Nehéz úgy manapság tömegközlekedési eszközre szállni, hogy ne lássunk olyan embereket, akik a telefonjukat nyomkodják, ezzel töltve ki az utazás unalmas perceit. Vannak még olyanok is, akik könyvet olvasnak, és olyanok is, akik csak nézelődnek, a gondolataikba merülnek, de sokan böngészik inkább valamely közösségi oldalt, olvasnak e-maileket, vagy játszanak.
Az 1980-ban debütált Game & Watch készülékek ötlete akkor fogalmazódott meg az egyebek mellett a Duck Huntot is tervező Jokoi Gunpei fejében, amikor azt látta, hogy a japán gyorsvasúton, a Shinkansenen egy üzletember egy számológépet nyomogatva múlatja az időt. A Ball nevet viselő első kvarcjáték óriási siker lett, számos további hasonló kütyü készült 1991-ig mindenféle játékokkal, ám 1989-ben megérkezett a szellemi utód, a Game Boy, amit hiába előzött be az Atari Lynx két hónappal, míg abból mindössze 2-3 millió példányt adtak el, a Nintendo készülékéből (és annak színes kijelzős változatából, a Game Boy Colorból) annak pályafutása alatt legalább 118 milliót. Ezzel máig ez minden idők negyedik legkelendőbb játékkonzolja, csak a Nintendo Switch, a Nintendo DS, valamint a PlayStation 2 előzi meg.
De mi kellett ahhoz, hogy ennyire jól fogyjon? Milyen játékok tették klasszikussá? A 35 éve indult konzolcsalád történelmét foglaljuk most össze.
Kicsi, gyenge, de nagyon szerethető
A Nintendo gépeinél visszatérő jelenség, hogy hardveresen alulmaradnak vetélytársaikkal szemben, de ez egyáltalán nem akadályozza meg őket abban, hogy az élre törjenek. Amikor a Game Boy megjelent, már két hónapja piacon volt az Atari Lynx, az akkortájt az Atari 2600 miatt nagy elismerésnek örvendő gyártó-kiadó kézi konzolja, ami már képes volt színeket megjeleníteni. A korabeli kritikusok azt mondták, emellett a monokróm kijelzős Game Boy őskorinak hat, nem jósoltak nagy jövőt a Nintendo által állított vetélytársnak. Hiba volt.
A Lynx jól fogyott, de hivatalosan mindössze 71 játék jelent meg rá 6 év alatt, amíg támogatta az Atari, ilyen szerény felhozatallal meg nehéz versenyt nyerni. A NEC a TurboExpress-szel próbálkozott, ami a TurboGrafx-16 hordozható változata volt, egy a Game Boynál technikailag ugyancsak fejlettebb, de lényegesen kevésbé népszerű gép, ami magas árával kiérdemelte "a kézi konzolok Rolls-Royce-a" címkét. Legjobban a riválisok közül a Sega Game Gearje teljesített, ez 10,62 millió példányban talált gazdára, ám rövid üzemideje, illetve a jó játékok hiánya ezt sem tudta az egekbe repíteni.
A Game Boy esetében a 12500 yenes bevezető ár önmagában meggyőző volt: ez mai árfolyamon, az inflációt is figyelembe véve kb. 37 ezer forintnak felel meg. Jokoinak kifejezett célja volt, hogy megfizethető konzolt alkosson hosszú üzemidővel, ezeket a szempontokat a teljesítmény elé helyezte. Kispórolták a kijelző háttérvilágítását is, ám azt a döntést, hogy ne analóg, hanem 8-irányú D-pad kerüljön rá, a hordozhatóság miatt hozták meg.
A játékokon múlik minden
A Nintendo ügyesen játékokat is csomagolt a gép mellé, méghozzá olyan címeket, mint a Super Mario Land vagy a Tetris. Megjelenéskor összesen hat játék volt elérhető rá: az iméntiek mellett az Alleyway nevű Breakout-klón, a Baseball és a Tennis sportjátékok, valamint Japánban a Yakuman, de már ez is elég volt az ígéretes starthoz: két hét alatt kifogyott a teljes készlet Japánban. A Tetrisből egyébként 35 milliót adtak el a platformra, és hát nem véletlenül születtek azok a kínai és lengyel piacokon kapható, gépek sem, amik Magyarországon is elterjedtek voltak, és - jó esetben - legalább 99 játékvariációt kínáltak, melyek mindegyike valahogy Pazsitnov játékára épült.
A Nintendo következő lépése az volt, hogy elkezdte a NES-en, majd a friss SNES-en bejáratott franchise-okat bővíteni: jött Kirby, The Legend of Zelda, Donkey Kong, Dr. Mario és sok minden más is, további sportjátékok, DuckTales, Mega Man és Star Wars a Capcomtól, Yu-Gi-Oh! a Konamitól, Tamagotchi a Bandaitól minden mennyiségben. Kellemes tempóban gyarapodott a felhasználók tábora a játékkínálattal együtt, aztán 1996-ban megtörtént az, ami egy generáció gyerekkorát határozta meg: debütált a Pokémon Red és Blue, a franchise első két játéka, aminek köszönhetően megismerhettük a zsebszörnyeket. Olyannyira megszerette a közönség, hogy míg a Tetris 35 millió eladott példánnyal lett a második, a Pokémon variációkból (volt Green és Blue kiadás is) összesen 46 millió fogyott.
A hardveres hiányosságokat a Nintendo és a partnerei különböző kiegészítőkkel igyekeztek pótolni, sőt, mindenféle érdekes kísérleteket is láthattunk a népszerű, széles körben használt felcsatolható képernyővilágításon túl. Volt például 1998-ban a Game Boy Camera, amivel szürkeárnyalatos képeket lőhettünk akár magunkról, akár arról, amit láttunk, majd azokat hőpapírra nyomtathattuk a Game Boy Printerrel; ehhez természetesen minijátékok is készültek. A 128x128 pixeles CMOS szenzor mondhatni sajátos, művészi fotókat készített, de akkoriban a nem fényképezővel fotózás még különlegességnek számított, és az eszköz Japánban három hét alatt félmillió példányban kelt el. A Game Link Cable-lel lehetőség volt két Game Boyt összekötni, és úgy multizni, a Battery Pack pedig 4-5 órányi extra üzemidőt garantált. Bár nem a Game Boy kiegészítője volt, itt érdemel említést a Super Game Boy is, egy átalakító, amellyel SNES-en játszhattunk a platform játékaival, némelyikkel színesben is. A legfullosabb kiegészítő a Handy Boy, ami nagyítóval, sztereó hangszórókkal, világítással bővítette ki a konzolt, kicsit szabotálva a hordozhatóságát.
Színesben azért mégis csak jobb
Ugorjuk át nagyvonalúan azt a csúfos bukást, ami a Virtual Boy volt (kvázi hordozható VR-szemüveg, ami csak vörös és fekete színeket tudott megjeleníteni), és térjünk rá a Game Boy Colorra, az 1998-ban kiadott frissített verzióra, ami amellett, hogy kompatibilis volt a korábban megjelent játékokkal, már olyan kijelzővel rendelkezett, ami színeket is képes volt megjeleníteni. Inkább úgy érdemes rá tekinteni, mint az Xbox One X-re vagy a PlayStation 4 Próra - egy generációközepi, frissített gép volt, nem pedig egy teljes értékű, generációváltó masina. Persze jöttek rá exkluzívok, mint az eladások számát tekintve a harmadik helyig jutó Pokémon Gold/Silver/Crystal, de a fejlesztők lehetőségei korlátozottak voltak. Konkurensei, a Nomad és a Neo Geo Pocket így sem tudtak versenybe szállni vele, előbbiből szerény 1 millió, utóbbiból maximum 2 millió kelt el, míg a GBC több mint 54 milliós eladási számmal büszkélkedhetett.
A háttérben már formálódott az igazi utód, a Game Boy Advance, sajnos Jokoi közreműködése nélkül - őt ugyanis 1997-ben egy autó halálra gázolta, amikor kiszállt megvizsgálni, mekkora lett a kár, miután a kocsi, amiben utasként ült, belehajtott egy kamionba.
A 2001-ben megjelent konzolt horizontális használatra tervezték, a gombok nem a kijelző alá, hanem annak két oldalára kerültek, illetve tettek rá két ravaszt is. Kompatibilis volt a korábbi verziók játékaival, de lényegesen jobb kijelzője és processzora új kapukat nyitott meg, lehetővé tette 3D-s játékok futtatását is - ám a technikai újítások az ár növelését is kénytelen-kelletlen magukkal hozták. Azért az eladások nem azt mutatták, hogy ez sokakat rettentett volna el: 81,51 millió eladott példány semmiképp nem szégyellnivaló.
A megjelenéskor lényegesen szélesebb kínálatból lehetett válogatni, mint a korábbi konzoloknál, és nem csak a Nintendo és más japán fejlesztők járultak ehhez hozzá, hanem például az Activision is, ami a Tony Hawk's Pro Skater 2-ből adott ki egy izometrikus nézetű, egyszerűbb irányítású változatot. Legjobban nyilván a Pokémonok mentek, az összesített eladási lista első három helyét a Ruby/Sapphire, a FireRed és LeafGreen, valamint az Emerald foglalták el, amiket a Mario Kart: Super Circuit, több Super Mario játék, illetve a Namco Museum követ - igaz, a FireRed és LeafGreen kivételével ezt mind meg lehetett találni a gép mellé csomagolva.
A Game Boy Advance SP már egy új kor előszele volt. Bár belsőre ugyanazt kínálta, mint az eredeti Advance, a külseje jobban hasonlított a későbbi Nintendo DS-éhez: vertikálisan összecsukható volt, így a kijelző felül, a gombok alatta foglaltak helyet. Később aztán a Game Boy Micróval próbálkozott még a cég életben tartani a termékvonalat, de ez a verzió nem vitte az eredeti Game Boy játékokat, és amúgy is kapható volt már a Nintendo DS.
Hírek, érdekességek, tippek, ajánlók, unboxing, hardveres videók, minden, ami 1-2 percbe belefér. Kövess minket TikTokon is!
Bár akad még néhány Game Boy, ami ma is tökéletesen működik, 35 év után nehéz ezeket fellelni. Aki kipróbálna néhány játékot, a Nintendo Switch Online szegényes kínálatával vagy számos emulátorral próbálkozhat, és bár az élmény Switchen vagy PC-n játszva még kontrollerrel sem lesz ugyanolyan, mint az eredeti konzolokon, izgalmas lehet visszatekinteni a múltba, az első kézi konzolok idejébe. Nem tudjuk még, milyen lesz a Switch utódja, de sejthetjük, hogy a Nintendo megtartja a hibrid kialakítást, így egyszerre lehet jelen az otthoni és hordozható játékgépek piacán, újabb eladási csúcsokat érve el.
