Sokak emlékezetében párosul édes nosztalgiával a Mucky Foot (egykori bullfrogosok) 2001-es stratégiája, a Startopia, amelyben egy űrállomás felvirágoztatását bízták ránk, ehhez pedig komikus hangvétel társult.
Kasszasiker ugyan nem lett belőle, de a játék megtalálta a maga közönségét, akik azóta nagy valószínűséggel már családot is alapítottak, így tovább tudják adni rajongásukat a következő generációnak. Rájuk és a zsánerrel újonnan ismerkedőkre épít a Kalypso Media és a Realmforge Studios által jegyzett spirituális utód, a Spacebase Startopia, amely egyszerre újít a formulán és tiszteleg előtte (a zárt béta során szerzett tapasztalatainkról részletesebben is írtunk tavaly).
A Spacebase Startopia a városépítő stratégiákat és a gazdasági szimulációkat vegyíti egy kevés valós idejű harccal és egy nagy adag humorral fűszerezve, a cél pedig egyszerű: a tíz küldetést felvonultató kampányban, a sandbox módban és a multiplayerben is a címadó űrállomást kell meghatározó kereskedelmi és turisztikai központtá varázsolnunk. Ehhez háromféle fedélzetet kell folyamatosan menedzselnünk: az alapvető funkciókat ellátó Subot, a szórakozásért felelős Funt és az erőforrásokat megtermelő Biót. Megalomán terveinket egy GlaDOS-ra emlékeztető MI kommentálja hol segítve azokat, hol élcelődve rajtunk, akinek hangja meglepően hamar válik idegesítővé, de szerencsére a készítők gondoltak erre az eshetőségre is, így a beállításokban lecserélhető a szinkronja.
LÉNYeges dolgok
Bár a tutorial nem a leghasznosabb módon avat be minket a játékmenet rejtelmeibe, az alapokat így is könnyedén elsajátíthatjuk, amire a kampány is nagyban épít: nagyjából mindig ugyanazon a fejlesztéseken kell végigrágnunk magunkat, hogy új feladatok, funkciók és sztorielemek nyíljanak meg előttünk, így lényegében a küldetések egy gazdagabb oktatómódnak tekinthetőek. A feladatok kipipálásával egyre több és változatosabb épülettípussal, űrlényfajtával, fejlesztéssel, illetve kutatási opcióval ismerkedhetünk meg, sem tartalom, sem kreativitás szempontjából nem fogták vissza magukat a készítők.
Különleges idegen lényeket alkalmazunk fantáziadús, specifikus létesítményekben azért, hogy elégedetté tegyük a turistákat, de egyúttal gondoskodnunk kell a beosztottaink igényeiről (higiénia, éhség, szórakozás, egészség, levegőminőség) is. A tanulási görbe szórakoztató, a kihívás mértékét pedig random események növelik, így bár a fedélzeteken ugyanazok a dallamok váltogatják egymást, hosszú ideig mégsem tör ránk az unalomérzet.
Az élmény viszont nem mindig hibátlan. Noha többnyire élvezetes a mikromenedzselés, az alkalmazottainkat irányító mesterséges intelligencia sem áll minden pillanatban a helyzet magaslatán, ami az átlagos folyamatok során kevésbé frusztráló, de hatványozódik, ha küzdelemre kerül a sor. Az RTS-ekben látott harcrendszer nyögvenyelős, lassú lefolyású és kidolgozatlannak érződik, de problémásak az alkalmanként felbukkanó kisebb-nagyobb bugok is (Xbox Series S-en például kilógott a HUD mindkét oldalon, amit állítani sem lehetett). Szerencsére egyik sem vészes.
A nyolcvanadik utas: a Halál
A Spacebase Startopia jelentős mennyiségű tartalommal, bohókás atmoszférával, kreatív körítéssel és érdekes játékmechanikákkal várja a hobbimenedzsereket/kocastratégákat, de egyes tökéletlenségei és elszaporodott bogarai (nem az állomás űrrovarjaira gondoltunk) megakadályozzák, hogy ki tudjon emelkedni a műfaj felhozatalából, vagy hogy hosszabb távon is velünk maradjon. Húsz év múlva már aligha fognak rá úgy emlékezni, mint most a Startopiára.
