Lassan már tényleg elfogynak azok a játékok a Nintendo elmúlt negyven évéből, amiket még valamilyen formában nem hozott el Switchre - látszik, hogy nincs határ, hiszen a Wii U-n debütált, de nagyobb figyelmet érdemlő címek után elkezdtünk egyre hátrébb haladni az időben, és vagy folytatást, vagy remastert, vagy remake-et kaptak a letűnt korok sikerjátékai. Látva az eladási számokat, biztos, hogy a raktár hátuljában heverő, pókhálók fedte doboz is előkerül majd: a 2006-os Pokémon Diamond és Pearl remake-jei 15 millió példányban keltek el, a Mario Party Superstars, ami a sorozat múltjának 100 kiemelkedő minijátékát gyűjtötte egybe, 11,44 millióig jutott, a három 3D-s játék kicsit modernizált változatát tartalmazó Super Mario 3D All-Starsból pedig, ami ráadásul csak limitált ideig volt elérhető, 9,07 milliót vittek el fél évig tartó playfutása alatt alatt.
Szóval nagy üzlet remasterelegeni és remake-elgetni, így hát érthető, hogy az 1996-ban még SNES-re megjelent, egyébként a Mario-történelemben is fontos szerepet betöltő Super Mario RPG-t is modernizálták.
Minek rohanni?
Azt, hogy milyen egy Mario játék, ha '90-es évek japán szerepjátékainak jellegzetes elemeire építik, még a Square mutatta meg, amelynél ideálisabb partnert a Nintendo nem is találhatott volna - elvégre a Final Fantasy sorozat már a hatodik számozott részén is túl volt (meg egy rakás spin-offon, és évek óta jelentek meg zömmel Japánban olyan, jobbnál jobb JRPG-k, mint a Chrono Trigger vagy a Live a Live. Ezekre az alapokra (pontosabban a körökre osztott harcrendszerrel bíró szerepjátékokéra) építkezett aztán később a Paper Mario, a Mario & Luigi, és a Mario + Rabbids sorozat is.
A Super Mario RPG-ben a műfaj más képviselőivel ellentétben mély és csavaros történet épp nincs: Bowser kastélyába becsapódik egy gigantikus kard, szétszóródik hét csillag és eltűnik Peach hercegnő, úgyhogy Mario feladata lesz mindent megtenni azért, hogy a Star Roadot sikerüljön helyreállítani, és az aljas, fegyverszerű lényekből álló Smithy Ganget elküldeni. Ugyanakkor találkozunk ilyen-olyan karakterekkel, akikkel humoros párbeszédeket folytathatunk, ami sokat hozzáad a játék élvezeti értékéhez - már csak amiatt is viccesek ezek, hogy Mario nem beszél, hanem gesztikulál, átalakul más karakterekké, így mondja el, mi történt. Alapvetően megőrzött mindent, amiért az eredeti játékot szeretni lehetett, de a harchoz hozzányúltak - és ez a javára vált.
A küzdelmek során eleinte egyedül, majd társakkal kiegészülve és az ő speciális képességeiket kihasználva kell megvívnunk goombákkal, koopákkal, különféle aranyos, ámde gonosz lényekkel. Klasszikus, körökre osztott csaták várnak ránk, amikben először mi lépünk, aztán az ellenfelünk, parancsokat kell kiadnunk, tárgyakat használnunk, figyelnünk arra, hogy mi melyik ellenfelek ellen hatékony és melyek ellen nem. Továbbá figyelmet kell fordítanunk arra is, hogy mielőtt a támadásunk célt érne, megnyomjuk az A-t, ezzel felerősítve azt, és esetenként sebezve nem direkt célpontjainkat is, vagy hogy mielőtt mi kapnánk be egy ütést, ugyanígy csökkentsük annak hatékonyságát. Karaktereink fejlődnek, statjaik minden szintlépéssel növekednek, és fegyvereket, kiegészítőket, páncélzatot is használhatnak. A fejlesztési rendszer nem nagyon mély, viszont legalább abszolút átlátható és kezdőbarát. A kezdőket segíti egyébként a Breezy nehézségi szint is, amivel a csaták jelentősen könnyebbek lesznek.
Megáll az idő
A fejlesztőcsapat igyekezett megőrizni az eredeti játék hangulatát és jellegzetes elemeit, viszont az átvezető animációk teljesen újak és modernek, a textúrák, még ha nem is olyan szépek, mint lehetnének, egyértelműen idézik az eredeti helyszíneket (amiből sokféle van), az irányítás villámgyors, a menük átláthatók és könnyen kezelhetők. Az átvezetőket nem szinkronizálták, még csak gügyögés sincs, csak feliratozás, ami 2023-ban már furán hat. Mászkálás közben izometrikus nézetből látjuk Mariót, és csak 8 irányba mozoghatunk, ami az ugrándozós részeket egészen megnehezíti; a perspektíva miatt eleve nehéz látni, hova fogunk érkezni, de ez a kellemetlenség az összképet nem rontja nagy mértékben.
A Super Mario RPG teljes egészében retro, és emiatt főleg azoknak fog tetszeni, akik az eredetire nosztalgiával gondolnak vissza. Rengeteg tartalom és változatos környezet van benne, még minijátékok is akadnak, a befejezés után pedig visszatérhetünk a bossharcokat magasabb szinten ledarálni, és emiatt nem kérdés, megéri-e az árát. Nem az az év legjobb Mario játéka, és nem ez minden idők legjobb Mario RPG-je, viszont a felújított változattal ma is teljesen élvezhető.
