Egy átlagos elektronikai üzletlánc Wii standja általában cukibbnál cukibb nyavajákat tartogat, ami érthetetlen, hisz a mozgásérzékelős kontrollert kézbe kapva magától értetődő lenne arra gondolni, hogy milyen jó kis móka lenne evvel virtuálisan méteres kardokkal hadonászni és rosszarcúakat földbe döngölni. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy a legtöbb fejlesztő inkább a kutyasimogatós, nyulakkal partizós őrületeket szüli, és valahova mélyre folytja a belül rejtőző kicsit brutálisabb élmények iránti késztetést. A Sega háza táján azonban végre valaki kinyitotta Pandora szelencéjét, így a sok aranyosság után kapunk valami igazi „felnőttes" tartalmat. No persze nem hentai-ra gondolok a felnőttség alatt, hanem valami kicsit akciódúsabbra, némi vérrel is színezve. Persze jó dolgok is vannak itt már nekünk, hiszen a No More Heroes meg a Call of Duty World at War is adott ízelítőt a komolyabb hardcore játékokból, azonban valamiért mégiscsak hiányzik a Wii kínálatából egy olyan mű, mely Jack Thompson-t is forgatná a sírjában. Elvégre van ilyenje már a Microsoft-nak és a Sony-nak, csak szegény Nintendo nem kapott ilyet. Szerencsénkre itt van nekünk a Sega, aki úgy tűnik, végre elhozza a hiányzó láncszemet a MadWorld képében.
Frank Miller Őrült Világa
A MadWorld-re elég ránézni, és máris tudatosul bennünk, hogy nem egy mindennapi játékkal van dolgunk. A Sin City világát idéző fekete-fehér látvány kifejezetten pofás és stílusos, remekül tudatja velünk, hogy ez valami komorabb és sötétebb dolog, mint a Super Mario Galaxy. A színfelhozatalt csupán akkor dobjuk meg 2-ről 3-ra mikor valaki más jelenik meg a képernyőn, pontosabban mikor éppen „eltűntetjük" onnan avval, hogy brutálisan kivégezzük. Ekkor lép be ugyanis a fekete és a fehér mellé a vérvörös, mely gondolom magától értetődő, hogy mit is jelez.
A játék színtiszta brutalitásból áll, nem is szándékoztak a fejlesztő PlatinumGames-nél egy T (Teen) megjelölésért küzdeni, megelégedtek ők az M (Mature), azaz 17 év felettiekre korlátozó besorolással. Persze most lehet nagyban hurrogni, hogy már voltak kegyetlenkedések a Manhunt 2-ben, minek is figyeljünk most erre oda? Nos, a válasz egyszerű: a Manhunt egy unalmas öldöklés volt, míg a Sega üdvöskéje egyenesen szórakoztatóan brutális. A MadWorld világában Jack (kinek fehér a kobakja, mégsem egy Thompson) fölött kapunk irányítást, aki a Deathwatch valóságshowból keresi a kiutat, akárcsak Schwarzi a Menekülő Ember című filmben. Hősünk testének tesztoszteron szintje az egekben, a jobb keze helyén pedig láncfűrész foglal helyet, alkata tehát ideális a dózer munkára. Lesz is mit legyalulnunk, ugyanis a fekete-fehér Nagy Testvér a túlélésről szól, az utcák tömve vannak rosszarcúakkal, akik egyetlen célpontja a mi marcona Jack-ünk.
Éjó Keptön Dzsekk
Bármennyire is véres és kegyetlen játéknak ígérkezik a MadWorld, a valóság show stílusú tálalásnak, a nevetségesen elborult B-kategóriás akciófilmeket idéző kivégzéseknek és a kommentátorok színes szövegelésének köszönhetően válik szórakoztatóvá, mintsem megbotránkoztatóvá. Ugyan a próba rövid ideje alatt nem derült ki, hogy hosszabbtávon mennyire is működhet a PlatinumGames gyermeke, az egyszer biztos, hogy minden Wii tulajnak érdemes figyelnie a boltok polcait a márciusi megjelenést követően.
