Két szomszédasszony összefut a folyosón, az egyik kissé rosszmájúan megjegyzi:
- Képzelje szomszédasszony, tegnap lent voltunk a Balatonon, és a strandon a maga férjét láttam egy feltűnően attraktív fiatal lánnyal.
- Nézze szomszédasszony, a férjem elmúlt 35, hát csak nem mászkálhat a strandon kislapáttal meg vödörrel?!
A vasárnapi istentiszteleten az anyuka rászól Pistikére:
- Ülj rendesen, kisfiam! Ne ugrálj fel folyton! A templomban nem illik így viselkedni. Vegyél példát apukádról...
- Vennék én, - feleli Pistike - de nem tudok aludni.
Irodalomórán:
- Gyerekek, hogy hívják azt az írásművet, amit az író talál ki, és semmi köze a valósághoz?
Pistike jelentkezik:
- Adóbevallás.
Egy üzletember - a tárgyalásait befejezve - valami kis könnyűvérű Hölgyet keresett, a délután kellemes eltöltésére, mielőtt hazautazott volna. Talált is egy szemrevaló nőt, aki hajlandó volt a délutánt vele tölteni a hotelszobában, a megegyezett összegért, ami kerek 500 dollárra rúgott. Az "entyempentyem" végeztével üzletemberünk kijelentette, hogy készpénze nincs, de kiírat egy csekket a titkárnőjével mihelyt hazaér, és elküldi neki, mint "LAKASBÉRLÉSI DÍJ". Másnap - útban az irodája felé azonban úgy gondolja, hogy egy kicsit könnyelmű volt, hiszen így utólag belegondolva az egész nem ért 500 dollárt. Ezért aztán a titkárnőjével közli, hogy írjon ki egy 250 dollárról szóló csekket, és diktál hozzá egy levelet:
Kedves Asszonyom! A borítékban talál ön egy 250 dollárról szóló csekket, és szeretném közölni, hogy azért nem fizetem ki a megalkudott árat, mert én úgy gondoltam, hogy a lakás:
1.) nem lesz ennyire használt állapotban
2.) lesz elég fűtés
3.) és kicsike, barátságos lesz
Viszont úgy vettem észre, hogy mar nagyon sokan laktak benne, semmi fűtés nem volt, ahhoz viszont nagyon nagy volt, hogy az ember otthon érezze magát benne.
A hölgy megkapván a levelet, postafordultával küldte is vissza:
Tisztelt Uram! Először is nem értem, hogy hogyan képzeli, hogy egy ilyen gyönyörű lakás üresen álljon akar egy napig is? A fűtésről csak annyit, hogy eléggé jól fűt ott minden, csak meg kellett volna találni a kapcsolót! Ami pedig a lakás nagyságát illeti, azt nevetségesnek tartom, hogy akinek alig van bútora, az csodálkozik, hogy kong a terem, és a tulajdonost hibáztatja ezért!
Háziállatok versenyeznek, hogy melyikük a legfélelmetesebb.
Azt mondja a disznó:
- Belehempergek a sárba, visítva rohangálok körbe, az összes baromfi megijed tőlem.
Mondja a bika:
- Felszegem a fejem, fújtatok egy kicsit, rohangálok a réten, az összes tehén, birka szerteszéjjel fut.
Mondja a csirke:
- Úgy teszek, mintha döglött lennék, a fél ország betojik a félelemtől.
Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra.
Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy
idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.
A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.
