A játék bevezető intróját korábban már láttam, de most muszáj volt megint megnézni, annyira ott van a topon…A magyar Digic Pictures megint hatalmasat alkotott és ez a rövid kis mozi, amelyben ismét egy drámai harci jelenetet láthatunk, talán még jobban megadja a megfelelő hangulatot a játékhoz, mint az Armies of Exigo-nál.
A Birodalom ifjú titánja
A remekbe szabott intró után a Birodalom hadjáratát választottam. Az ezután következő animáció… hmm… szóval jóval az intró minősége alatt maradt – szinte minden tekintetben. A „lypsynch” volt talán a legzavaróbb, tehát az angol szinkronhang nem követte a szájmozgást, illetve a játék birodalmi küldetéseinek főszereplője, az ifjú Stefan von Kessel és más karakterek külsejének kidolgozása is hagytak némi kívánni valót maguk után (például akármennyire meresztettem a szemem, nem nagyon láttam azokat a bizonyos „Káosz jeleket” - Mark of Chaos hehe – amelyek a küldetést felvezető szöveg szerint elcsúfítják hősünk arcát.)
Bele a mélyvízbe
Az első csata tulajdonképpen csak bemelegítő – legalább is a nehézség szempontjából. Már elsőre feltűnt, hogy a harcmező és az egységek gyönyörűen ki vannak dolgozva, de valahogy hiányzik az az igazi warhammeres vér és brutalitás, amit például a Dawn of Warban tapasztalhattunk… Minden egységre rázoomolva láthatjuk, hogy mennyire elképesztően részletesek, viszont animációjuk annyira nem eget rengető és a levágott ellenfelek, illetve felrobbant szakaszok, vagy egyéb halálnemek látványa sem igazán kielégítő… Nem vagyok szadista, vagy „vérszomjas”, de ha már egyszer a Warhammer világáról van szó, akkor a vér és brutalitás szerintem elengedhetetlen eleme egy játéknak.
Ettől eltekintve a harcmező és az egységek minden egyes pályán hatalmas műgonddal vannak kidolgozva, úgyhogy ha kicsit hibádzik is az a Warhammer brutális feeling, ezért kárpótol a remek grafika.
Nem egy Tolkien
A sztori a játék első részében nem az a hűdemagávalragadó fantasy eposz.
Eleinte drámai jelenetek, vagy a fontosabb szereplők között lényegesebb ellentétek helyett inkább csak kicsit száraz katonai tanácskozásoknak lehetünk szemtanú és hogy őszinte legyek, a von Kessel körüli hercehurca (nagyapja elárulta a Birodalmat és a Káosz erőinek oldalára állt, ezért társai nem bíznak meg benne az ifjú Kesselben) is némileg hidegen hagyott. (Igaz, a nem túl jól kidolgozott külső is zavart.) Mindenesetre a Warhammer: Dark Omen rátermett, ravasz, de azért becsületes zsoldos kapitánya valahogy érdekesebb figura volt, mint Kessel, de később azért biztosan alakulnak az események…
Vérbeli stratégia
Szóval a sztori és az átvezetők így első blikkre nem ráztak meg, viszont a stratégiai rész nagyon élvezetes és okosan van kidolgozva. Lényegében a régi Dark Omen, illetve a Total War rendszerét láthatjuk itt is viszont, tehát nincs bázisépítés, nyersanyag gyűjtés, csapatainkat pedig nem egységeként, hanem különféle regimenteken keresztül irányíthatjuk. Akik elhullnak a harcmezőn, azokat csata után, a saját városainkban pótolhatjuk, a megmaradt katonákat és hősöket pedig szintén itt tápolhatjuk különféle speciális fegyverekkel, páncélokkal és egyéb hasznos „holmikkal” (például az ostromokhoz létrákkal, vagy a morált növelő zenészekkel.)
Heroes of Warhammer
A hősöknek a harcmezőn igen fontos szerepe van: ha például hozzácsatoljuk őket egy szakaszhoz, akkor azok valamilyen bonuszt kapnak, illetve maguk a hősök is brutális tűzerőt képviselhetnek. Sajnos, valamilyen furcsa okból a készítők nem minden hőst neveztek el „normálisan”: a Kesselen kívüli első hírót például mindössze… Bright Wizardnak hívják, ami oké, hogy a foglalkozását jelöli, de esetleg egy, a szülei által adott név, (vagy mit tudom én: Korgash a Hatalmas Mágus) nem ártott volna… Ez leszámítva ez a derék „bright wizard” kiváló tűzerőt képvisel: ha egy tűzlabdát ereszt egy egész szakaszba, akkor annak általában már nem sok kell, hogy teljesen megsemmisüljön.
Jó volt fiam, leülhetsz
Így az első néhány óra játék után ennyit tudtam megosztani veletek a Warhammerről. Élvezetes, jó stratégiai játék, de kicsit talán még pofozni kellett volna, hogy igazán kiemelkedő legyen a maga nemében – mint annak idején a Dawn of War. Később persze lehet, hogy alakulni fog, és jobban magával ragad a játék, de egyelőre olyan erős négyest adnék neki, ha tanár lennék…
Kapcsolódó link:
