A tegnapi nap ismét érdekesre sikeredett, mert egyrészt megtudtuk, hogy ritka igénytelen cikkeket írunk, másrészt sokan sérelmezték, hogy játékokkal foglalkozó magazin (és oldal) létünkre van pofánk játékokat értékelni, és adott esetben a látottak alapján lehúzni. Ez aztán jó kis komment karatét indított, amiben többen kiélhették a noname sértegetés és véleménynyilvánítás lehetőségét. De mi azért vagyunk, hogy Ti minden körülmények között jól szórakozzatok, ezért probléma nélkül viseljük a homokzsák szerepét is. Most pedig túláradó szeretettel köszöntjük a Mártonokat, valamint mindazokat, akik ma ünneplik a születésnapjukat.
- Gyere át!
- Nincs az az isten...
- Veszünk sört!
- Úton vagyok
Tegnap tanultam egy-két új káromkodást. A benzinkúton mellettem egy kamionosnak sikerült 200 liter 95-ost tankolnia.
Vendégségbe készültünk a férjemmel, és kislányunk érdeklődve nézte, ahogy apja felveszi a szmokingját: - Apa, ezt a ruhát nem kellene felvenned! - szólalt meg. - Miért nem, kicsim? - kérdezte a férjem. - Tudod, másnap reggel mindig fáj tőle a fejed!
A Boeing cég néhány alkalmazottja meglovasított egy önfelfújós mentőcsónakot, amivel a 747-eseket látják el. Hétvégén felmentek a hegyek közé, hogy egy tavon pisztrángozzanak. Már javában áztatták a műlegyeket, amikor zaj verte fel a csendes vidéket. A Parti Őrség egy helikoptere körözött a tó felett (vagy 150 mérföldre a tengerparttól)... a Boeing mentőcsónakjában ugyanis a felfúvás pillanatában beindul egy helyzetjelző rádióadó, a mentést megkönnyítendő... A vidám fiúk már nem a Boeingnél dolgoznak.
Miután lezajlott a válóperem, elmentem a körzeti okmányirodába, hogy a jogosítványomat átírassam a leánykori nevemre. - Megváltozott a lakcíme? - kérdezte az ügyintéző. - Nem - feleltem. - Remek - mondta a hölgy. - Ezek szerint a ház a magáé lett.
