Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte nyáját:
- Hányan bocsátottatok meg az ellenetek vétkez?knek?
Mindenki feltartotta a kezét, kivéve egy törékeny id?s hölgyet.
- Jones asszony!? Ön elzárkózik attól, hogy megbocsásson ellenségeinek?!
- Nekem nincs egyetlen ellenségem sem - mondta kedvesen mosolyogva az apró hölgy.
- Asszonyom, ez igen szokatlan. Megkérdezhetem, mennyi id?s is Ön?
- Kilencvennyolc múltam - felelte az ?sz matróna.
- Kedves asszonyom, megkérhetem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé, s mesélje el nekünk, miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem százéves, és nincs egyetlen ellensége sem!
Az aranyos néni kitotyogott a lelkész mellé, szembefordult a gyülekezettel, és csak ennyit mondott angyali mosollyal:
- Túléltem a rohadékokat!
Megy a postás be a kapun, viszi a levelet. Látja, hogy a kutya el van engedve.
- Nem kell tőle félni! - mondja a gazda. Most lett kiherélve, bágyadt még.
- Nem is attól félek, hogy megb*sz, hanem, hogy megharap!
Három ügynök egyszerre látogat meg egy múzeumot. Közben észreveszik, hogy a hátsó kerítés javításra szorul. Mind a hárman felajánlják, hogy megszervezik a munkálatokat a múzeumnak. Az első (mondjuk Béla) megméri centivel a kerítést, felír néhány számot, majd kiböki:
- Azt hiszem, 90.000 forintért meg tudnám csinálni. 40.000 az anyagköltség, 40.000 a munkások bére, és 10.000 lesz az én hasznom.
A következő (Endre) szintén méricskél, számolgat, aztán azt mondja:
- Szerintem ki lehet hozni 70.000-ből is. 30.000 az anyag, 30.000 a melósok, és 10.000 nekem.
A harmadik odanéz zsebretett kézzel, és foghegyről odaveti:
- 270.000 forint.
A múzeum munkatársa teljesen elhűlve:
- Hogy jön elő ekkora összeggel, amikor meg se nézte rendesen, hogy mit kell csinálni?
- Roppant egyszerű. 100.000 magának, 100.000 nekem, és a munkával megbízzuk Endrét.
Áll a juhász a réten a botjára támaszkodva. Arra megy a többi juhász. Amikor meglátják, megkérdezik tőle:
- Hát te meg mit csinálsz?
- Gondolkodom.
- És hol a fenében van a nyájad?
- Azon gondolkodom.
Juliska, a gyönyörű fiatal lány kapál a TSz földjén. Arra megy Jancsi és megszólítja:
- Te Julis, olyan gyönyörű vagy, úgy megfognám azokat a telt kebleidet.
- Mégis mit képzelsz, Jancsi!
- Te Julis, adok 5000 forintot, ha megfoghatom!
- Hát, ha adsz 5000 forintot, akkor jól van.
Jancsi odaadja a pénzt és megtörténik a dolog. Majd folytatja:
- Olyan kívánatos vagy, megsimogatnám ott is, adok megint 5000 forintot!
- Ha adsz 5000 forintot, akkor jól van, csak gyere, menjünk oda a bokorba.
Jancsi odaadja a pénzt, megsimogatja és folytatja tovább:
- Te Julis, mostmár annyira kívánlak, úgyis itt vagyunk a bokorban, adok 30000 forintot, ha magamévá tehetlek.
- Jól van akkor, ha adod a pénzt.
Megtörténik a dolog. Jancsi megszólal:
- Na jól van, mostmár megyek.
Juliska megigazítja a szoknyáját és folytatja a kapálást. Nem sokkal később arrajön a TSz-elnök:
- Juliska, láttad erre a Jancsit?
- Igen, láttam.
- Kiküldtem vele a fizetésedet, odaadta?
