Hirdetés

PlayStation 4 teszt - akkor mindenki átpártol?

|

Szokták volt mondani, hogy három a magyar igazság és egy a ráadás. Ez gyors fejszámolás után is négy - ezzel az egyszerű jelöléssel jön az új PlayStation.

Hirdetés

Nem nagyon vacakoltak trendi névválasztással, látszik, hogy a japánok minden erejükkel arra koncentráltak, hogy a gép, illetve a megjelenéskor elérhető játékok elég erősek legyenek. És ez bizony jó dolog.

Az első benyomás

Azt már megszokhattuk, hogy a Sony mindig sokat ad a külsőségekre, ódákat lehetne zengeni az igényes, kifejezetten újságíróknak szánt kiadásokról (okosak, jó helyen akarnak lenyűgözni). A PlayStation 4 megjelenésekor sem tagadták meg önmagukat, a dekoratív (és meglepően könnyű) doboz mellé kaptunk egy olyan szoftvercsomagot, melyben öt nyitócím kapott helyet. Ezek között megtalálható a Killzone: Shadow Fall, a Knack, a LEGO Marvel Super Heroes, az új CoD és az új Assassin's Creed.

Csak az első kettő volt Sony exkluzív, a többit már láttuk régebbi konzolokon és PC-n. Azt rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy a forradalom, amit oly sokan vártak elmaradt, grafikailag messze nem tud olyan látványt elérni a PS4, amiben sokan reménykedtek - legalábbis egyelőre. Egyedül a Killzone tudott elismerő füttyentéseket kiváltani a sokat próbált újságíró kollégákból, de ez is inkább annak volt köszönhető, hogy nem láttuk még egyetlen más platformon sem. Az új CoD és az Assassin's Creed nagyon hasonlított a PC-s változatra, azzal a különbséggel, hogy a nagyképernyős TV-n sokkal zavaróbb volt a V-sync és az élsimítás hiánya. A LEGO Marvelnél szinte semmi különbséget nem vettünk észre, ettől függetlenül szemrebbenés nélkül választanám ezt a Knack helyett a gyerekeknek. De ezekről részletesebben olvashattok majd a 2013/12-es GameStar magazinban.

A konzol külsejére egy szavunk sem lehet, bár a fényes fekete részek nélkül egészen jól megvolnánk. Igazi kis ékszerdoboz, mely tökéletesen illeszkedik a modern nappalikat uraló szórakoztató központokba. A paralelepipedon igazi, modern külsőt kölcsönöz a gépnek, a letisztult vonalak alakzatát nem törik meg kitüremkedő nyomógombok. Ez először okozott is némi fejvakarást, hiszen fogalmunk sem volt, hogy a konzol melyik részét kell megérintenünk ahhoz, hogy bekapcsoljon a rendszer, de ami esztétikus, az nem biztos, hogy bolondbiztos is.

Mit rejt a doboz?

Kicsomagolás után rájöttünk, hogy nincs új a nap alatt, a Sony szinte pontosan ugyanazokat az elemeket pakolta a csomagba, mint a PS3 esetében (persze mindenből a frissebb kiadást). A csomag nagy részét maga a gép tölti ki, ezen kívül nem sok extrát kapunk. A DualShock 4 kontroller mellett még egy mono fejhallgatót rejt a csomag, de ez azért nem a japán zsenialitás csúcsa, senki se várjon tőle csodákat (vagy leginkább semmit se).

Szerencsére a tápot ismét a gépház rejti, ez mindenképpen nagy főhajtást érdemel a Sony felé, elképesztő módon tud bosszantani, amikor az Xboxomat mozgatnom kell, és háromszor kell fordulnom a nappali és a gyerekszoba között, hogy minden egyes alkatrész átkerüljön a megfelelő helyre. Meglepő módon viszont csak HDMI kábel került a csomagba, búcsút inthetünk annak a kornak, amikor még pocsék, homályos képet biztosító kompozit AV kábelekkel kellett vacakolnunk. Ezt a döntést csak üdvözölni tudom, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a régebbi TV-ken nem használható a PS4. Nem is arra való, az igazat megvallva.

Bekapcsolás után

A konzol összerakásához nem kell semmiféle IT diploma, józan paraszti ésszel ki lehet következtetni, hogy melyik kábelt hová kell dugni. Innentől kezdve azonban meg kell valahogy oldanunk a Day One patch feltelepítését, különben a PS4 lehetőségeinek a kilencven százaléka használhatatlan lesz. A lemezes játékainkat ugyan elviszi, de aki már kiad ennyi pénzt az új kütyüjére, az ennél többet akar. Jóval többet. A patch kicsivel több mint 300 MB, nekünk minden gond nélkül frissült, a bekapcsolástól számított 10 percen belül már el is merülhettünk a next-gen világ gyönyöreiben.

Az interfész követi a mostanában oly nagy népszerűségnek örvendő csempés megoldást, ami egy kicsit átláthatóbba varázsolja a dashboardunkat, viszont ez csak a gyakran használt menükre vonatkozik, a PlayStation családban megszokott tekervényes  almenüket még mindig nem olyan könnyű megtalálni. A legszembetűnőbb - és egyben legszeretettebb - újítás az XMB elhagyásával és az új OS érkezésével járó gyorsaság. A böngésző, a menük, vagy a chat megnyitása a kattintás után szinte azonnal megtörténik, ugyanakkor a játékot betöltése ugyanannyi időbe telik, mint a PlayStation 3-on, mert amennyivel a PS4 gyorsabb, annyival nagyobbak is lettek a játékok.

A közösségi vonal erősítésével az új What's New" tabon megnézhetjük, hogy mit is csinálnak éppen a PSN-es cimboráink; nemrég játszott játékok, feltöltött képek és videók, illetve státuszfrissítések sorakoznak ott katonás rendben. Annyira, hogy ebbe bele sem szólhatunk, azt kapjuk, ami van, kuss. A multitasking itt is remekül működik, a "Home" gomb lenyomásával kiléphetünk a menübe és elindíthatunk a háttérben egy másik programot is, dupla kattintással pedig oda-vissza lépegethetünk a futó alkalmazások között. A PS4 UI gyorsabb, átláthatóbb és szebb lett, de ezen a ponton még mindig erősebb a Xbox One.

Egészen addig, amíg el nem indítottuk egy játékot, a konzol elképesztően halk és hűvös volt. Viszont terhelés alatt már felizgul (vagyis akarom mondani elkezd melegedni), és a hangja is megjön. Most nem kell nagyon extrém hanghatásra gondolni, sőt játék közben a zene és az effektek elnyomják a konzol zaját. Olyan két óra intenzív játék után megnéztük mennyire melegszik a gép, de nem tapasztaltunk extrém hőfokot, az ujjainkat sem égettük össze elpakoláskor. Ettől függetlenül óvatosak vagyunk az első szériás Sony konzolokkal, mivel volt már szerencsénk szemezni a híres-hírhedt sárga ledes hibakóddal. Az interneten keringő pletykákból (rabszolgamunkára kényszerített egyetemisták direkt szabotálták a konzolok összeszerelését) mi nem vettünk észre semmit, egy professzionális szinten összerakott gépet kaptunk, ahol csak kevés dologba tudtunk belekötni.

Az egyik ilyen maceránk az első hangzásra kicsit ostobán hangzik, de ettől még igaz. A PS4 billeg. Nem nagyon, csak egy kicsit, de akkor is. Elég ha az egyik ujjunkkal lenyomjuk a konzol bal oldalát és meglátjuk. Ennek egyszerű oka van, valamilyen oknál fogva a japán mérnökök csak a jobb oldalra és középre raktak gumitalpakat, a balos rész kimaradt. Ez nem igazán jelent komoly gondot, mert normális ember nem azzal van elfoglalva, hogy nyomkodja a konzol sarkát kákán is csomót keresve, egyébként pedig ha beruházunk egy párezer forintos talpba, melynek segítségével állítva is tárolhatjuk a PS4-et, akkor máris abbahagyható a rinyálás.

Oszd meg és uralkodj!

A PS4 talán egyik legellentmondásosabb lehetősége a megosztás és a streamelés. Amikor ezt először meghallottuk csak legyintettünk, biztosak voltunk abban, hogy ez csak amolyan múló elmebaj a Sony részéről. Aztán kiderült, hogy mégsem, véresen komolyan gondolták ezt a lehetőséget, mely egészen elképesztő egyszerűséggel működik. Mindössze egy működő Facebook profil kell és az épp aktuális játékunkból (maximum) 15 percet felvehetünk és megoszthatunk a barátaink között.

Ez elsőre nem hangzik olyan izgalmasnak, de aztán belegondoltunk, hogy milyen menő már az, ha egy játéktörténelmi pillanatot (egy nehéz rész végigjátszása) megörökítünk és azzal a mozdulattal fel is töltjük a profilunkra, irigykedjen a sok par...akarom mondani a többi kedves játékostársunk. Emellett persze nagy felbontású képeket is szedhetünk a játékból, ezúton üzenem a GameStaros cikkíróknak, hogy a jövőben nem fogadok el olyan kifogást, hogy nem tudnak képet szedni a konzolos játékokból. Persze az is jó lenne, ha a HDMI kimenet nem lenne védett, az Xbox One streamelés lényegesen egyszerűbb feladat, itt a vbloggerek dolga nehezebb lesz. 

Irányító alkat

A DualShock kontroller alapos átalakításon esett át, szerintünk előnyére változott. Sokkal jobban belesimul a kezünkbe, nekünk kényelmesebbnek tűnt mint az elődje, persze ez szokás kérdése. Még hangszóró is van rajta (á la Wii ugyebár). Külön öröm, hogy a töltője szabványos micro USB, így nem kell lemondanunk a töltésről akkor sem, ha a gyerekek eltüntették valahová a töltőkábelt. Egyedül az a gond, hogy egy teljes feltöltés után mindössze max 10 órát tudunk játszani egyhuzamban. Ez ismerve a hazai játékkultúrát nem tűnik olyan soknak, sokszor hallani olyan esetekről, amikor valaki 12-14 órát egyfolytában tolja a legújabb játékokat. Mi nem vagyunk ilyenek. Soha nem is fordult elő velünk. Nem is fog. 

 

A kontroller tetején található tapipad egészen jópofa ötlet, bár a most elérhető játékokban nem igazán sikerült tökéletesen kihasználni. Az ACIV térképén megpróbáltunk ezzel navigálni, de nagyon nem esett kézre, így nem is erőltettük. Ennél sokkal izgalmasabb lehetőséget nyújt a kontroller elején található fénycsík, mely igazából egy Move kontrollernek felel meg, mondjuk kell hozzá egy PlayStation kamera is, de az már nem egy óriási tétel. Nagyon tetszett a kontroller aljába szerelt 3.5-es jack aljzat, melybe bedughatjuk kedvenc fülesünket, így nem zavarjuk éjszaka a robbanásokkal és a halálsikolyokkal pihenni vágyó családtagjainkat sem. 

A Sony dicséretet érdemel, a PS4 igazán remek konzol lett, bár a játékfelhozatalon még javítania kell. A mostani címeket elnézve kicsit túlzásnak tartjuk next-gen-nek nevezni ezt a generációt, de biztosak vagyunk abban, hogy a jövőben minőségi exkluzív játékok megemelik azt a lécet, amit sokan most még csak keresgélnek.

Ügyfélszolgálati változás!
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)