Hirdetés

Sea of Thieves teszt - kalóznak születni kell

|

Kétségtelenül fért volna még tartalom a Sea of Thievesbe, de így is számtalan felejthetetlen pillanatot köszönhet majd a játéknak, aki beledugja a lábujját a jéghideg tengervízbe.

Hirdetés

Microsoft, miért csinálod ezt? Itt volt a lehetőség, hogy játékosok millióit kösd le akár hónapokra. Hogy szép lassan összefonódjon a PC-s és Xbox One-os közösség sorsa. Hogy végre egy olyan exkluzív címet dörgölhess a Sony orra alá, amely képes felvenni a versenyt az ő brutális tavaszi kínálatával. A Sea of Thieves lehetett volna a Microsoft 2018-as felhozatalának zászlóshajója. Fejest is ugrottunk a virtuális tengerbe, de viszonylag hamar rájöttünk, hogy még nem jött el a strandidő.

Tengerre!

Félreértés ne essék, minden percét imádtam a Sea of Thievesben töltött időnek, és abban is biztos vagyok, hogy újra és újra visszatérünk majd a srácokkal, hogy rettegésben tartsuk a fotelkalózokat. És mondhatnánk, hogy ez nem a játék, sokkal inkább a társaság érdeme, de ez nem feltétlenül igaz, ugyanis egyedül is elképesztően élveztem a vitorlázást. Beraktam egy Dropkick Murphys albumot, és úgy ástam fel a homokos tengerpartokat kincsesládák után kutatva, mintha nem lenne holnap. A varázs azonban csak ideig-óráig tartott.

Ha valamit nem lehet elvitatni a Sea of Thievestől, az a fantasztikus hangulat, ami nagy mértékben köszönhető a látványnak. Tény, hogy ilyen gyönyörűen fodrozódó, realisztikusan hullámzó, a zöld és a kék minden színárnyalatában pompázó tengert még sohasem láttunk videojátékban. Minden korábbi tervről és aktuális küldetésről megfeledkezve bámultam a naplementéket, amelyekről még az agyament gombkiosztás (PC-n a Windows+Alt+Prt Scr gombok együttes lenyomásával készíthet képet az ember) ellenére is annyi screenshotot lőttem, hogy az egész áprilisi GameStart meg lehetne tölteni velük. A virtuális horizont olyan hatással volt rám, hogy eldöntöttem, amint lehetőségem nyílik rá, valami egzotikus helyre megyek nyaralni. Kalózkodni persze nem akarok, beérem azzal, ha fél kókuszhéjból szürcsölhetem a nagyfröccsöt, és bámulhatom a víz felszínén szaladgáló napsugarakat.

Hová tűnt mindenki?

Több fórumon is arra biztatták a potenciális vásárlókat a Sea of Thieves megjelenése utáni napokban, hogy tartsák magukat távol a játéktól, mert ez gyakorlatilag a No Man's Sky 2. Egy üres váz, amelyben semmit nem lehet csinálni, miközben a fejlesztők a csillagokat is leígérték az égről. Én ezzel nem értek egyet. A Sea of Thieves sosem akart többnek látszani, mint ami valójában. A Rare nyíltan kommunikált a fejlesztés utolsó évében, így aki egy kicsit is kíváncsi volt, pontos képet kaphatott arról, milyen kihívások várnak majd a virtuális kalózokra. Alapvetően három frakciónak dolgozhatunk: a Gold Hoarders kincses térképeket ad, hogy kiássuk az ott fellelhető ládákat, az Order of Souls egykori kalózok koponyáinak begyűjtésével bíz meg bennünket (amiket természetesen nem túl barátságos csontvázkatonák nyakáról kell leszednünk), míg a Merchant Guild egzotikus állatok begyűjtésére keres alkalmas jelölteket.

Előbbi kettőt már a bétában is láttuk, utóbbi viszont csak most debütált, és egyesek a játék legunalmasabb küldetéstípusának tartják, mi viszont roppant mód élveztük a csirkék kergetését és a malacok etetését is. Hiába, ízlések és pofonok. A küldetések teljesítésével egyre elismertebbek leszünk az adott frakción belül, így magasabb szintű küldetéseket is elvállalhatunk, ezzel együtt azonban sem a feladat nehézsége, sem a jutalmazás nem feltétlenül nő. Előfordult például, hogy egy 25. szintű, száz aranyért megvásárolt kincsestérkép olyan ládához vezetett, amit aztán negyven perccel később 97 aranyért vásárolt meg tőlem az NPC. Lássuk be, nem ez volt életem befektetése.

Emellett ott vannak még az erődök, amelyek aktiválását egy villogó szemű, koponya formájú felhő jelzi. Itt több hullámban érkeznek a különféle ellenféltípusok, akikkel fel kell vennünk a harcot. A speciális csontvázak (a vízzel lelocsolt arany csontik berozsdásodnak, és lelassulnak, míg a szellemek éjszaka gyakorlatilag sebezhetetlenek, ilyenkor valakinek egy lámpás fényével kell legyengítenie őket) kifejezetten szórakoztatóvá és sokszor elképesztően nehézzé teszik ezt a részt, ha azonban sikerül legyőznünk a kapitányt, megnyílik előttünk a kincses kamra, és a játék bőségesen megjutalmaz, amiért kiálltuk a próbát.

Az ostromokat nem is maguk a csontvázak, hanem az arra hajózó többi játékos teszi nehézzé. Bár a neten megannyi történet terjed összefogó játékosokról, akik együtt küzdöttek meg az erőd védelmével, és aztán kéz a kézben sétáltak bele a naplementébe, velünk valahogy soha senki nem akart barátkozni. Ennek persze az is lehet az oka, hogy azonnal tüzet nyitottunk mindenkire, aki látótávolságon belülre került, ugyanakkor büszkén mondhatom, hogy sohasem engedtünk át erődöt, pedig volt, hogy több hajó is cirkált körülöttünk. A vesztes fél ilyenkor néhány szigettel arrébb, a harchoz szükséges deszkával és ágyúgolyóval megpakolt hajóval éled újra, ami így kifejezetten megnehezíti az újabb ütközeteket az előző győztes számára, hiszen előbb-utóbb elfogy a muníció. Szerencsére a Rare hamar lépett, és az első nagy frissítéssel rögtön távolabbra tették az újjáéledő hajókat.

Ennyi volt?

És ha ezeket mind láttad az első három-négy órában, akkor gyakorlatilag ki is merítetted a Sea of Thieves eszköztárát, a küldetések ugyanis később sem változnak. Persze a végén már nem egy, hanem négy ládát áshatsz ki, több a csontvázboss, és tyúkok helyett kígyókat kell befogni, de a lényeg nem változik. Még akkor sem, amikor eléred minden frakciónál az 50. szintet, hivatalosan is kalóz legendává válsz, és beengednek a mindenki elől elzárt, elit klubba, ahol egyedi küldetések várnak. Már ha egyedinek nevezhető, hogy egy misszión belül mindent ránk zúdít a játék.

Egyértelműen a casual rétegre lőtt a Rare ezzel a játékkal, ennek köszönhető az is, hogy semmilyen fejlődés nincs. Nem lesz jobb a hajód, erősebb a karaktered vagy jobb fegyvered 100-200 óra után sem, kizárólag különböző skinekkel, ruhadarabokkal, egyedi festésekkel teheted menőbbé kalózodat. Ezzel alapvetően egyébként nem is lenne baj, legyen csak esélye az újdonsült kalandoroknak is a tapasztalt tengeri medvékkel szemben, ennek a rendszernek azonban egyetlen kulcsfontosságú pontja van: a változatosság. Hogyan legyek egyedi, ha az egész játékban mindössze hat különböző szett van? Hogyan tegyem magamévá a kalózlétet, ha csak egy maréknyi kiegészítőből választhatok? De a "hajótuning" esetében még ennél is rosszabb a helyzet: a hetvenezer aranyunkért (ami bizony nem kevés) négy(!) különböző vitorla közül választhatunk. A fejlesztői videókban még arról meséltek a dizájnerek, hogy látják lelki szemeik előtt, amint összerezzen egy hajó teljes legénysége, meglátván a hírhedt vitorlát a horizonton, és a kapitány felkiált: "Ott jön a hírhedt 'xXxNoScopexXx' és bandája, meneküljünk!" De hogyan legyek egyedi, amikor minden negyedik játékosnak ugyanilyen vitorlája lesz?

A testre szabhatóságnál már csak a Kraken tragikusabb. Amikor először futottunk bele a kiadott képeken és trailereken számos alkalommal szereplő tengeri szörnybe, egy pillanatra azért meghűlt bennem a vér. A tenger elfeketedett körülöttünk, és hatalmas csápok emelkedtek ki a vízből, mi pedig sikoltozva rohangáltunk a fedélzeten. Aztán rájöttünk, a víz csak azért lesz fekete, mert így nem olyan feltűnő, hogy a csápok bizony nem találkoznak, hanem a semmiből nőnek ki a hajó körül, és valójában egyáltalán nem veszélyesek, ha egy közepesen életképes csapat meglövöldözi őket ágyúval, előbb-utóbb eltűnnek.

Csiszolatlan gyémánt

A Sea of Thieves nem fog tetszeni mindenkinek. Aki komplex játékmenetet, rengeteg, testre szabható lehetőséget, fejlődést várt, az biztosan csalódni fog. A Rare játékából ugyanis kétségtelenül hiányzik a tartalom. A valóságban ez csak egy nagy homokozó (vagy jelen esetben inkább medence), amiben minden játékos a saját történetét írja. Ha valamit ügyesen csinál a játék, az a kihívások adagolása. Mindig van egy újabb láda, mindig felbukkan egy újabb hajó a horizonton, egy palackba zárt üzenet a homokban vagy egy ostromolható erőd a távolban. Ez egy olyan közösségi játszótér, amelyik nem tolja a feneked alá a hintát, de ha kihasználod a benne rejlő lehetőségeket, jól fogsz szórakozni, különösen barátokkal. Ez persze gyakran azzal jár, hogy tönkreteszed mások játékát, és megsemmisíted hajójukat, de ezzel bizony meg kell tanulnia együtt élnie annak, aki a kalózlétet választja.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Sea of Thieves az első olyan játék, amelyik már a megjelenés napján játszható Xbox Game Pass-előfizetéssel (mivel Play Anywhere címről van szó, az akció PC-n is él), így a trial verzióval két hétig akár ingyen, egyébként pedig hónapokig az eredeti ár töredékéért játszhatunk. A játékban rejlő hatalmas potenciált sajnos nem sikerült kiaknázni, ugyanakkor ez egy remekül bővíthető alap, amit remélhetőleg folyamatosan bővítget majd a Rare, és egyszer tényleg úgy tekintünk majd rá, mint a kalózos játékok legnagyobbikára. 

Sea of Thieves
Most is élvezetes, de lesz ez még ennél sokkal jobb is.
Ami tetszett
  • lélegzetelállító látvány
  • fantasztikus hangulat
  • Game Pass-szel játszható
Ami nem tetszett
  • nagyon kevés tartalom
  • testre szabhatóság hiánya
  • technikai problémák
Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)