szerepe is van, az jól ki van találva.

Vaktában lövöldözve

A sztorit és a játékmenetet nagyjából mindenki ismeri: a világegyetem távolabbi csücskeiben már olyannyira nem tudnak mit kezdeni magukkal az idegenek, hogy egy kimondottan ilyesmire fejlesztett spéci bongban a legkülönfélébb élőlényeket szívják el kábszi helyett - ám vesztünkre rájönnek, hogy az emberektől lehet a legdurvábban betépni, úgyhogy az egyik drogkartell le is rohanja a Földet. Tetszik vagy sem, nekünk jut a feladat, hogy felvegyük a harcot, de szerencsére szövetségeseink is akadnak: például a Gatlus bolygó értelmes fegyver-lényei, akik nagyon szeretnek beszélni, illetve Blim City egykor legendás fejvadásza, aki a lábak számát tekintve 100 százalékos, szemeket illetően pedig 33 százalékos deficitet elkönyvelve inkább az edzői kispadról támogat minket.

Nem akarsz lemaradni semmiről?

Rengeteg hír és cikk vár rád, lehet, hogy éppen nem jön szembe GSO-n vagy a social médiában. Segítünk, hogy naprakész maradj, kiválogatjuk neked a legjobbakat, iratkozz fel hírlevelünkre!


Innentől már sejthető a menetrend: a kartell vezetőire vadászva bejárunk egy rakás egzotikus helyszínt (fejvadász öltözékünket fejleszgetve az eleinte megközelíthetetlen részeket is - kicsit metroidosan), illetve halomra lövünk egy sereg egzotikus lényt (arzenálunkat pimpelve egyre látványosabban és véresebben). Igazi retró FPS-t kell elképzelni, de hogy mégse váljon monotonná a játékmenet, az új fegyverek új taktikai lehetőségeket nyitnak, ami modok beszerelésével még tovább variálható - én nem untam rá a játék végére sem, kimondottan ötletesnek találtam a hangulathoz remekül illő, teljesen elszállt harci fortélyokat, mint Gus, a shotgun másodlagos tüzelési módban kilőtt izzó lemezeit pattogtani késsel (Knifey-val!) az ellenfelek között. De a félreértések elkerülése végett azért hadd hangsúlyozzam: mókás mészárlás,  IGEN. Realisztikus gunplay? NEM.

Ennél többet már kár tényleg lenne elmondani, pedig még az elteleportált alien-moziban látott Demon Wind filmről és vagy tucatnyi hasonló, teljesen szürreális élményről szívesen mesélnék. De a kiszámíthatatlanság és a rengeteg WTF-pillanat valószínűleg nagyban közrejátszott abban, hogy a High on Life közben egy percig sem unatkoztam és őszinte kíváncsisággal vártam, hogy milyen agyrém vár rám a következő kanyarban, csalódnom pedig sosem kellett. Rick & Morty rajongóknak valószínűleg nem kérdés, hogy adjanak-e neki egy esélyt (Game Pass előfizetéssel még kevésbé), de ha csak úgy lazításképpen egy üdítően elmebeteg játékkal zárnád az évet és bírod a morbid humort is, akkor szintén megreszkírozható. (De ballonkabátos alienektől ne vegyél semmit.)

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

High On Life
A Squanch Games nagyon komolyan vette, hogy egy ennyire komolytalan játékot készítsen. Nem tökéletes, teljes áron pedig kicsit húzós, de Game Passban (vagy az első akciók után) mindenképp megéri, mert rendkívül szórakoztató.
Ami tetszett
  • rengeteg poén
  • pörgős, látványos harcok
  • Rick & Morty-n edződve nagyon szórakoztató karakterek
Ami nem tetszett
  • …amik nem biztos, hogy mindenkinek szórakoztatók
  • ár/érték arányban kicsit drága
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)