Troy Goodfellow egy maryland-i székhelyű független gamer-esztéta, aki a Flash of Steel elnevezésű oldalon (http://flashofsteel.com) szokott stratégiai és háborús játékok kapcsán blogolni. Legutóbb a frissen bejelentett Shogun 2: Total War várható feature-listájáról elmélkedett ott egy kicsit, de én most egy másik írását pécéztem ki.
Troy is lelkesen vetette rá magát a heteken belül érkező StarCraft 2 bétájára, de egy-két dologgal nem volt teljesen elégedett (ha mindennel elégedett lett volna, most nem lenne miről írni). Nevezetesen a kamerakezeléssel és a csatatér beláthatóságával kapcsolatban merültek fel (véleményem szerint alaptalan) aggályai.
A alapprobléma szerinte az, hogy a stratégiai játékokban a felhasználó ösztönösen kezdene ki-scrollozni az egér görgőjével, hogy madártávlatból átfogóbb képet kaphasson a csatamezőről, s így jobban kihasználhassa annak stratégiai előnyeit. Szerinte tehát a zoom-nak minden stratégiában default opciónak kéne lennie. (A konzolokat hagyjuk, mert az ottani RTS-ekben a kontroller és a leegyszerűsített játékmenet miatt teljesen mások az elvárások. Jó példa volt erre a PC-s szemmel a Microsoft miatti feloszlásukkal maguk után pótolhatatlan űrt hagyó Ensemble Studios Xbox
360-exkluzív "búcsú projektje", a Halo Wars is.)
A StarCraft 2-ben az egyetlen átfogóbb stratégiai nézőpontot (a korábbi Blizzard RTS-ekhez hűen) kizárólag a bal alsó sarokban található minimap fogja szolgáltatni. A győzelem érdekében minden egyéb tényezőt (milyen gyorsan mozognak egységeink, milyen messze van az ellenséges bázis, nyersanyag-lelőhelyek pozíciója, útvonal-tervek stb.) fejben kell tartania a játékosnak. Adott misszión belül tehát sok múlik a memóriánkon is.
A bökkenő szerintem csak az, hogy a cikkben összehasonlítási alanyként többször felemlegetett Chris Taylor-féle Supreme Commander 1-2 kifejezetten taktikai RTS (hangsúly a taktikán). Persze, hogy ott szinte műhold-perspektívából (ultimate strategic zoom) is szemlélhetjük és navigálhatjuk a Blizzard RTS-eiben alkalmazottnál nagyságrendekkel nagyobb lélekszámú seregeinket.
Ráadásul egy StarCraft-hoz hasonló, nagy múltú franchise esetében a design szempontjai (pl. Minek csináljunk részletes animációkat az egységekhez, ha a játékos 200 méterről szemléli őket?) és a tradíció sok mindent felülírhatnak. Nekem - sokakkal ellentétben - abszolút nem hiányzott a 2001-es WarCraft 3-ban sem a kamera forgatásának/távolításának lehetősége (bár minimális mértékben mindkettő adott volt).
Vajon jogosak a fenti meglátások? Vajon eltolja-e a Blizzard a StarCraft 2 megjelenését Troy sirámai miatt (kac-kac)? Akármi is legyen az igazság, ez a Goodfellow úr mindenesetre biztosan rendes fickó...
