Napjaink háborúit már nem úgy vívják, mint ahogy azt a klasszikus filmek bemutatják. A legnagyobb pusztítást nem a helyszínen lévő katonák, hanem a katonai központok mélyéről irányított drónok viszik végbe, amelyeket olyan fiatalok irányítanak, akiket videojátékokkal képeztek ki erre a célra. Az hadsereg által kőkeményen pénzelt militainment (military + entertainment) hatalmas ipar lett, amelyben olyan játékok születnek, amelyeket később a sereg a saját céljaira használ fel.
A pilóta nélküli drónokat általában fiatalok vezetik, akik kis fekete sziluettek láttán döntenek emberéletekről, hiszen ezeket a gépeket nem csak felderítésre, hanem támadások végrehajtásánál is bevetik. A tisztek csak kiadják a parancsot, és bár kétségtelen, hogy egész más dolog így kioltani egy emberi életet, mintha néhány méterről kéne végezned vele, ezek a pilóták is durva stresszhatásokon és megrázkódtatáson esnek át.
A bombák persze nem válogatnak, így egy ilyen bevetéskor szinte elkerülhetetlen, hogy civilek is legyenek az áldozatok között. Egy norvég csapat dokumentumfilmje a CIA titkos akcióját mutatja be két szemszögből: nem csak a drónpilóták életét és az újfajta hadviselést ismerhetjük meg, hanem a bombák elől bujkáló pakisztániak életét is.
