Jókora kihagyás után újabb Terry Pratchett könyvvel kedveskedik nekünk a Delta Vision kiadó, az illető könyv pedig a Hölgyek és Urak. Még aki olvasott már Pratchett könyvet, az sem biztos, hogy tudja, hogy könyveinek (egészen pontosan Korongvilágon játszódó könyveinek) élvezetéhez nem szükséges az összes, azelőtt megjelent könyv részletes ismerete, az állandóan visszatérő szereplők, helyszínek és toposzok újra meg újra bemutatásra kerülnek. Ez a könyv kissé rendhagyó, ahhoz, hogy valóban élvezni tudjuk, szükséges a Vészbanyák, illetve a Vége a mesének ismerete, e nélkül nem tudjuk majd hova tenni egyes szereplők viselkedését - de nagyon korrekt módon erre az író is figyelmeztet minket. A feketeöves Pratchett-rajongók ebből már biztos tudják, hogy Mállottviksz Nénje és boszorkánytársai fognak randalírozni a kötetben. Nos, kicsit tévednek - a kiadóváltás miatt. Ezzel együtt járt ugyanis egy új fordító alkalmazása is, és mivel Sohár Anikó nem járult hozzá az általa kitalált nevek használatához, új magyarítást kellett kidolgozni. Farkas Veronika az új fordító, egyáltalán nem végzett rossz munkát, de én szőrösszívű vagyok, olyannyira, hogy borotválnom is kell a mellkasom bal oldalát. Ami a magyarítást illeti, az új nevek találóak lettek, van amelyik nekem jobban tetszik, mint a régi, de ez abszolút ízlés dolga, a fórumban biztosan sokat fogtok vitatkozni, hogy a Mállottviksz, vagy a Wiharvész-e a jobb, lelketek rajta.
Magyar égre magyar csillagot
Maga a fordítás viszont helyenként túl magyarosra sikerült, főleg a rengeteg szleng miatt, nem biztos, hogy a levenni, vagy vágni igéket 2-3 év múlva nem találjuk nagyon gáznak és idejétmúltnak. Persze felvetődik a kérdés, hogy nem lehet-e, hogy maga a tény, hogy a szlenget könyve betonozzuk, nem konzerválja-e azt, de erre sem tudok választ adni, térjünk talán vissza a kérdésre 2011-ben, köszönöm.
Ez a körénk lehelt világ
A kicsit talán hosszú bevezető után lássuk talán a történetet. A tündérek visszatértek - olvashatjuk a hátoldalon - és nem csak a fogadat akarják. Nem a fantasy történetek hagyományos tündérei tehát ezek, hanem valóban hagyományos tündérek. Köszönöm az érthetetlen fogalmazásért járó Ender-díjat, igazán kedvesek vagytok, kifejteném ezt bővebben. A régi mesék tündérei egyáltalán nem jó fejek. Sőt. Kegyetlen, embertelen, furcsa lények, akik számára csak egy dolog számít: hogy ők jól szórakozzanak. Ha ehhez el kell törniük az összes ujjadat, vagy ellopni a gyerekedet, hát megteszik. No, ők érkeznek meg Lancréba, a boszorkányok pedig szembeszállnak velük, és hogy ne unatkozzunk, a helyszínre látogat a Láthatatlan Egyetem Arkrektora is népes kíséretével, akik között személyes kedvencem, a Könyvtáros is ott van (ugye emlékeztek, a varázsló, aki egy mágikus baleset után orángutánná változott, és az új testet sokkal kényelmesebbnek találva nem hagyta, hogy visszaváltoztassák). Pratchett könyveiben a cselekményről teljesen felesleges beszélni, pár oldalanként érkezik egy csűr, vagy egy csavar, nem teszem hát én sem, csak annyit mondok: sipirc megvenni a könyvet!
A Delta Visionnak pedig sok sikert és kitartást kívánok a Pratchett-sorozat kiadásához, köszönöm nekik minden rajongó nevében.
