- Mondja, mennyire hasznosak ezek a gyógyfüvek, amiket árul?
- Nagyon is, kérem! Nemrég vettem a lányomnak egy lakást, a fiamnak meg egy kocsit.
Kohn felkeresi a rabbit és töredelmes vallomást tesz:
- Szánom-bánom, de elloptam a barátomtól, Grüntől, egy libát. Nagyon szégyellem a dolgot, és arra kérlek, hogy itt az ára, add neki oda helyettem! Kérlek, ne áruld el neki, hogy én voltam!
- Rendben. - feleli a rabbi, és átveszi a pénzt.
Néhány nap múlva ismét elmegy Kohn a rabbihoz, és elmondja, hogy megint libát lopott Grüntől. Nyújtja a rabbinak a liba árát.
Azt feleli a rabbi:
- Mondd csak, nem lenne jobb, ha egyszerűen megvennéd Grüntől a libákat, és nem velem küldözgetnéd az árát?
- Azt már nem, rabbi! Így annyit adok a libáért, amennyit én akarok, úgy meg ő szabná meg az árat.
A kis Marika mindig úgy mutatkozott be mindenkinek, hogy "Kovács Péter lánya vagyok". Az anyjának feltűnt ez a szokás, és azt mondta:
- Kislányom, ha bemutatkozol, akkor azt kell mondanod: "Kovács Marika vagyok".
Egyszer aztán egy öreg néni megszólítja a kislányt az utcán:
- Kislányom, te ugye a Kovács Péter lánya vagy?
- Eddig én is úgy tudtam, de anyukám azt mondta, hogy ez nem így van.
Amikor az apjuk meghal, a két fivér, Joao és José úgy dönt, öltönyben temetik el. Joao, az idősebbik fiú ezért elküldi Josét, hogy vegyen öltönyt. Szépen fel is öltöztetik az apjukat, és megadják neki a végtisztességet. Egy hónap múlva aztán José így szól Joaóhoz:
- Testvér, kéne egy kis pénz, hogy ki tudjam fizetni apa öltönyét.
- Jól van - feleli a bátyja.
A kérés ezután hónapról hónapra megismétlődik, és Joao egyre kevésbé érti a dolgot. Végül megkérdezi:
- Te, José, nem vehettél volna valamivel olcsóbb öltönyt apánknak?
- Elment az eszed? Én nem vettem azt az öltönyt, hanem kölcsönöztem!
A rendőr talál egy pingvint. Kérdezi a főnőkét, mit csináljon vele.
- Hát vidd az állatkertbe!
Elmegy a rendőr. Délután találkozik a főnökével, mellette a pingvin.
Főnök:
- Mit csinálsz? Nem azt mondtam, hogy vidd az állatkertbe?
- Ott már voltunk. Most moziba megyünk.
