Érdekes környéken lakom én. Idelent délen leesett vagy 5 centi hó, de azt is elmosta az eső seperc alatt. Úgy tűnik idén elmarad a szánkóbajnokság. Pedig én szeretem a havat, főleg meleg szobából lesni kifelé, ahogy romantikusan hullanak a nagy pelyhek, meg minden. Most viszont csak az eső zuhog vigasztalan, de hát hétfő lévén nem is vártam nagyon mást.
Óvodások készülnek az udvarra. Az egyik sehogy se boldogul a cipővel. Erre odament neki segíteni az óvó néni. Bizony nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kis srác azt mondja
- Óvó néni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a kissrác lábára.
Ekkor a kisfiú megint csak megszólal: - Ez nem is az én csizmám!
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját
- hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet. Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket
- Pistike, hol a sapkád?
Mire a gyerek
- A csizmámban!
Itten pediglen egy videó, mert semmi jó vicc nem jutott az eszembe, és ugye a legjobb poénokat az élet gyártja.
