Hirdetés

GameStar zeneajánló - ezek a szerkesztőség kedvenc videojátékzenéi

|

Ezen a hétvégén nem arról mesélünk nektek, hogy éppen milyen játékkal múlatjuk az időt, hanem legnagyobb zenei kedvenceiket osztjuk meg veletek.

Hirdetés

Minden hétvégén össze szoktuk szedni, hogy milyen játékokkal fogjuk csapatni a hét két legjobb napján, viszont úgy most úgy gondoltuk, hogy ezúttal lenne okunk egy kicsit eltérni a megszokott rendszertől. Egy zenetörténeti visszatekintés és egy GameStar toplista után most a szerkesztőség tagjai arról mesélnek nektek, hogy melyek azok a részei a videojátékos zenetörténetnek, amiket ők személy szerint a legtöbbre tartanak. Nyilván a játékok zenéi tekintetében is számtalan vélemény létezik, olvassátok el a mi személyes vallomásainkat saját kedvenceinkről, és persze ismét itt a lehetőség, hogy megosszátok velünk saját kedvenceiteket.

mazur - Ó, erről nagyon sokáig tudnék beszélni (ha hagynának), de igazából én is csak azt tudom mondani, hogy az évek során rengeteg játékzene nőtt a szívemhez, Közülük sokat még ma is rendszeresen elő-előveszek, mert nem csak adott játék hangulatát idézik fel, hanem az időszakét is, amikor megismerkedtem vele. Két dal között viszont nem tudok dönteni. Az egyik a Morrowind főcímzenéje, a Nerevar Rising, Jeremy Soule-tól. Éveken át dúdoltam, fütyörésztem, csengőhangom is volt, még zongorán is el tudtam játszani. Aztán meghallottam a Skyrim zenéjét, pontosabban a Dragonbornt, ó, anyám.

A mai napig beleborzongok, amikor nagyjából a szám felére felépül és berobban a Nerevar Rising témája, csak éppen nem lágy dallamként, hanem kórussal, dörgő indulóként. A másik, ami viszont teljesen máshogy fontos nekem, az a The Neverhood zenéje, de leginkább az a dal, ami a demója alatt szólt. A végleges soundtrackbe ez a szám valamiért nem került bele, ezért képtelenség fellelni normális minőségben. Amikor daev Doug TenNapellel csinált interjút, akkor külön megkértem, hogy kérdezzen rá, de még ő sem emlékezett. Végül is lehet, hogy emiatt még különlegesebb.

HP - Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert ha valakinek fontos a zene (és nekem eléggé az), akkor pillanatok alatt elveszik abban az élménytengerben, amit eddigi élete során audiovizuálisan átélt. Számomra azok a zenék a legfontosabbak, amelyek generációkon keresztül fennmaradnak, és mindenkinek azonnal eszükbe juttatja az adott játékot, mert olyan egyedi dallam, motívum segítségével dolgozott a zeneszerző, ami slágerként égett bele az agyunk valami hátsó zugába, hogy onnan néha félálomban, munka közben, zuhany alatt, tankolás közben vagy éppen egy romantikus vacsora alatt törjön elő, és tespedjen rá tudatunk egészére, ingerelje dúdolgatás-központunkat.

Ilyen számomra a Halo, a Zelda, a Turbo Outrun, a Super Mario, a Ghost n' Goblins, a Tetris (ami egy orosz dal, a Korobeiniki), a Monkey Island, a Skyrim, a Journey nyitánya, és még a végtelenségig sorolhatnám, képtelen vagyok választani. Ha egyet kell kiemelni, akkor talán az első olyat emelném, amelyre a mai napig tisztán emlékszem, hogyan szédített meg 12 éves koromban, hogyan kapcsoltam be újra és újra, csak hogy hallhassam a zseniálisan építkező nyitányt. Nem véletlen, hogy sokféle feldolgozása született, a C64-es korszak egyik legjobb intrója ez: a Last Ninja 3 bevezetőjéről beszélek. Még most is csodálatos, nézzétek:

Paca - Nagyon sok játékban hallani jó zenéket, amik rengeteget adnak a hangulathoz, ha jó helyen és jó időben csendülnek fel, de valamivel kevesebb az, amit még a játékon kívül is hallgattam. Az egyik első ilyen az első Mirror's Edge főcímdala volt, a Lisa Miskovsky-féle Still Alive, de annál jobban belezúgtam a Portal azonos nevű végefőcímébe, illetve a The Last of Us menüzenéjébe, amit Gustavo Santaolallának köszönhetünk. Mondhatnám a Theme of Laurát a Silent Hill 2-ből, amit ráadásul úgy szerettem meg, hogy nem játszottam a játékkal. Viszont ha egyet kell választanom, az a Street Fighter II kellemesből zúzósba áthajló, VGL-féle változata, amit a két évvel ezelőtti koncert óta folyamatosan hallgatok.

Chavalier - Megkockáztatom, hogy botfülű vagyok, nehezemre esik megkülönbözteti a C-dúrt a G-molltól, mégis fontos számomra a zene, már ami a játékokat illeti. Kedvenc komponistáim között bérelt helye van Petri Alankónak az Alan Wake, Michael McCann-nek pedig a Deus Ex: Human Revolution soundtrackje miatt, ám a prímet, Martin O'Donnell viszi, aki egészen a Reachig volt a Halo sorozat zeneszerzője. Templomi kórus, elektronikus zene és filharmonikusok sajátos egyvelege, melynek hallatán mindig végigfut a hideg a hátamon és úgy érzem, én magam viselem a Mjolnir erőpáncélt.

Kaci - Valószínűleg én vagyok az az ember a GameStar szerkesztőségében, akinek a legkevesebb köze van a zenéhez (pedig 8 éven át tanítottak furulyázni, mindhiába). Annyira tudom körülírni a dallamokat, mint nagyanyám az autókat, ő pedig elég binárisan osztályoz ("Trabant" vagy "nem Trabant") .Az alatt a pár ezer óra alatt, amit a World of Warcraft világában töltöttem, mondjuk igazán ragadhatott volna rám egy kis kultúra, de mivel a zene általában le volt húzva (a raidek alatt inkább a többiekre kellett koncentrálni), a töltőképernyő alatt hallható ikonikus témán kívül valószínűleg nem sokat tudnék pontosan beazonosítani. Viszont a nemrég újrakezdett Dishonored miatt mostanában napjában többször is meghallgatom annak főcímdalát, és minden egyes alkalommal kiráz tőle a hideg.

Csirke - Az öt legkedvesebb videojátékos zenei emlékemet is nehezen tudnám kiválasztani, nemhogy egy kedvencet külön kiemelni. Sokáig gondolkoztam, hogy a Halo vagy az Ori And The Blind Forest mellett döntsek, melyek valóban fülbemászó, csodálatos dallamokkal ajándékoztak meg bennünket. Aztán eszembe jutott persze a Red Dead Redemption is, főleg az a szegmens, mikor először vettük Mexikó felé az irányt. Külön helyet foglalnak el a szívemben továbbá a Dark Souls játékok muzsikái, melyeket akkor munka közben is szívesen hallgatok. Mégis, mivel videót is csatolni kellett a választott nagy kedvenc mellé, a Dragon Age: Inquisitionből emelném ki a The Dawn Will Come című dalt. Tökéletes időzítéssel lőtték ezt el a játékban, nem fogom elfelejteni, mennyire ledöbbentem, mikor először jutottam el erre a részre.

EndreMan - Számomra az egyik valaha volt legjobb játék zene, az Outcast nevű, méltatlanul keveset emlegetett, korát megelőző voxel technologiát használó sci-fi akció kalandjátékban csendült fel! Egyébként például a GameSpot 99-ben az év kalandjátéka címet adta neki, hiszen nyílt világú szabadságával éveket vert a hasonló játékokra. A zenéjét a Moszkvai Szimfónikusok játszották fel, a zeneszerzők pedig Lennie Moore, Sean Hickey, és William Stromberg voltak. A moszkvai orchestra miatt a zene konkrétan a Star Wars legszebb dallamaival is versenyre kelhetne. Hallgassatok csak bele, simán el lehetne hitetni emberekkel, hogy a legújabb Star Wars zenéje kerültek ki idő előtt a netre. Itt van például ez a rész, csukjátok be a szemeteket, és máris előttünk van, ahogy a Millenium Falcont üldözik az aszteroida mezőben. Vagy itt pedig éppen a Tatooine dűnéi között sétálunk:

RG - Végre egy olyan kérdés, aminél egy pillanatig sem kell hezitálnom a válasszal. Minden tekintetben a Dear Esther zenéje az, ami messze kiemelkedik a tömegből, és nem véletlen, hogy Jessica Curry zongoraszólamos, megnyugtató skizofréniáját mind a mai napig szinte heti rendszerességgel hallgatom. Nagyon jól szokott jönni cikkírás közben, de van úgy, hogy elalvás előtt is elindítom, mert a szűk 50 perces hanganyag olyan széles skáláját járja be az emberi érzéseknek, hogy leírni is nehéz. A magánytól és az egyéb érzelmi mélységektől kezdve a távolba révedős, már-már pszichiátria esetnek tűnő gondolatokon át egészen a fényt az alagút végén meglátó reménykeltésig, minden benne van abban a 17 különböző hangulatban, amiről a Dear Esther hanganyaga mesél nekünk. Egyebekben viszont természetesen kiemelt helyet foglal el a Mafia első részének főcímdala (hívjuk így), és olykor-olykor előrántom a C-64-ről ismert The Last Ninját is, de azt már csak akkor, ha nem férnek a kukába a társaság által elfogyasztott sörök dobozai.

Nightwolf - Rövid leszek és gyors, mert sok a dallam és kevés a választási lehetőség. Fable első része. Örök zene bennem.

- Az a helyzet, hogy én általában nem lelkesedem a klasszikus zenéért és a klasszikus hangszerelésért sem, de van egy játéksorozat, aminek a dallamai a ritka kivételek közé tartoznak. Jeremy Soule zsenijét gondolom senkinek nem kell bemutatnom, a Guild Wars játékokban hallható zenéi pedig (majdnem) mindennél menőbbek és hatalmasat dobtak diákéveim online kalandjainak hangulatán. Az Overture from Eye of the North pedig a bejelentkező képernyő zenéjeként (legalábbis az utolsó kiegészítő megjelenése után) abszolút beleégett az agyamba, de hosszú hónapok után sem tudtam megunni, hiába hallottam a játék minden egyes indításakor (tehát sokáig minden nap).

Hunter - Még térdig értem magamnak, amikor elkezdtem játszani a World of Warcrafttal a zárt bétában. Mire megjelent a játék átálltam a hordához, de az első karakterem egy Human mage volt. Sosem fogom elfelejteni az Elwynn Forest háttérzenéjét, de az első soundtrack, ami igazán megmaradt bennem az a Lion's Pride Inn dallama volt. A 423 gnoll megölése után annyira jó érzés volt először belépni Goldshire kocsmájába és csak hallgatni a csörömpöléssel és részeges horkantásokkal megtámasztott muzsikát, hogy ott is maradtam egy jó órát, és csak ültem a földszint kandallója előtt. Ma is a WoW kocsmazenéi pörögnek miközben Hearthstone ladderezek.

Tonight - Rengeteget foglalkozom zenével a szabadidőmben, magam is szoktam hangszert (vagy éppen zeneszerkesztő szoftvert) ragadni, amikor lehetőségem adódik rá, így már igen régóta tekintek inspirációként a játékvilág legnagyobb zeneszerzőire. Az egyik örök kedvencem mindenképpen Akira Yamaoka lesz, aki a Silent Hill 2 (amit pótolnom kell!) zenéjével tökéletesen ragadta meg azt az egyszerre keserédes és hátborzongató hangulatot, ami a játékhoz illik. Nyilván ott van Nobuo Uematsu (Final Fantasy), akinek szintén nem lehet elmenni a munkássága mellett, nyugatabbról pedig legutóbb Gustavo Santaolalla okozott meglepetést a The Last of Us elképesztő zenéjével, de említhetném a Mass Effectet, a Red Dead Redemptiont vagy éppen a független csodát, a Bastiont. Rengeteg kiváló zenét írtak már játékokhoz és valahogy még mindig felfoghatatlannak tartom, hogy nem kapják meg azt az elismerést (legalábbis szerintem), amit megérdemelnének.

Somi - Kicsit kegyetlenség, hogy csak egy dalt linkelhetünk, hiszen számomra, mint ahogyan mindenkinek, nincs egyetlen kedvence. Mazurhoz hasonlóan nem csak a játék hangulatát idézi meg egy-egy dallam, hanem az életem egy korszakát. Az egyik legmeghatározóbb nekem a Super Mario Bros. első pályájának zenéje, igazából csak azért mert középiskolába letudtam játszani zongorán, és a szünetekbe mindig hallani lehetett, hogy az osztályunkban valaki a pianínón ezt játssza. De mint zenei mű amit a mai napig képes vagyok hallgatni az a Syberia és a Syberia II zenéje.

Melankolikus, érzelmes dallamok, amit nem tud az ember csak "úgy" hallgatni. Tökéletesen megkomponált zenét kapunk a játékhoz, ami gerincét adta annak hangulatához. Dimitri Bodiansky és Nicolas Varley csodálatosat alkottak nekünk. Említhetném a Heroes (HOMM) játékok zenéit is, hiszen azok résztől függetlenül remekre sikerültek. De, hogy új játékokat is említsünk ott van az Ori and the Blind Forest zenéje, Bastion, Transistor, Endless Legend vagy az általam nemrég felfedezett Gremlins INC pörgős electric swing muzsikája. Ma már önálló osztályként állnak a játékhoz írt zenék, ami egyáltalán nem baj. (remélem valamelyik konzol tulaj úr berakja a Red Dead Redempiton zenéjét, mert állatira jó az is!!)

Viszont aki odavan a hip-hop zenéért annak a Madworld teljes soundtrackjét odadobom! Volt szerencsém kipróbálni ezt a Wii-re kiadott csodát. Élvezetes, hentelés órákon keresztül és alatta lüktető ütemek pumpálják az adrenalint az emberbe. A fenn említett zenéket szinte biztos, majdnem mindenki ismeri, ezért linkelem ezt, mert a Madworldnek tutira kevesebb a rajongója és ismerője. Megérdemli a figyelmet (ahogyan a No more heroes I-II is psszt).

Természetesen a ti véleményetekre is nagyon kíváncsiak vagyunk! Alul a komment szekcióban meséljetek nekünk, melyek azok a videojátékos zenék, amiket ti tartotok a legnagyobb becsbe. Ha pedig a fentikhez hasonló klasszikusokat élőben is szeretnétek meghallgatni, akkor erre is lehetőségetek lesz november 26-án a Video Games Live Budapest rendezvényen.

Video Games Live Budapest

Időpont: 2016. november 26., 21:00
Helyszín: Hungexpo,  Budapest, Alberirsai út 10
Facebook esemény: Itt jelezd, hogy jössz!
Jegyvásárlás: Video Games Live Budapest jegyek

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)