12 millió dollárból forgatta le Gordon Chan a The King of Fighters című mozifilmet, amit 2010-ben tűznek műsorra a filmszínházak. Hazai forgalmazóról még nincs hír, nem kizárt, hogy csak DVD-n láthatjuk majd az 1994-ben indult verekedős játéksorozat ihlette művet.
A King of Fighters egyébként egy másik, a szívemnek sokkal kedvesebb szériából, a Fatal Fury-ból vált ki. Az első, 1991-ben megjelent Fatal Fury alcíme pont King of Fighters volt. Már csak ezért is szomorú, hogy nem a Bogart (Terry és Andy) fivérek remekül kidolgozott történetét választották a filmesek. Pedig készült már belőle egy kiváló animációs film még 1994-ben, amit nem lett volna elvetélt ötlet vászonra vinni. Így fordulhatott elő, hogy Terry Bogart alig több egy jelentéktelen mellékszereplőnél, ráadásul az őt alakító színész, David Leitch a legkevésbé sem emlékeztet rá. Ugyanígy problémás, hogy a formás idomokkal megáldott Mai Shiranui testre simuló öltözékébe a filigrán Maggie Q-t bújtatták, aki csinos ugyan a maga módján, és verekedni is tud, de hogy az említett karakter eljátszására teljesen alkalmatlan, az hétszentség.
A nem túl bonyolult történet (Három harcművész klán tagjai egy természetfeletti gonosz hatalom ellen küzdenek dimenzióról dimenzióra haladva. Mindenütt új kihívások és ellenfelek várnak rájuk. Jó pont, hogy szerepel a filmben a kiváló harcművész és kaszkadőr, Ray Park, akit például az X-Men Varangyaként, vagy a Star Wars: Baljós Árnyak Darth Mauljaként ismerhetett és kedvelhetett meg a közönség.
Számomra a már említett okok miatt csalódásnak ígérkezik - bár amíg nem láttam, nem akarok ítélkezni -, de remélem, hogy nem bizonyul ugyanolyan fiaskónak, mint az összes verekedős játék által ihletett film: Dead of Alive, Street Fighter, Mortal Kombat. Na jó, az első Mortal Kombat még nézhető volt.
