Személy szerint úgy vagyok a játékokkal, mint a filmekkel. Eltérő mértékben ugyan, de szükségét érzem mind az audiovizuális orgazmust nyújtó, cserébe sokszor agyzsibbasztó, mind az intellektuálisan szórakoztató alkotások fogyasztásának. Újmagyarra fordítva, az übermegabrutálállat AAA-kategóriás XY 12. része mellé befér egy kis indie is, csak legyen jó, legyen igényes, és legyen ötletes.
Ha valami, akkor a Limbo tökéletesen megfelelt a kívánalmaimnak. A pszichológusomnak ne áruljátok el, de szegény tökit többször etettem meg az óriáspókkal, mint ahány bolhája egy rénszarvas agancsa csúcsán kézen állva elfér.
Egyébként nem csak én szerettem a játékot, hanem még legalább
kilencszázkilencvenkilencezer kilencszázkilencvenkilencen rajtam kívül. A Limbo 2010 júliusa óta 4 platformon (Xbox 360, PlayStation 3, PC, Mac), 9 nyelven (ezt már nem sorolom fel), összesen 153 országban (ennyire azért nem keresek jól) látott napvilágot.
Dino Patti, a játékot fejlesztő Playdead feje nem győzi megköszönni a játékosok érdeklődését és támogatását, akiknek köszönhetően a stúdió megőrizheti függetlenségét, miután kifizette hitelezőit és kivásárolta a befektetőket.
