Mielőtt nekiesnétek a következő filmes bemutatónak, lebegjen szemünk előtt, hogy nem érdemes Eddie Lebron filmjét összehasonlítani a milliós költségvetésű, lehengerlő hollywoodi alkotásokkal. Egy szerepjátékot nehezen hasonlíthatunk a szimulátorokhoz, nem vetünk össze hatodik szinten megszerezhető jégvarázslatokat és tizenkét fok fölött megpuhuló tavaszi gumikészletet. Lebron filmjét így érdemes az alacsony költségvetésű filmek kategóriájában tartani és lehetőség szerint ott pároztatni egy hasonló színvonalon tartózkodó alkotással. Elhivatott rajongása a Mega Man univerzum iránt hamarosan kikerekedik egy egész estés filmben, mely feltehetőleg bővelkedni fog megmosolyogtató kockákkal, de kategóriájában mindenképpen a húzónevek közé sorolhatjuk. Habár a tipikus hibák ebben a filmben is megtalálhatók (például mindig találunk olyan főszereplőket, akik nem bírnak arcizmaikkal egy direktori utasítás során), de a speciális effektek - gondolkodtam, hogy idézőjelbe teszem, de eszembe jutottak a kategóriák - tűrhetőek, vannak ennél jóval borzasztóbbak is. Csak tessék idétlen címmel ellátott filmeket keresni valamelyik kereskedelmi csatornán. Videó a kép mögött!
