2012. május 13-a délelőttje számomra a mosdókagyló cseréjéről szólt. Egyszerű elfoglaltságnak bizonyult, de mire végeztünk (ismerős segített), háromszor jártuk meg a hárombetűs barkácsáruházat és vízben úszott a fürdőszoba. De azért csak sikerült a végén mindent megoldani, így a fiammal autóba ültünk, és elhajtottunk a Tisza túloldalára, azaz a Bálint Sándor művelődési házba, ahol a méltányosnak mondható jegyárat kifizetve beléptem gyerekkorom csodás világába, újraélve néhány szép emléket.
A képcsöves színestévék hatalmas doboza, a fekete Quickshot joystickok látványa, és a rengeteg régi gép szinte könnyeket csalt az ember szemébe, nem is beszélve az asztalon heverő CoV-ról, amibe belepillantva a régen annyira kedvelt rajzok és szövegek bámultak vissza. Jóféle időutazás volt ez abba az időszakba, amikor még vállalati busszal mentünk az Adriára, pörköltet ettünk Építők Napján, és felvonultunk május 1-én. Bár számomra a saját C-64 lehetősége csak 1989 végén jött el, amikor már a hanyatló nyugat ópiuma (Virág elvtárs rulz!) döngette a minden eresztékében recsegő hazai szocializmus kapuját, de mégis ezek a képek villantak be.
A kiállított gépek között számos olyan volt, amit nem láttam, vagy láttam már, de nem ismertem, ezért megkértem a kiállítás egyik szervezőjét, Mári Zsoltot, hogy mondjon néhány szót az igazi érdekességekről. Rögtön a bejárat mellett egy Timex Siclair 2068 foglalt helyet, amit 1983 őszén mutattak be, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Csak az érdekesség kedvéért érdemes tudni, hogy a gép 3,58 MHz-es órajellel dolgozott. Az érdeklődők láthatták a Commodore 116-ot, ami rettenetes billentyűzettel rendelkezett, és Zsolt szerint tevőlegesen hozzájárult a Commodore hanyatlásához.
De ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni az Amiga 500-at, a Commodore VIC 20-t, a Plus/4-et és azt a néhány C-64-et, melyek szintén láthatóak voltak, az 1541 Drive-val együtt. Ebben a csapatban lehetett megtekinteni azt a Commodore-128-at, mely eredeti zacskójában pihent úgy, hogy élete során soha nem volt még bekapcsolva. A gépek mellett játékkazetták is kiállításra kerültek, köztük az Airwolf című játéké, mely egyik kedvencem volt anno, és még filmen is szerettem. Sajnos a nevére nem emlékszem, de Zsolt mutatott egy számítógép kittet, amit úgymond "zacskóban" kapott meg az érdeklődő, azaz neki magának kellett otthon a megfelelő egységeket felforrasztgatni az alaplapra, hogy működjön.
Vannak, akiknek sikerült, vannak, akiknek nem, de mindenképpen érdekes megoldás. Ennél a pontnál csatlakozott hozzánk a másik szervező, Szakács Gábor, vagy ahogyan Kockafalván ismerik, SakmaN (aki üdvözletét küldi Dragon Gyurinak).
Az érdeklődők megszemlélhették a Newton MessagePad-et 1996-ból, melyet Steve Wozniak aláírása díszített, de nem ez volt az egyetlen, szignóval ellátott masina, ugyanis az első Xbox-ok egyike is képviseltette magát, melyet Bill Gates látott el kézjegyével.
Aki ellátogatott a kiállításra, az megtekinthette az ORION ADP 2052 terminált, amit a KFKI (Központi Fizikai Kutató Intézet) használt. De nem csak asztali gépek voltak a teremben, hanem egy játéktermi gép is, amit Zsolt szinte a semmiből épített újjá, és a Mario kalandjait lehetett rajta nyomni, amit a fiam gyorsan ki is használt. Ez a gép egyébként hatalmas sikert aratott, mindig volt előtte valaki. Akinek mindez nem lett volna elég, az megtekinthette a kiállított joystickokat, melyek közül többet magam is nyúztam.
A kvarcjátékok szerelmesei is megtalálták a számításukat, hiszen ezekből is rengeteg volt kiállítva, illetve sokat lehetett kipróbálni. Ezek az egyszerű szerkezetek régen számos veszekedés forrásaként szolgáltak, hiszen egyáltalán nem volt elterjedt dolog, így ha valakinél felbukkant egy ilyen, akkor ott pillanatok alatt összecsődült a gyereksereg, és ment a lökdösődés. De nem ám azért, hogy ki játssza a következő menetet, hanem azért, hogy egyáltalán látni lehessen, hogy a büszke tulajdonos hogyan nyomja.
A kiállítás legjobb része azonban mindenképpen az a sok játék volt, amit ki lehetett próbálni. A Wizard of Wor kék sárkányai, a folyamatosan más helyen feltűnő boszorkánya, és az őrülten rohangáló sárga kutyái gyorsan a képernyő elé szögezték az embert. Sikerült gyorsan egy srácot kerítenem magam mellé, akivel sorra daráltuk a pályákat, ugyanúgy izgulva egy-egy húzósabb helyzetben, mint amikor még 20 évvel ezelőtt az osztálytársakkal játszottunk.
Aki másra vágyott, annak ott volt a Pong, vagy a NES, esetleg valamilyen felülnézetes repülős játék. Bár mostanában is vannak zseniális játékok, azért igazán nagyszerű érzés volt visszamenni egy kicsit az időben, és újra kézbe venni a fröccsöntött műanyag joyokat, érezni a hatalmas tévék poros belsejének illatát, és lapozgatni a CoV-ot. Felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán hogy lehet ennyi régi gépet összegyűjteni?
Zsolt és SakmaN elmondták, hogy vannak, akik önzetlenül felajánlják a dolgaikat, mert tudják, hogy itt jó helyen van, de a netes aukciókon is rá lehet találni érdekes gyöngyszemekre. Biztos vagyok benne, hogy aki kilátogatott a 3. Szegedi Retro Számítógép, Video-és Quartzjáték Kiállításra, az remekül szórakozott.
