Első látásra egy aranyos, böngészőből játszható online játékról van szó, amelyet gyerekeknek készítettek. Egy virtuális szigeten játszódik, ahol az iciri-piciri tinkák élnek.
A szigetre mindennap rengeteg szemetet hord ki az óceán, ezeket össze kell szedni és kreatívkodni kell belőlük. És most kezdődik a jóság. Ugyanis ez az első olyan videójáték, amely arra bíztatja a játékost, hogy álljon fel és hagyja ott a gépet. Ugyanis a játékmenet részei olyan tevékenységek, amelyeket csak a géptől messze lehet művelni - offline módban csak így lehet szintet lépni.
Például a játékos felmászott a fára, bevezeti a jegyzetfüzetébe az ezt egy bizonyító fotóval - jönnek a pontok. Lement focizni, beküld róla egy fotót, mennek a pontok. elment úszni - erről is küld fotót, kapja a pontokat. Elkészíti a leckéjét, beszkenneli, elküldi, pontokat kap érte. Otthon, a szemétből vagy hulladékból összekreatívkodik valami klassz játékot (két palackból épít mondjuk egy tengeralattjárót) leírja, hogy csinálta, lefotózza és beküldi - kap pontokat. Sőt, ez a "recept" bekerül a játékba és mások, akik a tenger által partra mosott szemetet szedik akár össze is rakhatják ezt virtuálisan persze - de akár a valós életben is, hiszen már tudni fogják, hogyan kell.
Kiváncsi vagyok, megvalósul-e ez az egyedi koncepció.
