Valahol mélyen a tudatalattimban még élesen él az a nem túl elegáns hasonlat, miszerint egy reggeli nyújtózkodás közben kicsúszott véletlenszerű szellentésben is nagyobb örömet talál az ember, mint a How to Survive játékélményében, de anno, amikor ezt leírtam, már akkor is beláttam gyorsan, hogy ez bizony egy elhamarkodott kijelentés. A rossz indítás után egy olyan játékot ismertem meg az Eko Software munkásságának köszönhetően, amely pofátlanul összelopkodott mindenféle kaland-, akció- és szerepjátékelemet a piacról, de úgy tálalta az élményt, hogy végül ne fanyalogjak a kliséken. Most egészen fordított élményben volt részem. Nyilván voltak prekoncepcióim a folytatást illetően, de üdítő újdonságokkal teli játékélménybe csöppentem, és pont, amikor már azt gondoltam, hogy "de jó, ez a folytatás tényleg jobb lett", hirtelen azon kaptam magam, hogy unatkozom. Na de nem akarok spoilerezni, inkább nézzük meg, mit is jelent a How to Survive 2 név.
Üdv ismét, Kovac!
A Los Riscos szigetcsoportot elhagytuk, nincs többé Lost életérzés, közben a zombijárvány szépen világméretűvé dagadt; legyünk őszinték, ez egészen kiszámítható fordulat egy élőhalottakkal teli apokalipszistörténetben. Most Louisiana államba, New Orleans környékére kerülünk; persze komolyabb sztori nincs is ennél: generálunk egy karaktert (nagyon szegényes paraméterekkel), életben kell maradnunk, indul a buli. Persze régi mentorunk, Kovac is előkerül, osztogat nekünk küldetéseket, segít a túlélés művészetének elsajátításában. Az első pillanatokban rájövünk, hogy nagyot fordult a játékmenet, nem a kisebb-nagyobb részekre bontott pályák felfedezése a cél, hanem egy központi terület védelme, tábor építése és közben kisebb-nagyobb küldetések véghezvitele, amelyek minden esetben egy teljesen új területre visznek el bennünket. Kicsit a Diablo III Bounty módja juthat eszünkbe, amelyben az adott táborból adott mennyiségű küldetést elvégezve kapjuk a lootot és az XP-t, mindezt egy önálló pályaszakaszon kalandozva. És itt sincs bonyolultabb kivitelezés: keresd meg, öld meg, gyűjtsd össze, fedezd fel. Aztán ha vége, akkor teleport haza, tapasztalati pont felmarkol, nyersanyagból tábort épít, szintet lép, örül.
Fontos, hogy a tábor is fejleszthető, sőt, ez elengedhetetlen saját karakterünk képességeinek turbózásához. Minél magasabb szintű a tábor, annál több épület, és az épületeken belül annál több cucc, fegyver, kaja, gyógyászati segédeszköz craftolható, illetve minél magasabb szintű a karakterünk, annál több aktív és passzív képessége lesz. Emellett persze a felszelésünk is módosítja védekezésünket és támadóerőnket, amire nagyon oda kell figyelni, mert ahogy fejlődünk, úgy a zombik és más fertőzött állatok is egyre erősebbek lesznek. Saját bázisunk környékét szabadon bejárhatjuk, találkozunk más emberekkel, és persze tőlük is küldetéseket kapunk, idővel pedig bázisunkat is meg kell védenünk, mert amolyan hordamódszerűen támadja majd meg az élőhalott gárda; ennek megfékezésére érdemes táborunkat védelmi épületekkel (pl. fal, karók, aprítógép) körbevenni, hogy ne rombolhassák le Kovac City álmát holmi rothadó hullák a maguk modortalan módján.
Enni, inni azért csak kell valamit
Az első rész egyik alapeleme volt a Don't Starve-szerű koncepció, miszerint hősünknek folyamatosan ennie, innia és aludnia kell, hogy ne vérezzen el kalandozás közben. Szerencsére az alvás immár nem okoz gondot, de a megfelelő kaja- és folyadékbevitel továbbra is kardinális kérdés. Minden küldetésben (vagy éppen a bázist körülvevő területen) találunk nyersanyagokat, ezek nagy része építkezéshez kell, de azért akad konzerv, hús, hal, gyümölcs, víz és még több cucc, amivel megóvjuk karakterünket a végelgyengüléstől. A legtöbb alapanyag craftolható, a tábori konyhában igen komoly fogásokat dobhatunk össze, amelyek aztán sokáig hozzájárulnak védelmünkhöz, de ezzel együtt is folyamatosan figyelnünk kell arra, hogy ne szenvedjünk hiányt semmiből. A kalandozás persze több játékossal könnyebb (online és offline coop is adott), de ilyenkor a nyersanyagok megfelelő elosztása és gyakoribb fogyasztása lesz a fő probléma, ami az egész csapat közös felelőssége. Szerencsére mégsem annyira túlerőltetett mindez ez a játékmenet egészét illetően, mint az első részben, ahol gyakorlatilag a játék úgy nehezített, hogy sokkal több ellenfelet és sokkal kevesebb kaját vagy vizet adott, amivel borítékolható volt saját döglődésünk. A második részben erről szó nincs, végre magasabb célok is vezérelhetnek a kutatásban, mint a folyamatos éhség és szomjúság. Kár, hogy magasabb célok viszont nincsenek.
Aha, szóval ez az unalom
Tehát azt kezdtem el mesélni az elején, hogy a sok újdonság és az egészen okosan felépített játék közben azon kaptam magam, hogy unatkozom. Ugyanis kb. 3-4 óra után elfogy a kezdeti sodrás és lendület, a gyilkolászás, a végtelen gyűjtögetés, az építgetés és a fejlesztés pedig már nem szórakoztat annyira, hogy szemet tudjak hunyni az egyértelmű hiányosságok felett. Nincs semmi történet, karakterünk egy súlytalan senki, akihez nem kötődünk semennyire, még csak nem is halljuk, amit mond beszélgetés közben az NPC-knek. Nem is baj, mert eleve bugyuta beszélgetések zajlanak, és így a küldetések sem válnak sokkal izgalmasabbá. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem lehet egy ilyen keretet tartalommal megtölteni, ahogy mondjuk a State of Decay tette. Ezerszer komolyabb magába szippantó ereje van egy játéknak, ha sikerül megfognia a karakterekkel, és életszerűvé tesz bizonyos helyzeteket, még akkor is, ha a How to Survive 2 érezhetően nem veszi komolyan magát. Nincs ezzel baj, csak ettől még nem kellene baromira unalmasnak lennie.
A látvány alig múlja felül az előző generációra készült korábbi részét (PS4-en teszteltem), az irányítás is nehézkes, mert a PC-s menürendszert egy az egyben portolták. Az sem tetszett túlságosan, hogy az izometrikus nézetben történő irányítást úgy próbálták megoldani (mondjuk forgatható kamera helyett), hogy minden tereptárgy (fák, házak) egy nagy körben eltűnik karakterünk körül a pályákon. Ez egyrészt nagyon hülyén néz ki, másrészt az épületekben néha képtelenség normálisan körbemenni az eltűnő-feltűnő falak miatt. Béna.
Viszont ezzel együtt az alapmodell működik, a bázisépítés és -fejlesztés kifejezetten jópofa, és főleg többjátékos módban hosszú órákon keresztül el lehet vele lenni. Sőt! Lényegesen megdobja a How to Survive 2 játékélményét a 4 főig bővíthető offline és online coop, a kanapés megoldás értelemszerűen egyképernyős megoldással működik, mint a Diablo esetében. Ráadásul a karakterek bármikor csatlakozhatnak egymás kampányába, minden olyan küldetés, amit az egyik játékos még nem vitt végig, ismét új feladatként nyílik meg, tehát senki nem marad le semmiről, és a missziók szintje is belőhető könnyen a leggyengébb játékos képességeihez. De ez nagyon kevés ahhoz képest, amit ez a műfaj nyújthatna. Mert az Eko Software megalkothatta volna a Diablo, a Dead Nation, a Dead Island és a State of Decay tökéletesített keverékét, de láthatóan megelégedtek azzal, hogy csak eszünkbe jutottak ezek a címek. Nagy kár, mert a How to Survive 2 nem rossz koncepció, még csak nem is egy teljesen rossz játék, csak egyszerűen nincs benne semmi, ami miatt több lenne egy egyszer használatos, hétvégi mókánál. A középszerűség pedig azért igazán dühítő, mert nem reménytelen, csak üvölt róla, hogy a készítők a kisujjukat sem mozdították annak érdekében, hogy valami kiemelkedőt alkossanak.
