Mielőtt művészettörténész szemmel fognék neki a játék dobozára nyomott festmény elemzésének (Csak semmi pánik, nem teszek ilyet. Egyrészt nem vagyok művészettörténész, másrészt nincs a közelemben egy sem, akit rituálisan feláldozhatnék a káosz isteneinek oltárán, csak hogy kölcsönvegyem azt a zabálnivalóan gyönyörű szemecskéjét.), érdemes gyorsan áttekinteni, mit is tartogat majd a jövő nyáron megjelenő Dawn of War 2.
Ugyebár ezúttal is egyetlen kampányt - mégpedig az űrgárdistákét - préselnek a lemezre a Relic fejlesztői, ám ígéretet tettek rá, hogy sokkal kidolgozottabb lesz, mint az első részben volt. Erre szükség is lesz, ha valóban azt szeretnék, hogy szívünkhöz nőjenek a névvel, egyedi (és változtatható) páncélzattal és fegyverzettel ellátott embereink. Ellenfélként felvonulnak az orkok, az eldák és végre-valahára a tiranidák is. Az építkezés háttérbe szorulása a kisebb squadokkal történő taktikázás előtérbe nyomulásával jár együtt. Mindenképpen más, mint az előd volt. Nekem szimpatikusabb ez az elképzelés.
Most pedig következik a festmény elemzése: Széjp, nekem begyünn!
